Hírek

Tormay Cécile gondolatai ma is aktuálisak- VIDEÓ

Tormay Cécile 1875-ben Pesten született, jómódú értelmiségi családban. Apja Tormay Béla állatorvos, mezőgazdasági szakíró, a mai Állatorvosi Egyetem elődjének megalapítója és igazgatója. Anyja Barkassy Hermina a híres pesti építőmesternek, Spiegel (Tüköry) Józsefnek az unokája. A nemzeti érzelmű írónő munkássága iránti tiszteletből műveiből időről időre videós anyagot készítünk ahol nem lehet nem észrevenni mennyire aktuálisak a gondolatai ma is.

Tormay Cécile fiatal lányként élte a gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét: nyelveket tanult, irodalommal, zenével, festészettel foglalkozott, külföldön utazgatott. Nyarait vidéken nagyanyja szlavóniai vagy nagynénje Arad megyei kastélyában töltötte, később egyre gyakrabban utazott Firenzébe, Francesca d’ Orsay grófnőhöz, aki bevezette az ottani irodalmi szalonok világába. Tormay ugyanis gyerekkora óta írt, elsősorban a századforduló szecessziós ízlésének megfelelő meséket. Olvasmányai közül a legnagyobb hatással olyan francia szerzők voltak rá, mint Anatole France, Maupassant, Zola, illetve a korszak bálványozott írója és dekadens dandyje, az olasz D’ Annunzio, akivel később Firenzében nemcsak személyesen megismerkedhetett, hanem közeli kapcsolatba is kerültek. D’ Annunzio lefordította olaszra Tormay két novelláját, s beajánlotta francia kiadójához is.

Tormay Cécile külföldön hamarabb vált sikeressé, mint Magyarországon: Franciaországot első regényével, az Emberek a kövek között-tel (1911) hódította meg, amely egy dalmáciai parasztlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmének feszültségekkel teli, már-már balladisztikus történetét beszéli el. (Később, 1942-ben A hegyek lánya címmel film is készült belőle Farkas Zoltán rendezésében). Tormaynak ezt a regényét Anatole France is rendkívül sokra becsülte: „Alig találkoztam férfi íróval és soha asszony íróval, aki olyan kevés eszközzel tud élővé tenni élettelen dolgokat, mint ennek a könyvnek az írója.” – jegyezte meg egy baráti társaságban. Magyarországon az Emberek a kövek között még nem keltett komoly visszhangot, következő regényét, A régi házat, a biedermeier Pest regényét, azonban már a kritika és az olvasók egyaránt lelkesen fogadták, 1916-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját, amellyel a legkiválóbbnak tartott történelmi regényeket jutalmazták, Schöpflin Aladár pedig a Vasárnapi Újságban írt elismerő kritikáját ezekkel a szavakkal kezdte: „Tormay Cécile tehetségéről eléggé meggyőzött már két novellás könyve és az Emberek a kövek között című regénye, de új könyve, A régi ház című regény mégis meglepetésként hat: egy érdekes tehetség hirtelen magasba szökkenését mutatja. A legjobb regények közé tartozik, amiket mostanában irodalmunk produkált.”

A Bujdosó könyv megírásával és a MANSZ megalapításával indult el Tormay Cécile politikai-közéleti karrierje. Bár egyetlen politikai pártnak sem volt tagja, mégis a Horthy-korszak meghatározó jelentőségű közszereplőjévé vált, annál is inkább, mivel a MANSZ az 1930-as években már mintegy 1 millió taggal rendelkezett.www.tormaycecile.com/kozeleti_ember#nok

1922-ben kérte fel Klebelsberg Kuno Tormay Cécile-t a Nyugat ellenlapjaként indított irodalmi folyóirat, a Napkelet főszerkesztőjének. Az 1920-1930-as években induló fiatalok közül sokan ennél a lapnál kezdték pályájukat: többek között Szerb Antal, Halász Gábor, az Osvát Ernővel szakító Németh László, Szentkuthy Miklós, Rónay György, Thurzó Gábor, Szabó Zoltán. A korszak kiemelkedő tudósai is szívesen publikáltak a Napkeletben: elég talán csak Szekfű Gyula, Pais Dezső, Eckhardt Sándor, Horváth János nevét említenünk.

Tormay Cécile 1919 után rendkívüli népszerűségre tett szert: a fővárosi és vidéki gyűléseken egyaránt ünneplő tömeg fogadta. A kormányzó a korszak legjelentősebb kitüntetéseivel, Signum Laudis-szal és Corvin-koszorúval ismerte el munkásságát, az írónő halála után pedig utcát neveztek el róla és szobrot emeltek tiszteletére.

Ajánlott Cikkek