Tóth Mór, királyi ügyész jelentése Vidróczki betyár haláláról – 1873
Vidróczki Márton Mónosbélen született 1837. november 12.-én, végzete pedig Mátraverebélyen érte utól 1873. február 8.-án… Neve más vltozatokban is ismert, mint például Vidrócki, Vidrovszky, Mitróczy. A híres mátrai betyár végnapjait idézzük fel.
Borítóképen: Betyárok a csárdásban
1837-ben született Vidrótzky András juhász és Kormos Panna fiaként, katolikus családban. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.
A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.
Egyszer megjelent egy Mikófalván tartott menyegzőn, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr (melléthei Barna István) – akinek korábban megmentette az életét – juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki.
A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában.
A király ügyész jelentése változtatás nélkül:
MAGYAR ÚJSÁG 1873 FEBRUÁR 23.
Tisztelt szerkesztő úr!
Tegnapi 36. számú lapjában egri XX. jegyű levelezője által ,A kormány magasabb közigazgatási politikájáról“ czimű czikkben, személyem egy kemény és igazságtalan támadás czélpontjául vétetett, melyre a közönség iránti tiszteletből úgy hivatali állásom iránti tekintetből válaszolni kényteleníttettem, s miután lovagiassága és méltányossági érzete ismert előttem, de mert a hírlapirodalmi becsületes szokás is azt hozza magával, hogy ahol a támadás történt, a védelem is ott találjon tért: teljes reményem van, hogy válaszom, illetőleg cáfolatomnak helyt adand becses lapjában.
A tárgy : Vidróczki Márton hires futó, fegyveres betyár, s többszörös katonai szökevény üldözése — ki nem bánt senkit. A vád, hogy ezen ember üldözésébe a királyi ügyész is beavatkozni merészkedett. A megyei közigazgatási hivatal Hevesben, daczára annak, hogy Vidróczki Márton e megye területén senkit sem bántott, elhatározta annak kézre kerítését. Először hajtó vadászatot tartottak rá együttesen Borsod vármegyével, de bizony siker nélkül, mert a heves megyei mikó-falusi biró midőn nála keresték, mint mondják, eldugta a vendégházba, de azért talán most is bíró. Másodszor álöltözetbe bujtattak három pandúrt, ígértek nekik pénzbeli jutalmat, de ez sem használt semmit. Harmadszor, akivel Vidróczki érintkezett, azt mind elfogták, nevezetesen Baksáról négy ártatlan embert, Felnémedről hat becsületes polgártársat, ezek között bizonyos Bikki Istvánt, ki Vidróczki testvérét Máriát birván nőül, az üldözött sógora volt és Vidróczki Máriát, ki Vidróczkinak édes testvére volt.
Ezen egyének mind Egerbe szállíttattak, s a királyi ügyészségnek által adattak, s a királyi ügyészség nem kutatta az elfogatás indító okait, hanem midőn a kihallgatás után a letartóztatás szükségtelensége , illetőleg az egyének ártatlansága kitűnt, minden zaj nélkül eleresztette az egyéneket, egyszersmind iparkodott megértetni Vidróczki Máriával azt, hogy nem a vérségi köteleknél fogva jön letartóztatva és hogy testvérét elárulni és a bitóra szolgáltatni nem kötelessége, mely biztatás daczára is Vidróczky Mária kibocsájtása után — azt mondják — a kiállott szégyen és fájdalom miatt, néhány óra alatt hirtelen meghalt.
