Traktorral a frontra
Igen, a traktor rendesen a béke eszköze, hiszen a földművelés békés tevékenység, és földet művelni igazán csak békében lehet. Igen ám, de a különleges körülmények különleges helyzeteket teremtenek, melyekre gyakran elég különleges megoldások születnek. Így történt, hogy a traktor átlényegült katonai vontatóvá a második nagy világégés során…
Borítóképen: HSCS KV-40 – 1940
A traktor két olyat tud, amit a teherautók nem mindig: saját súlyukhoz mérten nagy terheket képesek elvontatni, és olyan terepen is képesek mozogni, ahol csak igen speciális – ebből fakadóan drágán gyártható – teherautók. Amit viszont biztosan nem tud, az a viszonylag jobb útviszonyok melletti magasabb sebesség. De ilyen egy olyan katasztrofális felfordulásban, mint ami 1939-ben kezdődött egyre kevésbé volt…
Sokan azt mondják, hogy a magyar hadsereg nem volt felkészülve az eseményekre. Ez ebben a formában valós kijelentés is lehet, csakhogy ne feledjük, az első nagy világégés máris olyan veszteségeket okozott, amin még mindig nem tudta magát túltenni az ország, majd nagyrészt ennek köszönhetően gazdasági válság jött hiperinflációval, és pénzcserével, hogy aztán nem sokkal rá beüssön a gazdasági világválság.
Ilyen formán voltaképpen esélye sem volt az országnak arra, hogy akár csak egy pillanatig is úgy érezze, hogy felkészült akár a legrosszabbra is.
Amit lehetett, persze megtettek. Mindjárt ott voltak a páncélosok:
De voltak ám igazán minden terepjáró képességgel megáldott teherautók is, kétségünk ne legyen:
És egy idő után a repülőgépek gyártása is felfutott, de nyilván mindenféle hadianyag termelés a sokszorosára emelkedett ezekben az években.
Azonban akkorra már egész egyszerűen nem volt olyan gazdasági ereje az országnak, hogy a második nagyvilágégésre ténylegesen felkészülhessen. Figyelem, itt és most kizárólag gazdasági – esetleg katonai – szempontok szerint folytatjuk gondolatmenetünket, a politika nem a mi asztalunk!
Nos a lényeg az, hogy ellett egy nem feltétlenül gyors, de jó vonóképességű a lehető legtöbb terepen jól mozgó vontató, amit olcsón lehet előállítani, igénytelen, és szinte bármivel hajtható.
Talán még ma is sokan vannak, akik azonnal rávágják, hogy a HSCS traktorai ezt mind-mind tudták! Bizony, ott volt a kétütemű, izzófejes motor, a robosztus felépítés, az egyszerű szerkezet, a jó terepképesség, és a súlyához mért igen jó vonóerő – hiszen ez utóbbi volt a traktor egyik legfontosabb jellemzője!
Mutatunk egy ilyen traktort a HCSC kínálatából:
Bizony, ahogy a kép alatt olvasható, ez az ártatlan jószág volt az alap ahhoz a szerkezethez, amit katonai célokra fejlesztettek. Mint akkoriban jellemzően mindent, ez a feladatot is úgy oldatták meg, hogy az alapkonsrukcióhoz mérten a lehető legkevesebb speciális elemre legyen szükség, azonban a katonai követelményeknek a lehető legjobban megfeleljen.
Íme, a katonai gép prototípusa:
A képre tekintve azonnal látszik, hogy ez korántsem egy békés szerkezet, bár alapvetően funkciója hozzávetőleg ugyanaz maradt, el kellett vontatni valami nehezet, valami olyat, aminek nagy az ellenállása. Csak az nem mindegy, hogy ez egy eke, vagy éppen egy löveg…
Talán nem annyira közismert, de a korábban a WM-nél olasz licensz alapján készülő 28M Pavesi közepes tüzérségi vontatók elavultak, gyártásuk megszűnt, a jobb technikai adottságokkal rendelkező féllánctalpas 37M Hansa-Lloyd közepes tüzérségi vontatók szállítását pedig a német cég megszüntette.
