Transformers, avagy; a Déri-Bláthy-Zipenowsky trió
Gaulard és Gibbs 1883-ban Londonban néhány kisebb világítási telepet állítottak fel, hogy egy évvel később, a torinói országos kiállításon a teljes nyilvánosság elé lépjenek. Ezek indukciós készülékek azonban, úgy, mint elődjeik, kétsarkú készülékek voltak s nem nélkülözték azok minden hátrányát. Áttételük megközelítőleg 1: 1 volt, így a vezetékveszteségek csökkentése céljából nagyfeszültségű áramokat használtak.
Borítóképen: A Ganz által épített bécsi transzformátor-telep – 1891-1890
Bláthy 1884-ben Torinóban Gaulard és Gibbs rendszerét látta üzemelni, és – bár annak jelentőségét felismerte – tisztában volt azzal, hogy e rendszerrel – miután a feszültség szabályozása lehetetlen volt! – úgy vélte, hogy gyakorlati eredmény nem érhető el.
Hazatérve, észrevételeit közölte munkatársaival, Zipernowszkyval és Dérivel. E megbeszélések vezettek a transzformátor megteremtéséhez és ennek párhuzamos kapcsolásával a kitűzött feladatre (feszültségszabályozás) a magyar mérnökök megtalálták a tökéletes megoldást!
Az új elgondolású rendszernek három jellemző sajátsága van:
- A transzformátorok párhuzamos kapcsolása,
- a transzformátoroknak sarknélküli indukciós készülékekként való kiképzése, és
- a nagyfeszültség átalakítása minden transzformátorban a kis fogyasztási feszültségre, a tekercselések megfelelő elrendezése és méretezése által.
Ezek a sajátosságok azok, melyekkel az új rendszer minden előbbitől lényegileg eltér.
Az első feljegyzések egy ilyen sarknélküli indukciós készülékkel folytatott kísérletekről, 1884 nyaráról valók. 1884 telén az új rendszert Déri Miksa bemutatta a bécsi iparegyesületben anélkül, hogy a részletekről felvilágosítást adott volna.
1885 január 2-án jelentették be Zipernowsky és Déri első alapvető szabadalmukat: „Újítások villamos áramok elosztásában váltakozóáramú induktorok segítségével“ (37/101 szám). Egy hónapra rá Zipernowsky, Déri és Bláthy „Javítás indukciós készülékeken villamos áramok transzformálása céljára“ (35/2446) címen tettek szabadalmi bejelentést, hogy ezeket csakhamar kövessék a további szabadalmi bejelentések a világ más országaiban…
A fent említett első szabadalommal a feltalálók oly nagyfeszültségű váltakozóáramú energiaelosztás gondolatát védték, melynél a kis fogyasztási feszültségre való átalakítás párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segélyével történik.
A második szabadalom a sarknélkül transzformátorra vonatkozott és annak már a két kiviteli alapformáját, a „magtranszformátort“ és a „köpenytranszformátort“ tartalmazta.
Ganz és Társa az új rendszerrel az 1885 május 1-én Budapesten megnyitott és november elejéig tartó Magyar Országos Kiállításon lépett a nyilvánosság elé. A cég építette meg a kiállítás egész területét behálózó világítási berendezést és itt valósította meg első ízben gyakorlatilag az energiaátvitel újonnan feltalált módját.
Az új rendszer, kisebb arányokban, egyidejűleg a londoni „Inventions Exhibition“ és az antwerpeni kiállításon is bemutatásra került.
A budapesti Országos Kiállítás tehát a Ganz-féle transzformátor-rendszer jövőjére nézve döntő jelentőségű volt, mert az új áramelosztó rendszer életképességének első gyakorlati bizonyítékát szolgáltatta.
Ezzel az első nyilvános bemutatóval vette kezdetét a villamos ipar nagyarányú fejlődése.
A Ganz az ezredik transzformátort 1889-ben, a tízezrediket 1899-ben gyártotta le!
