Felvidék

Történetek egy EU mintaállam rövid történelméből – A Beneš dekrétumok árnyékában tömeggyilkolászó “hős” szlovák partizánok

Kunešova település, németül Kuneschhau, magyarul Kunosvágása, a Garamszentkereszti járásban 216 lakost számláló, egykoron német falucska (1217 körül thüringiai gyarmatosok voltak az első lakosai), ma már csak 13 embert merte magát németnek vallani, de erről majd később.

borítókép : aktuality.sk

Olvasom az aktuality.sk oldalon, hogy a település történetének van egy fehér (de inkább fekete, vagy véres) foltja 1944-ből, amelyről nem volt ildomos beszélni a szocializmus évei alatt, de 1989 után sem, ugyanis az egyik nagy szégyenfoltja a győztesek makulátlan tisztaságának.

Történt ugyanis, hogy a településen nagyszámú partizán csapat szerveződött, amelynek jónéhány német lakos is a tagja volt, de ez nem zavarta a csapatvezetőt, hogy egy szép napon összetereljék a településről és a környező falvakról a német nemzetiségű férfiakat 16 és 60 év között egy laza lövészárokásásra a környező erdőkben, ahová vonattal szállították el a mit sem sejtő németeket.

Azon kevés tanú, aki még él az akkoriak közül, elmondta, hogy olyan embertelen körülmények között tartották őket, amely emberi észnek felfoghatatlan. Csak a negyedik napon kaptak először enni, tíz főre jutott egy darab kenyér. Természetesen sem fekvőhely, sem latrina nem állt a férfiak rendelkezésére. Később a csoport 800 főre növekedett, így még elviselhetetlenebbek voltak a körülmények. 

Sklené településen a munkára fogott németek közül 187 férfit végeztek ki a partizánok a faluban, ezzel a hírrel jöttek az életben maradottak az árokásásra.

Úgy egy hónapi könnyed táborozás után a munka végeztével szélnek eresztették a férfiakat, azzal, hogy mindenki hazamehet, ahogy tud. Egy csoport az Alacsony Tátrán keresztül kereste a hazautat, az út során, október 27-én, egy elhagyatott istállóban megpihent a hetvenfős csapat. Ezt vette észre az erdőből egy partizáncsapat, akik rázárták a pihenő férfiakra az épületet és tízesével bevitték őket az erdő mélyére, ahol minden értéktárgyat, gyűrűt, órát, egyebeket elkoboztak tőlük, majd módszeresen halomra lőtték az összes németet a hős szlovák partizánok.

A „felszabadító“ partizánok vezetője egy 22 éves kölyök volt… 

Csak pár embernek sikerült kimenekülni az épületből, akik november 1-én értek haza a faluba és tudatták mindenkivel a szörnyű hírt.

Viliam Neschl, aki helyi illetőségű lakos meséli a cikkben, hogy a szocializmus éveiben tilos volt a történetről beszélni a helyieknek, és, hogy ennek az esélye a minimálisra csökkenjen, a maradék német lakosság nagy részét kitelepítették a jól ismert kollektív bűnösségre hivatkozva. A maradék német a kommunisták alatt számtalan megaláztatásnak volt kitéve, de a cikket olvasva, számunkra ez nem újdonság, hiszen közös volta sorsunk abban az időben.

A túlélők és az áldozatok rokonai mesélik, hogy a tetemeket nem temették el a partizánok, később a favágók fedezték fel az egyik erdei mélyedésben, de akkor sem kaptak engedélyt semmilyen elhantolásra, az évtizedek alatt a temetetlen holtak a természet kegyelméből kerültek az avar és a föld alá, exhumálás természetesen azóta sem történt, a szlovák állam nem tartja fontosnak pár száz német kihantolását.

Az említett Viliam Neschl az élete során több helyen is lakott az országban, de a sors úgy hozta, hogy végül a nagyapja házát sikerült megvásárolnia a falujában. Az ő érdeme, hogy ezt a szörnyű tettet sikerült a nyilvánosság elé tárnia. 

Idézet az úriembertől: 

„A nagyapán utáni házat meg kellett vásárolnom, ugyanis nem örökölhettem, mert a Benes dekrétumok végett elkobozta az állam. A mai napig szélmalomharcot vívok az állami szervekkel az ingatlanok visszaigénylése ügyében. A legutóbbi népszámláláson nem mertem magamat németnek vallani, mert nem tudhatom, hogy mi vár ránk az életünk során, lehet, hogy a németeket majd megint bevagonírozzák és kisuppolják ebből az országból“

A falu polgármesterének friss adatai szerint 13 német nemzetiségű lakosa van a településnek. Az öregek lassan kihalnak és a fiatalok már nem érzik szükségét, hogy ragaszkodjanak a német gyökereikhez.

Éljen és virágozzák az európai példakép, a korrupciómentes és demokratikus, minden kisebbségi jogot megadó és betartó szeretett Szlovákia!

Pfejj…



Papp Sándor

forrás: piros7.es

Ajánlott Cikkek