Az első felvételt, melyen a hangeffektusok és a zene mellett párbeszédek is hallatszottak, a Warner készítette, és 1927. október 27-én mutatták be. Címe „A jazzénekes” volt, és a különböző dalok mellett a főszereplő közönséghez intézett egyetlen mondata, valamint egy rövid párbeszéde az
Okleveles gyógyszerészként (!) jogot is hallgatott (!), de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Borítóképen: Önarckép Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát. Igen, Csontváry a mi
A Nemzeti Színház romjain jött létre a Városi Színház. 1944. okt.-ben a városba érkező szovjet csapatok utasítást adtak a színházi előadások folytatására. A román művészek túlnyomó része a bécsi döntéskor Temesvárra menekült, a Nemzeti Színházat a front közeledtével evakuálták. Így csak kevesen maradtak helyben. Borítóképen: A Magyar Színház a „János vitéz”
Bulla Elma 1913 augusztus 13.-án született Selmecbányán. Szülei – Bulla Antal és Lehoczky Elma – hamar felismerték lányuk tehetéségt, így az orosz származású Aubrichtovához járatták táncórákra. Igazi csodagyerekké vált kiemelkedő tehetsége által. Hamar felfigyeltek rá, hatéves korára önálló matinét szervezett számára a tánciskola. Viscoussi olasz balettmester
A 170 éves született Csontváry Kosztka Tivadar okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Az évforduló alkalmából a Szépművészeti Múzeumban tekithető meg a fényfestő kiállítása. Borítóképen: Önarckép A csarnok
Borítóképen: Töltőtoll Egy vén erdélyi park tisztásait millió virággal hintette be a tavasz, a mi tavaszunk. Piros-fehér-zöld zászló lengett a házon… Istenem, emlékeznek-e még a fák erre a három színre? A park lehajló bokrai alá, zöld levelek puha rejtekébe sok-sok színes tojást dugdostak el jóságos kezek, pirosat, lilákat, kékeket… aztán kihoztak minket a szobából,
A címben idézett mondat másfél éve hangzott el a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, akinek filmjei számos nemzetközi díjat nyertek, közöttük Oscar-díjat, Emmy-díjat és ACE-díjat is. A magyar film kiválósága teljes életet élt, de halála így is pótolhatatlan veszteség. Mi lehetett a tétlenség oka? Nos, a „semmit nem csinálás” – amennyiben létezik ilyen kifejezés…
73 éve ezen a napon mutatták be a magyar filmtörténet első színes filmjét, a Lúdas Matyit. Hogy miért éppen erre a filmre esett a választás? Talán azért, mert Fazekas Mihály akkor is népszerű történetébe bele lehetett gyömöszölni az elnyomó kapitalista elleni harc eszméjét? Ki tudja, talán még az is lehet… Borítóképen: A Lúdas Matyi DVD-borítójáról […]
Őt tekinthetjük az optikai festészet – vagy „op-art” – legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”. Borítóképen: Vasarely egyik jól ismert műve 1906. április 9-én
Okleveles gyógyszerészként (!) jogot is hallgatott (!), de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Borítóképen: Önarckép Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát. Igen, Csontváry a mi