Damjanich János története nem csak egy hősies katonáról szól, hanem egy olyan emberről is, aki mélyen ragaszkodott hazájához és népéhez. Ez az örökség maradandó hatást gyakorol a magyar történelemre és nemzeti identitásra.
Tóth István 1891. július 28-án Budapesten született, vasutascsaládban. Édesapja, Tóth Dezső szép karriert futott be az államvasutaknál, főtanácsosi címig vitte. A kis Pistát keresztanyja nevezte el Potykának, s a név annyira rajta ragadt, hogy már a fiúk is így szólították a grundon, amelyen szíve szerint naphosszat rúgta volna a labdát. „Az idők folyamán a k betű kikopott
Megelőzte Losonczyt néhány nappal egy másik hős magyar, ki bár kisebb várat védett, hősi jellemben éppen olyan nagy volt. Drégely vára az Ipoly bal partján fekszik s annyiban volt fontos hely, hogy ez volt a kulcsa Egernek és a bányavárosoknak. Rosatag kis erősség lehetett, de mégis hetekig ellenállt Ali bég, budai basa ostromának. Benn Szondy […]
Pontban tizenkét éve ért véget az az élet, amely egymaga 10.000 bajtársa életét mentette meg a Don-kanyar poklában. Örök tisztelet a hősöknek! Borítóképen: Vaczkó László Rendületlenül című könyve (forrás: wikimedia, szerző: Fehér Ernő, licenc: közkincs) A kép illusztráció Fehér Ernő fiatalkoráról nem lelhetők fel információk, hiszen addig a bizonyos napig ő is csak egy