Magyarság Nagyjaink Történelem

Történetek Mátyás királlyá választásáról

Nem csak mi magyarok szeretjük tiszteljük Hunyadi Mátyás királyunkat , hanem bizony a Kárpát -medence minden népe magáénak érzi . Ki így ki úgy de tisztán látszik, hogy annak a korszaknak meghatározó alakja volt. Ezért nem csak magyar, hanem más nemzetek mondáiból és meséiből jelenítünk meg itt párat születése napjára emlékezve.

borítókép : https://commons.wikimedia.org a Marlianus Mediolanensis-corvinában, Volterra. A kódex Marlianus milánói szenátor Corvin János és Maria Bianca Sforza eljegyzése alkalmából elmondott üdvözlő beszédét tartalmazza. Az egykor a Corvina Könyvtárhoz tartozó könyv díszítését Ambrogio de Predis lombard miniátor készítette 1488 körül.

– Benczédi Székely István és Thuróczi János krónikája nyomán –

Amikor László király meghalt, erősen megijedtek azok az urak, akik Hunyadi László halálát okozták. Hogyne ijedtek volna meg, amikor Szilágyi Mihály nagy sereggel közeledett Buda felé. Pedig Szilágyi Mihályt nem a bosszúállás szándéka vezette, ő ennél többre vágyott: a trónt akarta megszerezni unokaöccsének, Hunyadi Mátyásnak. Amikor Szilágyi Mihály a fegyveres sokasággal Pest városába érkezett, az isteni akarat csodálatos jeleket mutatott. Az első éjszakán, abban a hideg télben minden csillag fényesen ragyogott az égen, a Duna vize pedig olyan erősen befagyott, hogy a jég hátán úgy járhattak, mint a sík mezőn. Reszkettek is az urak a budai várban, mert Pest felől minden baj nélkül fel lehetett vonulni a várba. Ha most Szilágyi Mihály bosszút forral, vége az életüknek… De Szilágyi Mihály megüzente az uraknak, hogy nem áll bosszút Hunyadi László haláláért.

Ekkor az urak felbátorodtak, levonultak Pest városába, hogy a király megválasztásáról tárgyaljanak. Ott sokat tárgyalni nem kellett, mert a köznemesség sokasága, negyvenezer ember állott a Duna jegén, és mind Hunyadi Mátyást éltette. A gyerekek pedig ezt a dalt énekelték a pesti utcákon: Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert ezt Isten adta nekünk Mennyországból oltalmunkra. Ezen a napon is csoda történt: a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtudta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott.

Minden templomban meghúzták a harangokat, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, és olyan nagy hangon énekelt mindenki, hogy megtelt azzal a levegőég. A választás éjszakáját annyi máglyarakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról. Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt. De nemcsak Magyarországon örültek ennek a választásnak! Erdélyben még sokkal nagyobb volt az öröm, mert a Hunyadiak onnan származtak, s maga Mátyás Kolozsvár városában született. Ezért aztán Szilágyi Mihály, aki az egész választást rendezte, a választás után levelet küldött az erdélyi rendeknek. Azt írta a levelében: “Ti láttátok a fenséges Mátyás urat, amikor megszületett, szemetek előtt nevelkedett, ezért magatokénak nevezhetitek. Nyissátok hát meg a vigasság forrásait, örvendjetek, vigadjatok, ujjongjatok, és adjatok hálát a jóságos Istennek azért a boldogságért, amelyben a magyar nemzet részesült.” Örült egész Magyarország, vele örvendezett szép Erdélyország, amiért a törökverő Hunyadi János fiát, az ifjú Mátyást királlyá választották.

