Tegyük rendbe: Az avarok és a „kései avarok”
Jó ideje annak, hogy a Honfoglalás – maradjunk annyiban, hogy nem köthető egyetlen évszámhoz! – nem egy ütemben ment végbe, hanem minimum kettős honfoglalásról beszélhetünk. Árpád ettől még honfoglaló, hiszen minden bizonnyal ekkor is sokan érkeztek a Kárpát-medencébe, de akkor már voltak itt mások is. Nem, semmiféle szláv, vagy netán valamiféle más, később is a Kárpátok bércein kívül tartott népek! Hanem kicsidák? Erre idézzük Orendt Mihály írását.
Borítóképen: Késő avar korszak a Kárpát-medencében
A török nyelvű avarok 567-ban érkeztek a Kárpát-medencébe észak- és dél-kelet felől, a „sztyeppei országúton”, valahonnan Belső-Ázsiából. Minden bizonnyal más népek, néptöredékek is érkeztek velük a Kárpát-medencébe, pl. bolgárok, és talán magyarok is, akik ekkoriban kerültek a „sztyeppei országútra”.
A 630-as évekig az Avar Kaganátus a Bécsi-medencétől a Donig terjedt. Az avar állam Baján kagán idejében olyan jelentős volt, hogy a bizánci császárok évi 120 000 aranyat fizettek a békéért. (Elképzelhető, hogy Baján nevéből származik a horvát eredetű „bán” méltóságnév.)
670 körül azonban nagy változás figyelhető meg a Kárpát-medence temetőinek régészeti leleteiben. Ezek az általánosan elfogadott vélekedés szerint az ún. „kései avaroktól” származnak, de a régészek nevezik őket a „griffes-indások népének”, mivel fő díszítőelemeik a griff és az inda volt.
László Gyula szerint viszont ez a gyors változás a temetkezési szokásokban egy másik, nagyszámú nép bevándorlásával magyarázható, amelyet ő a magyarság első betelepedési hullámával azonosít.
A később megjelenő Árpád magyarjainál is hasonló köznépi temetőkép jelenik meg, továbbá László Gyula azt tapasztalta, hogy;
A „kései avarok” és Árpád magyarjai által elfoglalt megyényi területek kiegészítik egymást. Magát a betelepedési hullám tényét már elismeri a történettudomány. Ezt a késő avar-kori betelepülést két krónika is megemlíti.
