Tizenhárom aradi vértanú? Többen voltak, ne feledjük!

Szinte elképzelhetetlen, hogy hamarosan talán már senki sem fog emlékezni arra, hogy Aradon nemcsak a tizenhárom vértanú tábornok, hanem más hősök is áldozták életüket a nemzetért. Pedig ők ugyanolyan tiszteletet érdemelnek, mint azok, akik 1849. október 6-án haltak meg a hazáért.

Borítóképen: A világosi (Szölösi) fegyverletétel, 1849 (forrás: wikimedia, ismeretlen magyar szerző, közkincs)

A szőllősi fegyverletétel után, amikor az orosz fővezér, Paskievics, még nem tudta, hogyan dönt a cár Magyarország sorsáról, a magyar hadifoglyokat Szőllősről Kis-Jenőn, Sarkadon és Gyulán keresztül terelték. Paskievics szándéka az volt, hogy az elfogott magyar sereget biztosíték gyanánt magával vihesse, ha esetleg a bécsi kormány felmondaná a barátságot.

Bár Szőllősről közvetlenül Aradra is szállíthatta volna a foglyokat, inkább időt akart nyerni, hogy a cár döntését kivárja. Végül a cár parancsára a magyar sereget Gyulán átadták az osztrákoknak, és Paskievics visszatért Varsóba.

Ezen események közepette Ormay Norbert ezredes – aki korábban császári tisztként szolgált – úgy döntött, hogy személyesen Aradra megy, hogy Haynau figyelmét felhívja bizonyos félreértésekre, amelyek szerinte a konfliktusok fő okai voltak. Bár sokan figyelmeztették Haynau kegyetlen tetteire, Ormay bizakodott, és egyedül indult útnak Aradra. Két nappal a fogoly csapatok érkezése előtt ért a városba, ahol Haynau főhadiszállásán kihallgatást kért. Haynau azonban éktelen haragra gerjedt, és Ormayt hátára kötött kezekkel a várba vitték.

Ott egy tiszt utasítására egy közkatona segítségével felakasztották egy fára… Holttestét estig a fán hagyták, majd a várárokban eltemették. Ormay Norbert volt Haynau első áldozata Aradon.

Egy nappal később két fiatal erdélyi honvédtiszt, Nagy Bálint és Nagy Ákos, szintén a kegyetlenség áldozatául esett. A két testvér Temesvárról menekült Aradra, ahol a magyar sereggel együtt fegyverletételre kényszerültek. Amikor a várban találkoztak, szökést terveztek, de elkapták őket.

Haynau parancsára a két testvért agyonlőtték, holttestüket sekély sírokba temették a vár sáncában.

Haynau dühében egy harmadik tiszt, Zombory Iván főhadnagy, életét is kioltotta. Zombory, aki súlyos sebesüléseket szerzett a harcban, ápolás közben véletlenül találkozott Haynauval, de nem köszöntött. Ezért…

Haynau parancsára a főhadnagyot nyilvánosan megkorbácsolták, ami súlyos sérüléseinek elfertőződéséhez és halálához vezetett.

Ezek a hősök példátlan bátorsággal és önfeláldozással harcoltak a hazáért, és kegyetlenül kivégezték őket. Bár a történelem idővel s nevük feledésbe merült, mégis fontos, hogy emléküket méltó módon megőrizzük. És közel sem elítettünk mindenkit…