Hírek

Tévedések szomorújátéka

Újabb gyöngyszemre leltünk a napi.hu-n, ahol a Financial Times-t idézve Edward Luce Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája tévedésektől hemzsegő véleményét olvashatjuk. Az FT oldalán a következőket olvassuk, mint cikk-ajánlót: „Hagyja, hogy globális szakértőink szélesítsék ki perspektíváját időszerű betekintésekkel és véleményekkel, amelyeket sehol máshol nem találhat meg.” A kicsit furcsa automata fordítás ellenére értjük a lényeget, ami annyi, hogy itt aztán megmondják, a színtiszta igazságot kapjuk. Igen, valakinek az igazságát…

Borítóképen: Ne lépd át! (forrás: bgcts.com)

Ebben az esetben vagy az van, hogy a szakértő nem szakért, vagy az igazsággal áll hadilábon… Ez szempontunkból édesmindegy, de nézzük az állításokat, és a véleményünket:

„Az Egyesült Államok Joe Biden elnök vezetésével visszafordíthatatlanul elindult a lejtőn és elveszti az ambícióját, hogy érvényesítse a befolyását a világon. Nagyjából így gondolkodik a kínai és az orosz elit….”

Valószínűleg az okozza a tévedések sorozatát, hogy már a kiindulási alap téves. Az Egyesült Államok éppen mostanában próbálja kiterjeszteni befolyását olyan térségekre, ahol eddig nem volt jelen, vagy olyan területeken, ahol a világon korábban szétszórt katonai képességek okán befolyása meggyengült. Előbbit Ukrajna, utóbbi pedig Kína óceáni kijáratait jelenti.

A nagy különbség a korábbiakhoz mérten abban áll, hogy az Egyesült Államok korábban a „kisebb helyi” csetepaték mellett mindig képes volt nagy riválisa (a Szovjetunió) ellen is hatékony fellépésre, de most jószerivel mindenhonnan haza kellett rendelni a katonákat, hogy Kína és Oroszország ellen képes legyen ütőképes erőket bevetni, ha arra sort kellene keríteni.

De nézzük, hogyan folytatódik a fent idézett mondat:

„… amit az ázsiai ország diplomatái nem is titkolnak, az orosz vezetés esetén pedig abból látszik, hogy nem zavartatták magukat felvonultatni a hadsereget az ukrán határon, háborúval fenyegetve a szomszédos országot, amit a Nyugat próbál pátyolgatni.”

Arra még senki nem adott világos és egyértelmű választ, hogy az USA-nak miért áll jogában bárhol a világon érvényesíteni befolyását, most fontosabb az, hogy a mondatrész kizárólag csakis azért került bele a cikkbe, hogy egymilliomodszor megismételhesse azt az agyakba elültetni kívánt gondolatot, hogy Oroszország agresszióra készül Ukrajnával szemben.

A helyzet ezzel szemben az, hogy Putyin világosan kifejtette, hogy húzódnak a vörös vonalak. Ezek pedig Ukrajna NATO tagsága, NATO és USA katonai erők Ukrajnába történő telepítése, a Donbász ukrán katonai lerohanása. Azt pedig ugye nem kell különösebben ecsetelni, hogyan is reagálna ezek átlépésére Moszkva? Fontos kiemelni, hogy az oroszok reagálnak, nem ők irányítják az eseményeket, miközben azzal vádolják, hogy agresszióra készül.

Komoly gondok vanna tehát az ok-okozati összefüggések ismeretével, vagy a megrendelő kikötötte, hogy ez a bizonyos mondat mindenképpen kell a cikkbe…

De itt még nincs vége, mert valami olyasmi következik, ami Washingtonból nézve akár még hihető is lehet, de voltaképpen szintén csak propaganda jellegű gondolatmenet, amiazt hivatott erősíteni, hogy az Egyesült Államok ma is (és mindenkor) hatalmánál fogva azt tesz a világban, amit csak akar. De már a felvezetés fals:

„Nagy a veszélye azonban, hogy félreértelmezik az amerikai társadalom befelé fordulását, ami azt követően erősödött fel, hogy a George W. Bush elnöksége idején, 2003-ban kezdett iraki háború balszerencsésre fordult.”

Mint kiderült, a fegyveres beavatkozás indoka hamis volt, nem volt szó ugyanis tömegpusztító fegyverekről, a konfliktus pedig elhúzódott, mert – érdekes módon… – a nagy felszabadítókat egyáltalán nem fogadták kitörő örömmel Irakban. Az USA 2011-ben kénytelen volt kivonulni, rémes káoszt hagyva maga után, majd pedig csak az iraki kormány kérésére tért vissza, mivel az Iszlám Állam elfoglalta az ország jelentős részét. Ugye nem előzmény nélküli az afgán példa?

A lényeg tehát; ez a konfliktus megmutatta, hogy az 1990-es évek óta egyedüli világhatalomként aposztrofált Egyesült Államok belekényelmesedett szerepébe komoly rivális híján.

Bármilyen furcsa, de azt a hátrányt, amit mára összeszedett egy-egy katonai képesség terén, valójában az 1990-től körülbelül 2005-ig tartó időszakban szedte össze, mert akkoriban szinte teljesen leálltak a fejlesztésekkel.

