Talán az utolsó: egy hagyományos tanya

Kissé messziről kezdjük a történetet, de mi ezt már csak így szoktuk… A Vitézi Rend kormányzó kezdeményezésére alakult, 1920.szept.1-én, a 6650/1920.ME.sz. rendelet alapján. Ez nem nemesi cím volt, ugyanis a kormányzói jogkör a nemesség adományozási jogát nem tartalmazta.

Borítóképen: A vitézi telek gazdalakása és irodája

A történet onnan indult el, hogy az akkori vezetés úgy gondolta, jutalmazni kellene azokat a katonákat, akik részt vettek a háborúban és a harcok során kitüntették magukat. Később ez a gondolat lett az alapja a rend kialakításának.

A Vitézi Rend két részből állt: a vitézi telekben részesült vitézekből és a felettük álló vitézi szervekből. Az egy járásban állandó lakással rendelkező v-ek vitézi szakaszt alkottak, élén vitézi hadnaggyal. Felettük a vármegyei vitézi székkapitány állt, mint a Vármegyei Vitézi Szék vezetője. A vitézi törzskapitány a több vármegyét összefogó Vitézi Törzsszék élén állt. Magyarország 8 törzsszékre tagozódott, a 8 törzskapitány és a kormány delegált képviselői alkották az Országos Vitézi Széket (OVSZ), amelynek elnöke, egyben a vitézek főkapitánya maga a kormányzó volt.

Akkoriban egy olyan erkölcsi elismerést is nyújtó földadomány-rendszert képzelt el, amelynek keretében a kapott földterülethez meghatározott közfeladatok teljesítésének kötelezettsége társult és a telek különleges jogi státusszal bírt. A vitézi rang örökölhető volt, amitől azt remélték, hogy az apák után fiaik is hasonló hazafias szelleműek lesznek, és idővel számuk egy egész nagy közösséget alkot. Ha úgy tetszik, egyfajta új nemesség alapjait akarták lerakni, de ezúttal középbirtokos rétegre építve

Ehhez persze szükség volt olyan területekre, amelyeket erre a célra lehetett fordítani, viszont nem volt rendelkezésre álló föld, ugyanis az állami birtokok mind művelés alatt álltak (vagy valamilyen különleges státuszuk volt), így az egyes városokat, önkormányzati egységeket kellett felkérni arra, hogy ajánljanak fel területeket a vitézi telkekhez.

Csak még egy mondat a Vitézi Rendről: már a jogszabály vitája is viharos volt, megítélése azóta is elég nagy szélsőségek között ingadozik, de témánk szempontjából csak maga a tény érdekes, méghozzá az, hogy volt Vitézi Rend, és voltak vitézi telkek.

Egy ilyen vitézi telek volt az is, amelynek tanyája 1941-re épült fel, és építtetője – akinek nevét nem tudjuk – kifejezetten a hagyományos tanya felépítésében gondolkodott, amikor megbízta a tervezőt a munkával.

Az épületek egy zárt négyszögletes tanyaudvart kereteztek körül. A bejárat felé, hűvös északra nyílt a gazda tornáca, a keletre fekvő irodával (borítóképünkön). Ugyanez épület másik oldalán volt a gazda lakása, déli ablakából az egész tanyaudvar áttekinthető volt.

Keletre néztek az istállóépület ablakai és ajtói. Az istálló padlásának egy részén magtár volt. Itt a födémet kátránypapírral gondosan szigetelték.

Az udvarra néző oszlopos tornácról nyíltak a cselédlakások, ezeknek szobái is keletre néztek. Minden cselédlakáshoz volt egy-egy verem, egy-egy tyúkóllal kombinált disznóól és egy közös sütőház tartozott.

Az uralkodó szél irányára merőlegesen helyezték el a kukoricagórét, amely alatt szerszámkamrák voltak. A góré eltakarta szem elől a közelben lévő trágyadombot és a disznóólakat.

A mai napig létezhetnek ilyen, vagy nagyon hasonló elrendezés, hasonló megfontolások alapján épített tanyák, de nem lennénk meglepve, ha ez az 1941-ben felépült tanya lenne az egyike az utolsóknak, ami hasonló módon került kialakításra.

Sajnos azt pontosan nem tudjuk, hogy hol lehetett a tanya, csak annyit tudunk, hogy a balatoni út mentén, Budapesthez közel, a műúttól távolabb, egy mellékút mentén volt a 100 holdas birtok, aminek a közepén állt.