Korábbi írásunkban bemutattuk azokat a legkorábbi motorvonatokat, melyek a vicinális vonalakon abban segítettek, hogy a teherszállítás és a személyszállítás elválasztható legyen egymástól. Borítóképen: A MÁV 10025 (később 175.005) pályaszámú “motorpótló” gőzmozdonya Az addigi
Az időjárás miatt mindig lehet sírni-ríni, hiszen a dal is így szó: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő…”. Az tehát egyáltalán nem újkeletű, hogy az időjárást nem tartjuk megfelelőnek. A kérdés csak az, hogy mihez képest? Mert az tény, hogy a Kárpát-medence éghajlata elég szélsőséges, ugyanakkor bőven vannak a […]
Tévedés ne essen, azt nem mi fogjuk megmondani, hiszem a megfejtés kicsivel több, mint 120 éve ismert. Pontosan, itt és most az Erzsébet hídról – az első Erzsébet hídról – lesz szó, ami átadását követően csaknem negyed századig rendszerében világrekorder, hetven éven át Duna-rekorder, és az egyetlen olyan híd, amely a folyót 290 m-es középnyílásával […]
Egy 1904-ből származó, elsőre talán meglepő idézettel kezdjük cikkünket: „Hazánk vasútjainak üzemét vizsgálva azt látjuk, hogy fővasútaink fejlődése egészséges és normális. Talán elmondhatjuk azt is, hogy az átalános anyagi jólétünkkel szemben sok tekintetben több kényelmet nyújtanak, mint amennyi okvetlenül szükséges.” Borítóképen: 35 lóerős keskenyvágányú gőzmotoros
A pontos megnevezés sokkal inkább a Khuen-Héderváry-Viczay kastély, legalábbis valamikori tulajdonosaikat illetően. A korábban benne működő négycsillagos Hédervár Kastélyszálloda nem működik 2012 óta – jogi viták miatt… A cikk szerzőjének korábban volt lehetősége pár napot eltölteni az akkor még üzemelő szállodában, így a ma zárt kapuk mögé is betekintést nyerhetett.
Maga a szó az ausztriai német Wurstelprater önállóan átvett előtagja, ami szó szerint vidámparkot jelent. És igen, volt egy Vidámpark a Városligetben később, de az már csak nyomokba és csak az indulása idején tartalmazta a valamikori Vurstli hangulatát… Aztán a Vidámparknak is vége lett, de ez már egy másik történet… Borítóképen: A városligeti Vurstli, Körhinta-sor […]
„A honfoglaló magyarok az őshazából magukkal hozták a racka juhot, amely tipikusan ősmagyar állat, és sehol másutt nem található, csak ott, ahol a magyarok éltek és élnek” – Gaál László: A magyar állattenyésztés múltja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. Borítóképen: ackajuhok Mekszikópusztán, a Fertő–Hanság Nemzeti Parkban (szerző: Pellinger Attila – CC BY 3.0)
A kérdés azért merült el, mert aki csak kicsit is ismeri a Hunyadiak történetét, vagy akár csak Mátyás király életéről tud pár dolgot, lépten-nyomon ott találja Vitéz Jánost. Tény, hogy a nagy fának nagy az árnyéka, és talán ez lehet az oka, hogy Vitéz Jánost többnyire csak a Hunyadiakkal együtt említik, önálló entitásként talán kissé […]
Senkinek nem kell bemutatni, hogy milyen károk keletkeztek a második nagy világégés során. Minden épített, és sokszor a természeti elemek is érintettek voltak, hogy a rengeteg emberéletet már ne is említsük. Ezúttal sem fogunk politikai véleményt formálni, csakis és kifejezetten azt mutatjuk meg, hogy a károk egy szeletét jelentő magyarországi hidak milyen károkat
A Városliget sok átalakuláson ment keresztül, mire elnyerte a mai, ma is ismert formáját. Ennek oka az, hogy már a korai időktől fogva úgy tervezték, hogy a város egy pihenő részét építik ki itt, de igencsak meglepődnénk, ha a többszáz évvel ezelőtti állapotokba csöppennénk nagyhirtelen. Borítóképen: Dróthíd a Városligetben, Hofbauer János rézkarca, 1828 körül A […]