Torpedó? Naná, hogy magyar találmány!
148 éve, ezen a napon hunyt el Luppis János fregattkapitány, a torpedó feltalálója. Apja tengerészkapitány volt, így Luppis is fiatalon az osztrák-magyar haditengerészethez került, ahol fregattkapitány lett. Itt fogalmazódott meg benne az önjáró torpedó ötlete, s el is készítette elsõ, kezdetleges modelljét.
Borítóképen: Felül az 1868-1870-es modell jellegzetes uszonyaival. Középen egy 1890-es évekbeli modell, kivágva, hogy a belső tér látható legyen, de a titkos részek a hidrosztáttal nem, alul pedig Luppis eredeti modellje.
Tulajdonképpen egy hajtószerkezettel ellátott kis csónak volt, amelyet, hogy vízen maradjon, kétoldalt parafa lemezekkel erősítettek meg. Az orrában gyújtókészülék, a csónaktestben robbanótöltet volt. A szerkezetet sűrített levegővel meghajtott hajócsavar mozgatta előre, kormányzására két, egymás mellé szerelt, a partról zsinórokkal mozgatott kormánylapát szolgált. Célba ütközéskor robbant. Luppis akkoriban még „sikló védő”-nek nevezte a szerkezetet.
A hadügyminisztérium nem ismerte fel a találmány jelentõségét, ezért Luppis 1864-ben Robert Whitehead angol származású hajógyárossal társult, s a fiumei üzemben 1866-ra elkészült az első haltorpedó.
A hajtóerőt egy 25 atmoszféra nyomásra feltöltött légtartály szolgáltatta. Két fontos alkatrészét, a giroszkópot (pörgettyűt) és váltótolattyút, valamint az expandáló levegő megfagyását gátló fűtőberendezést és a vele egybeépített vízpárologtatót is magyarok találták fel: az előbbit Obry Lajos, az utóbbit Gesztessy János. A sűrített levegő előmelegítése számottevően fokozta a teljesítményt. A két, ellentétesen forgó hajócsavar az oldalirányú kitérést volt hivatva kiküszöbölni.
1866. december 20-án mutatták be az akkor már torpedónak hívott szerkezetet a Hadügyminisztériumnak.
Az osztrák-magyar Hadügyminisztérium a következő esztendőben megvásárolta a találmányt. Whitehead tisztában volt a torpedóban rejlő kereskedelmi lehetőségekkel, s megtartotta azon jogait, hogy más országokkal is üzleteljen, s attól kezdve minden energiáját a találmány kifejlesztésének szentelte. Egy új szerződést kötött Lupissal, mely alapján teljes körű felügyeleti jogot kapott minden jövőbeni eladás felett. Az elkövetkező két évben tovább fejlesztették találmányukat, s alkalmassá tették felszíni, víz alatti, később pedig repülőgépről való indításra is. Whiteheadnek sikerült kifejlesztenie egy újszerű mélységtartó szerkezetet, ami nagyban hozzájárult a torpedó megtervezéséhez, s mellyel megalapozta jövőbeni sikereit.
Sorozatgyártását 1868-ban kezdték meg. Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Japán és Oroszország nagyobb mennyiséget vásárolt az új fegyverből, így a fiumei torpedógyár gyorsan fejlődött.
A Luppis-Whitehead-féle torpedó első harcszerű bevetésére a perui polgárháborúban került sor, 1877. május 29-én. Tömeges alkalmazása az 1904-es orosz-japán háború tengeri harcaiban kezdődött.
Luppis találmányáért 1869-ben magyar nemesi címet kapott.
1875-ben hunyt el Milánóban, s ami igazán szomorúvá teszi halálát az az a tény, hogy hagyta elvenni találmányát, amit élete végéig sajátjának tekintett.