Nem volt mit tenni, hazai megoldás után kellett nézni, és kézenfekvőnek tűnt a HCSC traktorjának kipróbálása. A terepen végrehajtott kísérletek után a katonai szakállomány javaslatot fogalmazott meg a gyártó felé a szükséges módosításokra. A HSCS gyár ekkor készítette el a KV-40-es katonai vontatótraktor prototípusát.
A KV-40-es vontatók mellső hídját úgy módosították, hogy a merev tengelyt lengőkarokra cserélték, és tekercsrugókkal látták el. Kifejlesztettek egy IV-40 típusú ipari vontató típust is, amelynél a merev első híd rugózását keresztben elhelyezett félelliptikus laprugókkal oldották meg.
A nehézkes indítás kiküszöbölése érdekében elektromos izzókúp-melegítést alakítottak ki, így rövidítve le az izzókúp megfelelő hőmérsékletének elérését. A harctéri körülmények, a nagy hideg és a traktor állandó rázkódása az akkumulátorokat rövid idő alatt használhatatlanná tette. A traktor hatótávolságának fokozása érdekében megnövelték az üzemanyagtartály térfogatát, hogy az nehéz terepen legalább 250 km megtételéhez elegendő legyen.
A kipufogócsövet a traktor alatt vezették hátra, és a teljesítmény növelése érdekében a hangtompító kiiktatásával (csökkent a fojtás) kb. 5 LE-vel nagyobb teljesítményt tudott a motor leadni. Megváltoztatták a sebességváltó áttételi fokozatait is – 6 előre, 2 hátramenet – a nagyobb sebesség elérése érdekében így 34 km/h végsebességet értek el. A Magyar Királyi Honvédség 1942-ig 473 darabot vásárolt a KV-40 típusú vontatóból.
A hátsó kerekekre ható fékrendszert új, hidraulikus rendszerre cserélték, a kézifék mechanikus maradt. A terepjáró képesség növelése érdekében a hátsó keréktárcsába kapaszkodókörmöket helyeztek el. A hátsó tengelyre (kihajtásra) dupla kereket szereltek. A járművezetőn kívül a vezetőülés mögött 4 fő, a sárvédőkön kialakított üléseken pedig további 2 fő volt szállítható.
A sebességváltóház mellékhajtásáról csörlőberendezést hajtottak meg, amelynek sodronykötele a traktor aljára szerelt görgők segítségével előre vezethető volt, így önvontatásra is alkalmassá tették. Az időjárási viszontagságoktól a katonákat a le- és felhajtható, csőkeretes ponyva védte meg.
A Magyar Királyi Honvédség a KV-40 módosított változatából, a 10 LE-vel erősebb és hatékonyabb fékekkel bíró KV-50-ből 159 darabot rendelt. A konstrukció alapvető hibái azonban megmaradtak, a rendelést ezért 60 gépjármű átadása után törölték. A tervezőasztalon már elkészült a továbbfejlesztett Super KV-50 kísérleti típus. Sorozatgyártásra 1944-ben már nem került sor.
A harctéri tapasztalatok nem feltétlenül voltak pozitívak, a HSCS katonai vontatóinak megítélése vegyes volt… Tömegeloszlása egyenetlen volt, ezért „farnehéz” felépítése miatt emelkedőn ágaskodott, kormányozhatatlanná vált, amely 7 fő szállítása esetén még jobban jelentkezett. Magas súlypontja miatt könnyen felborult.
Az ellenség által is messziről hallható kipufogóhangja miatt a magyar katonák „hazaárulónak” nevezték.
A traktornak pozitív tulajdonságai között említhető könnyű kezelhetősége, megbízhatósága, és az a tény, hogy olcsó üzemanyaggal működött. Mindezek ellenére a kétütemű, egyhengeres, nyersolajjal működő motorral szerelt traktor egyszerű szerkezetű, erőteljes és jól használható volt. Az igénybevételt jól bírta, könnyen lehetett javítani, pótalkatrész-ellátása még harctéri alkalmazás során is biztosított volt.
Nos, így történt, hogy a békés traktorból a haderőt szolgáló gép lett.
