„Népművészetünk legősibb virágmotívuma a tulipán. Az etnográfusok sokat huzakodtak rajta, keletről származik-e vagy nyugatról? A tulipán virágról kiderítették, hogy nyugati kertészek ismertették meg velünk a XVIII. században, népművészetünk tulipán motívumáról meg bebizonyították, hogy nem is
Örök vita tárgya, hogy egyes népcsoportok, avagy nyelvjárások csak azért alakultak ki, mert a zárt közösségekben a helyi kulturális gazdasági fejlődés kissé más irányt vett, és annak következményeként alakultak ki egyes nyelvjárások, vagy más hatások következménye egy-egy népcsoport létrejötte a történelmi Magyarországon. A vitát lefolytatják azok a tudós elmék, akik
Valamikor, réges-régen, amikor a magyarok királyt akartak választani, összehívták a népeket. Szegényt, gazdagot, minden rendűt egyaránt. Amikor összegyűltek, elengedték a táltosgalambot. Akinek a vállára szállt a galamb, az lett a király. Borítóképen: A táltosgalamb Élt egyszer egy szegényember, volt annak egy jóravaló, suttyó fia. Ezt a legénykét úgy hívták, hogy Mátyás.
Vót egy mese rúla, vót egy mese is ollyan, hogy az egyik gulyás elment gulyásnak. Hát oszten elveszett a tehenektül a tej. Hát elment oszten panaszra a másik tanyára, a komájáhó: – Jaj, komám, nagy bajban vagyok, nézze csak, elveszett a tehenektül, úgy járok, hogy elcsap engemet az uraság, mert elveszett a tej a tehenektül! […]
Mátyás király azelőtt béres volt. Egyszer álmában angyal jelentette neki, hogy ő lesz a király. Borítóképen: Mátyás király arcképe egy corvina miniatúráján A gazdájának hat ökre volt. Amikor szántott, mindég csára hajtotta az ökröket. Egyszer is, amikor a gazdájával szántott, elkezdett az eső szitálni. Azt mondja a gazdája: – Jó volna már frustukulni, de mindenütt