HUNYADI JÁNOS FIÁT KIRÁLLYÁ KORONÁZZÁK
– Délszláv történeti ének –

Magyar urak jó Budába, egybegyűlnek nagy tanácsba,
Magyar urak, bánok:
Hányja-veti a tanácsuk, hogy ki légyen a királyuk.
Misics István uraságra esik ekkor választásuk,
Úri választásuk.
A dolognak hírét hallja, mindent megtud János vajda,
Nyomban készül gyors útjára, pattan nyergeit paripára
Híres János vajda.
Vágtat méné jó urával, egyenesen Buda várnak.
Elkísérte gyors útjában édes fia, kis Mátyása,
Fia, kis Mátyása.
Paripája gyorsan éré a budai erősségbe,
Hol az urak lakomára egybegyűltek, ott leszálla,
Úri lakomára.
Adj’istennel jő hozzájuk jó vajdájuk, Magyar János,
És az urak valahányan tisztelettel felállának,
Magyar urak, bánok.
Őt ültetik díszes székre, lakománál asztalfőre,
És amikor végén járnak úri ebéd lakomának,
Magyar urak, bánok,
Felkel és int, asztalt bontat jó vajdájuk, Magyar János,
Azután meg az uraknak emígy szólva halkan
János, jó vajdájok:
Ki az, akit énnélkülem királyságra kijelöltek?
Most az urak tisztelettel csendes hangon így feleltek,
Magyar urak, bánok:
– Misics István urasága emelkednék királyságra!
És most ismét Magyar János csendes hangon szól hozzájok,
János, jó vajdájok:
– Koronánkat ide kérem, hadd röpítsük a felhőkbe,
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére,
Jó magyar vezérek!
Azt emeljük királyságra, az lesz urunk jó Budába!
És az urak hajlongással hallgatnak a jó tanácsra,
Magyar urak, bánok:
Felröpítve koronájuk, magasra a levegőbe,
A korona leszálltában, íme, Mátyás fejét érte,
János fiát érte.
Ilyet látva, csodálkoznak, nem tetszik ez bizony soknak,
S egyik-másik bátorsággal szól ily szókkal a vajdának,
Magyar urak szólnak:
– Nem ruházzuk tireátok az országot, királyságot!
Ilyen szókra az uraknak ígyen felel János vajda,
Híres János vajda:
– Nem azért jött kis Mátyásom, hogy ő légyen a királytok,
Azért jött el kis Mátyásom, paripámra kell vigyázzon,
Kis fiam, Mátyásom.
Nem sok idő telt azóta, s Magyar János ismét szóla:
– Koronánkat ide kérem, hadd röpítsem a felhőkbe,
Jó magyar vezérek,
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz jó urunk Budába!
Magyar urak, bánok!
S a korona leszálltában, szállá ismét kis Mátyásra.
És az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Mátyást királyságban.
Ám egyikük megtagadja: atyja maga, János vajda.
A koronát ő leveszi Mátyás fürtös szép fejéről,
Mátyás szép fejéről,
Édes fiát szólítgatja, a jobb kezét megragadja,
S a budai palotából kivezeti, kizáratja,
Mátyást kizáratja.
És kezd szólni ily szavakkal Magyar János az uraknak:
– Koronánkat harmadízben röpítsük fel a felhőkbe,
Jó magyar vezérek!
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz jó urunk Budába!
Híres magyar bánok!
S koronájuk harmadízben felröpítik a felhőkbe,
Ott, hol állt a palotájuk, szállton-szállt a koronájuk,
Magyar koronájuk.
Elröpült és le se szállott a budai palotában!
Szállton-szállott, amig végre leszállt Mátyás szép fejére.
Mátyás szép fejére!
Most az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Most már meg nem tagadhatta jó atyja se, János vajda,
Mátyást édesatyja.
Nyomban meg is koronázta a tanács ott Budavárba!

– Mátyásföldi népmonda nyomán – oláh szájhagyomány
Mátyás király szegény családból származott, s ha tán nemes is volt, csak bocskoros, s így lett belőle ostoros szolga. Orra nagysága vagy tán egyéb ok miatt ingerkedtek vele a parasztok, de Mátyás is visszavágott a gúnyolódóknak. Egyszer gazdája kiküldte szántani. Délfeléjárt már az idő, amikor a másik szolga is kiment a mezőre. Ez csak félvállról beszélt Mátyáshoz, ő meg mit sem törődve a beszéddel, dolgához látott.

