Kossuth Lajos soha nem nyugodott bele, hogy a Magyar Királyság Habsburg fennhatóság alatt maradt az 1848-as forradalom és szabadságharc után is, így tovább szervezkedett annak érdekében, hogy az ország kivívja azt a függetlenséget, amiért oly sokan vérüket adták. Borítóképen: Kossuth Lajos
„Most, midőn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesíthetni a’ tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam, mi által a’ lap érdekességét emeljem, és szives szándékomat, a’ közkívánatnak megfelelni, tettleg bizonyítsam. Úgy vélem, e’ szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatom, mint az által, hogy a’ szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg,
Kossuth az emigrációban is aktív maradt. Ennek tanúbizonysága a több kötetben megjelent „Irataim az emigráczióból” című többkötetes mű is, mely Budapesten az Athenaeum kiadásában 1882-ben jelent meg. A harmadik kötetnek „A remény és csapások kora” a címe. Kossuth ebben a kötetben az 1860 és 1862 közötti időszak történéseiről számol be. Borítóképen: Kossuth Lajos 1880-ban
A magyar sereg Világos közelében, a várostól mintegy 15 km-re északra levő csigérszőllősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Görgey Rüdiger lovassági tábornok vezérkari főnökével, Frolov tábornokkal tárgyalta meg a fegyverletétel idejét, módját és egyéb körülményeit, mely szerint annak helye a fenti mezőn legyen, Pankotán túl, a Csiger-patak mentén, pontosan