Tízezer négyzetméteres csarnok, kikötő, vasút, közúti kapcsolat, millió tonna áru: a Nagyvásártelep története

A Nagyvásártelep, pontos alapításkori nevén Budapest Székesfőváros Központi Élelmiszer Nagyvásártelep egy mára már megszűnt, és jelentős részében el is bontott budapesti ipari-kereskedelmi létesítmény, ami az Összekötő vasúti híd (Déli összekötő vasúti híd) pesti végének déli oldalánál, a IX. kerületi Hídépítő utca és Helyi kikötő utca közti telkekre épült.

Borítóképen: A Nagyvásártelep 1933-ban

A Nagyvásártelep az 1930-as évek elején létesült (1930 és 1932 között építették fel) a főváros élelmiszer-ellátásának megoldására, mivel a Központi Vásárcsarnok már nem volt képes ezeknek a megnövekedett feladatoknak eleget tenni. A feladat nem volt kicsi, ahogy az épület sem…:

• Hatalmas, tízezer négyzetméteres, 234 méter hosszú, 42 méter széles, 17 méter belmagasságú, modern stílusú vásárcsarnok, amelyben körülbelül 400 nagykereskedő dolgozhatott,
• irodaház,
• 20 vágányos rakodóhely (egyidőben akár 210 tehervagon rakodására volt alkalmas),
• vasúti kapcsolat a környező (elsősorban déli) vonalak felé,
• két kikötő a Ráckevei-Duna ágon (1918–1925 között épült és 1927–1984 között üzemelt).

A létesítmény a rendszerváltás után elvesztette eredeti funkcióját, és meg is szűnt. Létesítményeit a nagy csarnok és a mellé épült irodaház kivételével elbontották. Ez utóbbiak 2004 óta műemléki védettséget élveznek. A parlagon hagyott területen azóta bozótos erdő nőtt.

A fenti adatok és mai szörnyű állapotában is igen impozáns épületek (nem a szépséget értjük ezalatt, hanem a méreteket!) illetve a hozzá tartozó infrastruktúra a maga korában egészen elképesztő volt!

Nézzük, milyen volt, amikor megépült, és milyen szolgáltatásokat biztosított! Először nézzük, hogy építésével milyen célt kívántak elérni:

„Az új nagyvásártelep létesítésével a főváros három célt kívánt elérni. A főváros élelmiszerellátását megjavítani és rendszeresebbé tenni, az országos, illetve transitó-forgalmat kifejleszteni és a Vámház tér környékét városrendezési szempontból megjavítani.”

A Tér és Forma 1933-as száma legalábbis így fogalmazta meg a célokat, amelyek azt mutatják, hogy nem csak a kereskedelmi funkciót tartották szem előtt.

Az új Élelmiszer-nagyvásártelep rendeltetése az volt, hogy a vidéki élelmiszer-felhozatal központja, valamint a piaci és vásárcsarnoki árusok beszerzési helye legyen, illetve, hogy a hazai export is részben a főváros nagyvásártelepén keresztül bonyolódjék le. A Nagyvásártelepen tehát zöldség, gyümölcs, tojás, baromfi, tejtermékek, hal és vadhúsok nagybani kereskedelme zajlott.

A telep központi eleme a 247 méter hosszú 42 méter széles csarnoképület volt, a földszinten 17 méter magas helyiségek kaptak helyet, a pince pedig önmagában 4 méteres belmagasságot ért el. A csarnok emelete közvetlen összeköttetésben állt a 6+1 szintes irodaépülettel, ahol a csarnokfelügyelőség mellett posta, vasúti- és vámhivatal és bank működött.

A második és harmadik emeleten a nagykereskedők és bizományosok irodái, a negyediken bérelhető hotelszobák kaptak helyet, az alagsorban vendéglő, kazánház, transzformátor, továbbá a munkások helyiségei voltak.

A vörös téglás irodaépület bauhaus és art deco jegyeket viselő homlokzatát Ohmann Béla földművest, halászt, kertészt, illetve kofát ábrázoló, két és fél méter magas szobrai díszítették. Egyes feljegyzések szerint a Nagyvásártelep volt Európában az első Zeiss-Dywidag rendszerű csarnok, az irodaépület pedig az első, amiben páternoszter személyfelvonó működött.

Aztán jött a háború…:

A háború után az államosítás itt sem maradt el, a ma Nagyvásártelep néven ismert épületegyüttes sokáig szolgált, de mára csak a rozsda marja…

A műemléki védelem nem jelenti azt, hogy az épület megmenekül az enyészettől…