Tudós és hadügyminiszter – Mészáros Lázárra emlékezünk

Mészáros Lázár, a 19. századi Magyarország egyik legkiemelkedőbb katonai és tudományos személyisége, 1796. február 20-án született Baján. Élete és munkássága jelentős mértékben hozzájárult nemzetünk történelmének alakításához.

Lázár nem csupán a hadügyek terén jeleskedett; hét nyelvet beszélt, és széleskörű tudományos érdeklődést mutatott. Műveltségét a Magyar Tudós Társaság is elismerte, melynek 1844-ben vált tagjává. Munkássága során a katonafilozófiai gondolkodást is előtérbe helyezte, különös tekintettel a modern háborúkra és azok társadalmi hatásaira.

Mészáros Lázár szerint a modern korszak a lőpor és a sajtó megjelenésével kezdődik. Ezek a találmányok radikálisan átformálták a társadalmat és a háborúk menetét. Mészáros úgy vélte, hogy a lőpor fokozta a háborúk félelmetességét, mivel a fizikai erő helyett az erkölcsi és értelmi erőkre helyezte a hangsúlyt. Ugyanakkor a sajtó, az írás művészete révén, ellensúlyozhatta volna ezt a hatást, ha az emberiség javát szolgáló módon használták volna.

Mészáros Lázár gondolatai ma is relevánsak, hiszen rávilágítanak arra, hogy a technológiai fejlődés és a társadalmi változások összefüggnek. Emlékét tisztelettel és büszkeséggel őrizzük, mint aki nem csak a hadügyekben, hanem a tudományos és filozófiai gondolkodásban is úttörő volt. A magyar történelem egyik legnagyobb alakjaként őrzik emlékét a mai napig.

A francia forradalom, amely az emberi jogok védelmét hirdette, jelentős hatással volt Mészáros gondolkodására. Ez a korszak hozta el az egyéni szabadságjogok és a nemzeti önrendelkezés eszméjét, melyek alapjain Mészáros saját nézeteit is formálta. A napóleoni háborúkat követő békeidőszakban a nemzetek szabadságának és önállóságának kérdése vált kiemelten fontossá.

Mészáros szerint a nemzetek közötti háborúk elkerülhetetlenek, és az államok önérdekeinek érvényesítése a nemzetközi viszonyokban igazságos. Ebből kifolyólag a modern, önálló haderő megszervezése és felkészítése nélkülözhetetlen volt mind a külső támadások visszaverésére, mind a belső rend fenntartására. Ugyanakkor Mészáros bízott abban, hogy az emberi civilizáció fejlődésével az értelem egyre nagyobb szerepet kap, és a „si vis pacem, para bellum” (ha békét akarsz, készülj a háborúra) elv helyett a „si vis pacem, para pacem” (ha békét akarsz, készülj a békére) elv lesz az uralkodó.

Mészáros Lázár alakja így nem csak a magyar hadtörténelem, hanem a nemzeti önrendelkezés és az emberi jogok védelmének jelképévé is vált. Emlékezünk rá, mint aki a békét és szabadságot szolgálta, és aki hisz a nemzetek fejlődésében és önrendelkezésében. Őrizni fogjuk emlékét, mint egy bölcs katonát és gondolkodót, aki mélyen hitt az emberi civilizáció előrehaladásában és a béke megteremtésében.