Történelmi Pillanatok a Magyar Közlekedésben” – 1933 December 16 – Megindul a Trolibuszközlekedés Óbudán

1933. december 16-án, Óbudán jelentős esemény történt a magyar közlekedéstörténetben: elindult az első trolibuszjárat. Ez a járat, amely a 7-es számot viselte, a Vörösvári út és az Óbudai temető között szállította az utasokat, megnyitva ezzel egy új korszakot a városi közlekedésben.

borítókép 1933 Budapest első trolibuszvonalán ilyen Ganz-kocsik jártak

A “troli” név érdekes módon ered. Az első modelleknél az áramszedők helyett kis görgőkocsikat használtak, amik az angol “trolley” szóból származnak, innen lett a magyar megfelelője a “trolibusz”. Ezek a járművek kezdetben nem voltak túl népszerűek, de az 1930-as években, amikor a villamosvágányok felújítása szükségessé vált, egyre inkább elterjedtek. A villamos felsővezetékeinek felhasználásával a trolibuszokat széles körben kezdték bevezetni.

Magyarországon a trolibuszok először az 1910-es években jelentek meg a tömegközlekedésben, elsőként Poprád és Ótátrafüred között. Budapesti debütálásuk 1933-ban történt, amikor három trolibusz állt a fővárosiak rendelkezésére, mindegyik 55 utas szállítására alkalmas.

Sajnos, Budapest ostroma alatt a trolibuszvonalak is súlyosan károsodtak, és azokat nem építették újra. A meglévő járműveket tanulókocsiként használták, majd 1953 és 1955 között ismét forgalomba állították őket.

A második világháború után új fejezet kezdődött a trolibuszok életében. 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján indult újra az első trolivonal, amely a 10-es villamos helyett a Nagymező és Király utcákban közlekedett. Ekkortól kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban már inkább trolibuszokat láthattunk, mint villamosokat.

Trolibusz történelem

1882-ben a Siemens cég megalkotta a világ első trolibuszát, amelyet Berlinben próbáltak ki. Nevét a felső vezetéken gördülő nyolckerekes “kontakt kocsiról”, azaz “trolley”-ról kapta.

Budapesten a történet 1933. december 16-án vette kezdetét, amikor a BSZKRT üzembe helyezte az első kísérleti trolibuszt. Ezt a történelmi járatot a Ganz és MÁVAG által gyártott, 50 km/óra sebességre képes buszok alkották, egy 2,7 kilométeres pályán a Vörösvári út és az Óbudai temető között közlekedve.

A II. világháború alatt a trolibuszhálózat megsemmisült, és a járművek is károsodtak. A háború utáni újraindításra 1949. november 7-én került sor, de a késést Sztálin 70. születésnapjára hivatkozva, az átadást december 21-re módosították. Az első újraindított 70-es trolibuszjárat ma is változatlan útvonalon közlekedik.

A járat indításához szovjet MTB 82 típusú trolibuszokat használtak, amelyekből összesen 53 darabot vásároltak. Azonban a két szűk ajtó miatt csak lassú utascserére volt lehetőség, így ezek a járművek nem váltak be. A hazai trolibuszgyártás 1952-ben indult újra az Ikarus 60-asokkal, amelyek Csepel alvázra, Rába fődarabokkal és szovjet, majd magyar Ganz villamos berendezésekkel készültek.

Az ötvenes években jelentős hálózatfejlesztés zajlott, és a ’60-as évek elejére a megnőtt igények miatt a férőhelykínálat növelése vált szükségessé. Azonban a pótkocsis üzemmód, amit a 75-ös és 79-es vonalon próbáltak ki, nem vált be a balesetveszély és a forgalomtechnikai hiányosságok miatt, ezért 1968 végére kivonták a pótkocsikat a forgalomból.

1966-69 között Z1U-5 típusú, kéttengelyű szovjet trolibuszok is üzembe álltak. 1968-ban a Fővárosi Közlekedési Főigazgatóság és a BKV tervet dolgozott ki a trolibuszjáratok fokozatos felszámolására, de az olajárválság és a környezetvédelmi szempontok miatt a tervek felülvizsgálatra kerültek.

Az 1970-es években a járműállomány fejlesztésnek indult. Az Ikarus 60-asok selejtezése 1973-ban, a csuklósoké 1975-ben fejeződött be. Az első két ZIU 9-es trolibusz 1975-ben állt üzembe, ebből a típusból 1984-ig 173-at szállítottak. Az első csuklós Ikarus 280-asok is 1975-ben érkeztek, az utolsó 1989-ben.

Arcanum