1958-ban az Ikarus Gyár mérföldkőhöz érkezett, amikor az első autóbuszokat útnak indította Ceylonba. A trópusi éghajlati viszonyok komoly kihívások elé állították a tervezőket és mérnököket, akiknek nemcsak a forró, párás időjárással, hanem a festéket károsító rovarokkal is számolniuk kellett.
A Teherfuvar NV standjain a Hároméves Terv utolsó esztendejében új típusú kocsik keltettek feltűnést. Több is feltűnt a főváros utcáin ezek a kis 1/2 tonna teherbírású teherautók, amelyeknek külföldi alvázára a karosszériát és a vezetőfülkét teljesen a magyar dolgozók készítették. Borítóképen: A Teherfuvar NV-nél karosszált Bedford PCZ (forrás: Autó-Motor, 1950) Hamar
A budapesti Ganz Vagon- és Gépgyár 1950-ben mutatta be az új motorvonat első példányait. A vonat 160 méter hosszú volt, hat kocsiból állt, és összesen 184 hálóhelyet biztosított az utasok számára. Legnagyobb sebessége elérte a 110 km/h-t, így jelentős előrelépést jelentett a vasúti közlekedésben. Borítóképen: A motorvonat üzemben (forrás: Magyar Technika, 1951) Az új típus
A múlt század ’20-as éveinek végén, és ’30-as éveinek elején évekig dolgoztak azona a kereskedelmi minisztériumban, hogyan lehetne kezelni a vasút és az autó közti versengést. Fabinyi miniszter külföldi szakértők véleményére alapozva létrehozta a MATEOSz-t, amely a MÁV irányítása alatt, teljes mértékben a vasúti érdekeket figyelembe véve szervezte meg az országos
Magyarországot többször is újra kellett „indítani”, mintha az államalapítás valami szoftverfrissítés lenne, amit időről időre el kell végezni. Először a honfoglalók adták meg az alaphangot, aztán István király következett, aki bevezette a keresztény „üzemrendet”. Majd jött IV. Béla, aki a tatárjárás után újraépítette az országot – mondhatjuk, hogy ő volt a középkori
A Tisza szabályozás előtt a só szállítását akadályozó mocsaras területeken történő sószállítás megoldását látták a Hortobágy és tágabb környezetének csatornázásában. A tervek nem valósultak meg, de a Tisza szabályozásával egy merőben új helyzet állt elő! Már igen korán, 1863-ban jelentkeztek problémák… Igen, ekkorra már nemhogy mocsaras, hanem aszályos lett a táj! A
Budapesten 1933-ban egy kísérleti vonal létesítésével jelent meg a trolibuszközlekedés. A vonal a Bécsi úton a Vörösvári úttól az Óbudai temetőig terjedt. A viszonylat hossza 3,8 kilométer volt. Három jármű közlekedett itt, melyek közül kettőt a Ganz gyár, egyet pedig a MÁVAG gyártott. A járművek elektromos berendezéseit a svájci BBC gyártotta. Borítóképen: ZIU-9 az Örs
Szinte elképzelhetetlen, hogy hamarosan talán már senki sem fog emlékezni arra, hogy Aradon nemcsak a tizenhárom vértanú tábornok, hanem más hősök is áldozták életüket a nemzetért. Pedig ők ugyanolyan tiszteletet érdemelnek, mint azok, akik 1849. október 6-án haltak meg a hazáért. Borítóképen: A világosi (Szölösi) fegyverletétel, 1849 (forrás: wikimedia, ismeretlen magyar
Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció egyik oldalról a keskeny nyomtávú vasút végét, míg másik oldalról a magyar járműgyártás korszerűsítésének első lépéseit jelentette. A stratégia része volt tehát a közúti járműprogram, amit sokan 1958-ra datálnak, de – akkoriban igen ritkaságszámba menően! – egyes típusokat, melyek az új jármúprogram keretében kívántak
A háború előtti időszakban, az Osztrák–Magyar Monarchia fennállása alatt Magyarország kiemelkedően fontos szerepet töltött be a nyugatról keletre és visszairányuló forgalom szempontjából. Borítóképen: Gyimesfelsőlok kilátás a völgyhíd és a Szent András-templom felé, az Ezeréves határ (forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége) Az ország földrajzi