– Tudod-e, mi az újság? Az urak Budán összegyűlve királyt akarnak választani. Neked jó nagy orrod van! Nem szagolod ki, ki lesz a nép ura? A szolga gúnyos szavaira Mátyás ekként válaszolt:
– Az új királyt ma angyalok teszik, az lesz, aki vasasztalról eszik. – Azzal az ekéjét
megfordította, s ebédjét a szántóvason költötte el. Amikor a másik szolga ezt látta, gúnyolódva mondta:

–Te koldus, te lennél a király? No, ha ostorom nyele kizöldül, míg egy fordulót szántok, akkor csakugyan te
leszel a király, én meg a bolondod!
Hogy történt, hogy nem, de az ostornyél kizöldült, s íme, jöttek az angyalok, s a koronát Mátyás fejére akarták tenni. Matyi húzódozott, s az ösztökével még meg is ütötte a koronát, azóta görbe a keresztje, de bizony csak ő lett a király.

A CSEH KIRÁLY KÖZLI MÁTYÁSSAL, HOGY KIRÁLLYÁ VÁLASZTOTTÁK
– Bonfini krónikája nyomán –

Hunyadi Mátyás szomorú fogságban élt Prágában, Pogyebrád György cseh király udvarában. Amikor Mátyást királlyá választották, Szilágyi Mihály követek útján értesítette erről Pogyebrádot. A cseh király ebéd közben bontotta fel Szilágyi Mihály levelét, és ahogy elolvasta, Mátyást az asztalnál mindjárt feljebb ültette. Mátyás ezen nagyon csodálkozott. Attól tartott, hogy a király tréfát űz vele. Meg is kérdezte tőle, miért kellett feljebb ülnie. De Pogyebrád csak azt mondta, hogy várjon nyugodtan, mert ebéd után örvendetes, jó hírt fog hallani. Erre Mátyás elhallgatott, de izgalmában még enni sem tudott. Ebéd után Pogyebrád így szólt:
– Nagy örömhírt mondok neked, Mátyás, de ugyan mit adsz érte? Mert az olyan nagy öröm számodra, hogy a legnagyobb jutalmat is megérdemlem érte. Megadod-e önként, amit kérek?
Erre Mátyás így felelt:
– Király! Számomra egy igazi öröm van, s ez a szabadság híre. Adj szabadságot, s akkor mindent megfizetek, amit csak kérsz. De aki rabságban él, annak parancsolnak, attól senki semmit nem kér.
Ekkor Pogyebrád így szólt:
– Üdvöz légy, Mátyás, Magyarország királya, üdvöz légy, Pannónia fejedelme! Pest városánál a magyarok összejöttek, és szabad akaratukból királlyá választottak atyád érdemeiért, kiváló képességeidért, mert abban bíznak, hogy miként egykor Hunyadi János igazságosan kormányozta és szabaddá tette őket, úgy teszi most szabaddá a magyarokat az ivadéka is. Azért ültettelek az asztalnál magam elé, hogy ebből megértsed, nagy király lettél, nálam jóval hatalmasabb.
De most arra kérlek, Mátyás, kössünk örök szövetséget, és ezt a szövetséget a szent házasság kötelékével erősítsük meg. Ezért hát adj rá hitet, hogy lányomat feleségül veszed, nem méltatlan ő Hunyadi fiához. Végül, Mátyás fiam, légy szabad, és feleségeddel együtt uralkodjál! De mivel hatalmas és gazdag királyságot nyertél el, járulj hozzá, hogy apósod, aki életedet megmentette, szabadságodat visszaadta, hatvanezer aranyat kapjon a magyaroktól, és így könnyebben viselje szerencsés házasságod súlyos költségeit.
Mátyás a követelésekbe beleegyezett, ennél többet is megadott volna, csak hogy onnan elszabaduljon. Esküvel biztosította Pogyebrád királyt, hogy minden kívánságát teljesíti.

Ajánlott Cikkek