Én ezen dolgokból nem csináltam semmi zajt, sajnáltam a történteket, de meg voltam győződve a közigazgatási hivatalnok jó szándéka és buzgalmáról, s ilyen esetben sokszor alig kerülhető el, hogy a tömeges befogatásoknál ártatlan ne szenvedjen. Ezen időkben történt, hogy Vidróczki Márton bizonyos Kévés Andrást ki a maconkai csendbiztos tudomásával 6s pisztolyaival jött Vidróczki kikémlelésére a parádi időben meggyilkolt. Ezen időkben történt, hogy Egerhez alig fél órai közelségben Bakta és Felnémeden Vidróczki nyilvánosan korcsmázott, s 14—16 óra hosszáig dőzsölt, — egyik helyen egy embert baltájával nyomorékká vágott, másik helyen egy uradalmi tiszt házára gyilkos szándékkal reá tört, egyszersmind ezen időben történt, hogy Gömörből a királyi ügyészséghez értesítés jött, hogy Vidróczki Márton ott nagyobb mérvű rablásokat követ, s a zsákmányt saját fészke közelében harácsolgatja. A panaszok a királyi ügyésznél szaporodtak, — az uradalmi tiszt védelem és biztonsági út az alispánhoz fordult; az alispán a királyi ügyészhez utasitá — a királyi ügyésznek nem lévén rendelkezhető fegyveres ereje — katonát kért, hogy a rabló ellen meglepési eljárást foganatosítson. Egyesített erővel volt gondolatom, és tervemet közöltem a megyét kormányzó főispánnal — az épen jelenlevő alispánt helyettes főjegyző előtt — közöltem a járás derék, szorgalmas, fáradhatatlan szkkójával, értekeztem a csendbiztosokkal, s miután jeleztetett nálam, hogy Vidróczki 8-án este Apátfalván lesz, ottani meglepetését elhatároztam. Ekkor jött a Maczonkai csendbiztos azon hírrel, hogy egy összevágott fejű hullát talált a bátonyi réten, akit az összecsődült nép Vidróczkiénak állított, de sem a cendbiztos, sem legényei nem ismerték fel. Az épen jelenlevő főispán tehát igen helyesen intézkedett a talált hulla Egerbe hozatalára, s mivel pedig a bizonyosság még nem volt megállapítva arra nézve: váljon az üldözött rabló holtteste-e a talált hulla ?
vagy a hatóság félrevezetésére általa elkövetett újabb gyilkosság ? természetes, hogy az apátfalvi találkát hol ő neki okvetlen jelen kellett volna lenni, megvizsgálni el nem mulaszthattam. Mielőtt a katonaságot elindítottam volna, kérdést tettem a főispánnál az iránt, hogy nem volna-e czélra vezetőbb Vidróczki anyját fia holttestének megtekintésére meghinni akkor, midőn ott épen szekerek lesznek ? Mert ellenkező esetben az csak Borsod megye útján történhetik , mi nagyon késedelmes. Ezen kérdésemre helyeslő válasz adatott, Vidróczki anyja azonban egy percéig sem volt fogoly. Már odahaza megmondatott neki, hogy jobb lesz szekéren eljönni, mint majd ha be fog rendeltetni és gyalog kénytelen leend eljönni. A szomorú szemle után pedig napdijai a megyei alispán által kifizettettek.
Egerbe is nem szuronyok között, hanem a kalauzzal egy szekéren jött. Vidróczki sógora Bikki István felnémedi lakosnak 8-án délután Doboczki csendbiztos által meghagyatott, hogy másnap reggel Egerbe jöjjön be, sógora holttestének szemléjére. Ezen Bikki István volt az, aki az előtt néhány héttel közigazgatásilag elfogatott, s mivel czikkiró azt állítja, hogy semmi gyanúval nem volt terhelve, tehát ártatlanul bebörtönöztetett, azonban a királyi ügyészség közben jöttével azzal bocsájtatott szabadon, hogy ügye befejezéséig tartózkodási helyéről eltávoznia nem szabad. Természetes tehát, hogy ezen Bikki Istvánnak elfogatása, mert az idézés daczára más megye területére távozott és mert a rendeletnek ellene szegülve megjelenni másnap Egerbe nem szándékozott, mint üldözött embernek Apátfalván, tehát más megye területén is jogosult volt, és úgy hiszem Borsod vármegye nem fog területi sértést csinálni ezen jogos expeditión. A kiküldött expeditió Vidróczkit nem találta Apátfalván, de reá várva találta családját és ott találta a szökevény Bikki Istvánt, kit, az igaz, hogy letartóztatott és behozott Egerbe s ha ez nem történik az esetben Vidróczki holttestének ugyan azonosságát aligha constatálta volna a hatóság mostanáig. Ez az egész történet rövid vázlata, ebből a közönség megítélheti, hogy a hivatali esély és buzgalom bűn-e ? és megrovandó cselekedet-e ? hogy a jó akarat gúnyt, az iparkodás megvetést arathat, hogy a hivatali pálya oly kenyér, melyet a rész akarat epével iparkodik bekenni, hogy annál keserűbb legyen. Ennyi cáfolatul az ellenem irt czikkre, melynek felvételét kérem.
Tisztelettel maradván Tóth Mór, királyi ügyész.
Örök álmát pedig Egerben, a Rókus temetőben alussza. Sírját kopjafa jelöli.