„Nagyjából 15 év telt el ezt követően, ezért úgy láthatják, hogy az amerikai társadalom végleg elfogadta a be nem avatkozás politikáját… A washingtoni vezetés szándékait és cselekvési hajlandóságát az elmúlt évtizedekben sokszor félreértelmezték, illetve alábecsülték az ország ellenfelei.”

A cikk szerzője tehát eljut oda, hogy az USA szuverén döntése a be nem avatkozás politikája, de – mint azt a továbbiakban látjuk – ez egész egyszerűen nem igaz, hiszen az utóbbi 15 és során rendre történtek beavatkozások, csak most már nem a Közel-Keletre koncentrálva, hiszen a palaolaj forradalom óta a térség sokat vesztett jelentőségéből az USA számára.

A két mondat egyébként is üti egymást, mert egyrészt azt mondja, hogy az USA nem avatkozik be, másrészt ellenfelei pofára estek, hogy mégis. Újabb formál-logikai bukfenc, de menjünk tovább!

„Észak-Korea vezetése azt hitte, hogy az USA-nem fog beavatkozni, ha megtámadják Dél-Koreát, mert egy amerikai dokumentumban a Koreai-félsziget nem szerepelt az USA védelmi zónájában. Háborút indítottak, és három év múlva egy lebombázott ország élén kellett fegyverszünetet kötniük. Irak amerikai nagykövete 1990-ban azt mondta, hogy az USA-t nem érdeklik az arab országokon belüli határviták.”

Itt még aztán jön Szlobodan Milosevics, és Oszama bin Laden, és ha kicsit is figyelmes az olvasó valamiért nem került ide a Talibán… Ahogy Jemen sem került ide. De Irán sem. Nem, mert ezek mind kudarcos történetek, és az utóbbi 15 év „termései”!

A valóság az, hogy az Egyesült Államok nem önakaratából vett vissza a „demokrácia védelmezéséből”, hanem képességei nem engedik meg, hogy egyszerre a világ minden pontján teljesítse csendőri feladatait!

Van ám folytatás!

„Mindezek tanulsága, hogy az USA nem feltétlenül cselekszik átgondoltan. Sok amerikai háború főként azok, amelyeket a 9/11 után kezdeményeztek önpusztító döntésnek bizonyult.”

Majdnem jó a mondat, de sokkal tényszerűbb lenne, ha a mondat úgy szólna, hogy katonai kudarcok sora következett az ikertornyok elleni támadás után. Az „önpusztító” szó azt sugallja, hogy a kudarc csakis az USA hibája, mert egyébként, ha nem hibázik, mindenkit tönkre vertek volna. Azt kell mondjuk sajnos, hogy ez ebben a formában nem igaz…

„A közhangulat egy csapásra megváltozhat, ha például orosz tankok szántják fel Ukrajna útjait, és Biden mint a választói hangulatra érzékeny politikus nem fog habozni, hogy szélirányba forduljon.”

Ez mekkora kanyar, és egyben be is viszi a KO-t a logikának!

Az igaz, hogy az amerikai társadalom militáns, de az már nem, hogy az USA úgy lép háborúkba, hogy a közhangulat hatására az elnök enged a nyomásnak, és hadba küldi fiait.

Ez közel sincs így, az átlag amerikait sokkal jobban érdekli a hamburger, mint az, hogy Ukrajnába – amiről sokan azt se tudják, hol van… – mi a fészkes fene történik. Ellenben propaganda eszközökkel fel lehet ébreszteni bennük a harci szellemet, ez nem kérdés. Az idézett cikk pedig pontosan ennek a propagandának egy jól felépített eleme! Erre bizonyíték a következő mondat is:

„Az orosz vezetés némi gazdasági szankciók vállalása árán megszerezhette a Krím félszigetet Ukrajnától, miért kellene most mástól tartaniuk, ha meg akarnák szállni az országot?”

Kérdésnek álcázott állítás, jó eszköz, de fals. Persze – akárcsak a hamburgert a buciezt az idézett cikket közre fogja a valódi üzenet:

Az amerikai társadalom által könnyen azonosítható Oroszország a fő gonosz, aki rá akar támadni Ukrajnára, ha pedig ez megtörténik; fegyverbe!

Egész jól felépített sztori ez, az Atlanti-óceán túlpartján biztos meg is eszik, de innen nézve egy kicsit sem hiteles. A probléma pedig az – és ez az igazán ördögi benne! -, hogy ha netán a vörös vonalak átlépése váltaná ki az orosz támadást, az már senkit nem érdekelne, minek utána a szerző fontosabbnak tartja, hogy az Egyesült Államoknak is lehetnek vörös vonalai, és azt sértheti Kína, vagy éppen Oroszország.

Sajnos úgy látjuk, hogy az Egyesült Államok kifejezetten arra készül, és arra készít fel, hogy Ukrajnában háború lesz. És persze jó előre megágyaz annak, hogy ismét az igazság bajnokaként jelenjen meg adott esetben…

Ajánlott Cikkek