Vélemény Vélemény-cikkeink

Tajvan: Baj van!

Tajvan védelmi minisztériuma szinte segélykérőn kürtölte világgá, hogy Kína soha nem látott lég armadával jelent meg légterében, ezzel megsértve a szigetország légterét. Komoly társaság jött össze az égen, hiszen a tájékoztatás szerint a kínai légirajban 18 vadászrepülő, két tengeralattjáró elhárító, egy légtérfigyelő és négy, atomfegyverek hordozására képes bombázógép is volt. A régi reklámot idézve, miszerint „Apa, kezdődik!” Ennek apropóján a Dél-Kínai tenger feletti uralom, és annak megszerzése témájában igyekszünk összefoglalni, hogy merre tart ez az akut probléma.

Az alapvető helyzetelemzést ITT érheti el a kedves olvasó, de a cikk megjelenése óta azért történt egy s más, ami miatt most megint érdemes elővenni! Kína saját területének tekinti Tajvan szigetét, így az ő nézőpontjukból nézve szó sincs légtér-sértésről. Ez fontos, bát mindenki pontosan tudja, hogy nem egészen állja meg a helyét, ugyanis Tajvant a világ többi része önálló államnak tekinti, nem pedig Kína részének. Így nyilván pontosan tudta a pekingi vezetés is, hogy a 25 gépből álló „rajocska” megjelenése a térségben milyen reakciókat fog kiváltani.

Fontos kiemelni, hogy ezen túlmenően bizony van olyan kisebb szigetcsoport (Pratas-szigetek), melynek hovatartozása vitatható (és ha vitatható, Kína bele is áll a témába!), Peking nem csak diplomáciai csatornákon jelez, hanem kifejezetten erre a területre koncentrálja légiereje demonstratív berepüléseit. Egyre szaporodnak a mostanihoz hasonló, de tavaly óta, amikortól a tajvani védelmi minisztérium jelenti a kínai légierő tevékenységeit, messze ez volt a legnagyobb raj, ami megjelent errefelé.

Pontosan tudható, hogy mik a motivációi Kínának, de mit szól ehhez a térség többi állama? És mit szól az USA, ami a legtöbb országhoz hasonlóan nem tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal, ugyanakkor hallgatólagosan garantálja a sziget biztonságát a helyi vezetés legnagyobb fegyverbeszállítójaként? Nos, az USA már végülis már válaszolt, hiszen nagyszabású hadgyakorlata a kínai és orosz ellenséggel egyszerre vívott háborút szimulálja (erről ITT írtunk), de most megjött Dél-Korea és Japán válasza is.

Michito Tsuruoka a tokiói Keio Egyetem közigazgatási karának tanára – bár nem kormány-alkalmazott, azért ez ne tévesszen meg senkit! – a Külgazdasági és Külügyi Intézet konferenciáján tartott előadásában az mondta, hogy a Trump adminisztráció alatt már megindult a közeledés Európa és Japán között, most azonban az EU megint inkább Biden kegyeit keresi, de igazán ideje lenne, hogy a nagy Kína-Amerika rivalizálásban Európa és Japán szorosabb együttműködést alakítana ki, mint eddig. Igen, a japánok a második világháború óta igyekeznek kivonni magukat minden fegyveres konfliktusból, így most is inkább a gazdasági lehetőségeket keresik a dinamikusan változó világpolitika farvizén evezve.

Kína csendre inti Japánt!

Most tehát úgy tűnik, hogy a potyautasnak a kalauz és az utastársak is nekiszegezik a kérdést; Milyen alapon vannak az utasszállítással kapcsolatban elvárásai, ha nem fizetett a jegyért? A kalauz az Egyesült Államok, aki ma már nem tud minden fronton egyszerre megfelelni a korábban önmaga által (és most Biden által…) támasztott követelményeknek, miszerint a világ minden pontján kész bármikor beavatkozni, ha az az ő, vagy szövetségesei érdekeit sérti.

Bővebben ITT!

Japán tehát még mindig maradna az immár hagyományosnak tekinthető pacifista hozzáállás mellett, de azt azért biztosan sejtik, hogy az USA egy esetleges tajvani konfliktusban – szélesebben értelmezve; egy Dél-Kínai tengeti konfliktusban – komolyabb szerepet szánna Japánnak, mint az elmúlt 75 év során bármikor! Úgy tűnik, Tokiót nehéz kizökkenteni, de most olyan helyzet van, amikor bizony lehet, hogy fel kell adniuk – ha átmenetileg is – elveiket, és be kell állniuk az USA mellé a hadszíntéren is. Kiderül…

És ha már Japán szóba került, nem szabad elfelejteni, hogy a vele gyakorlatilag egy gazdasági közösséget jelentő Dél-Korea is a térség egyik nagy játékosa – legalábbis gazdasági értelemben. Bár Szöult folyamatosan „szórakoztatja” Kim Dzsongun Észak-Koreája, mégsem vonhatja ki magát a más irányú nemzetközi politikai hatások alól. Persze bizonyos szempontból jól is jön nekik a Kim-dinasztia, hiszen így mindig van hivatkozási alap, hogy mi köti le Dél-Korea hadseregét, de most ők sem maradhatnak ki a „buliból”. A maguk módján máris belekerültek, ugyanis nem véletlen, hogy éppen most mutatták be az saját fejlesztésű és saját készítésű vadászrepülőgépük prototípusát!

Szép lassan tehát a Távol-Keleten is összeáll az a „kritikus tömeg”, ami robbanáshoz vezethet. A valódi tét az, hogy az egyedüli „külsős”, az Egyesült Államok – aki a második világháború óta ellenőrzése alatt tartja a területet, hol szorosabban, hol lazábban – meg tudja tartani pozícióit, vagy netán a helyi, időközben drámaian megerősödő gazdasági hatalak maguk között rendezik le a vitás kérdéseket! Ma már talán inkább csak presztízs-kérdés mindez, úgy találhatjuk, de az a tekintély, ami már így is megkopott, ha elvész, akkor az USA a világ más területein is veszíthet befolyásából!

Nem kicsit a tét, így annak veszélye se elhanyagolható, hogy fegyveres összecsapásba torkollik a helyzet. A dolog megítélését – nem csak számunkra, hanem mindenki más számára, aki nem a térségben nőtt fel – kissé megnehezíti, hogy a távol-keleti gondolkodás nyugati gondolkodással mindig nehezen érthető, de a folyamatok igenis erősen hasonlítanak az Európa keleti csücskében tapasztaltakhoz; megy a helyezkedés…

Tajvan pedig tényleg bajban!

Ajánlott Cikkek