Tudta, hogy a Himnusz nem egy változatban készült?
Mindössze két évig, az 1843–1844-es esztendőkben állt igazgatóként a pesti Nemzeti Színház élén Bartay András (Endre), a reformkor bölcsész polihisztora, kulturális vezetésének kiemelkedő képviselője. Tevékenységének, kezdeményezéseinek azonban máig ható eredménye a nemzeti opera, és zenei szimbólumaink megszületése.
1844. február 29-én Bartay igazgató „… ismét 20 arany pálya díjt tűz ki a’ legjobb népmelodiáért – Kölcsey Ferenc koszorús költőnk ’Hymnusára’ ének és zenekarra téve. […] A […] pályaművek beküldésének határnapja 1844 május 1ső napja…”
Erkel – mert övé volt az egyes számú pályamű – jeligeként Kölcsey Vanitatum Vanitas című versének első két sorát idézte.
Ahogy azonban – a pályázat jeligés volta miatt – két kivétellel nem tudjuk beazonosítani szerzőikkel a további himnuszokat, úgy keletkezésük pontos sorrendjére sincs megbízható adatunk, bár itt nyilvánvalóan mindössze néhány nap, esetleg hét eltérésről beszélhetünk.
Ismerjük a pályázaton indultak, valamint a műveiket zsűrizők nevét, bizonyosak azonban csak abban lehetünk, hogy a döntés során Erkel Hymnuszát ítélték egyöntetűen a legjobbnak, a dicséretre méltatott pályaművek közül pedig másodikként Egressy fohászát emelték ki.
Egressy Béni: Himnusz
Ezek első nyilvános bemutatására a Nemzeti Színház díszelőadásán került sor három héttel később, 1844. július 2-án. Az Erkel megzenésítésével együtt bemutatott és dicséretben részesült műveket Egressyé mellett Molnár Ádám, Travnyik János, Elias Marton, illetve Seyler Károly tollából ismerhette meg a közönség.
Ismeretlen szerző: Himnusz pályamű, jelige: Himnusz Kölcseytől
Egy háromszólamú férfikari Hymnus-torzó, ahogy utóbb elneveztük (OSZK. Népszh. 792/56) teljes zenekari kísérete elveszett, arra csak a megmaradt kórus szólamanyagának szünetjelei utaltak; háromszor 8 ütem bevezetés, közjáték és befejezés. Ennek pótlására a kor stílusismeretének birtokában Sugár Miklós zeneszerző-karmestert kértem fel 1993 őszén, aminek eredményeképpen igényes műgonddal rekonstruált pályamű született.
Ismeretlen szerző: Himnusz “torzó” pályamű
8. sorszámú „Bár babérral nem illettek Csak a gúnytól kíméljetek. Egy régi Író” jeligéjű és aláírású négyszólamú vegyeskari darab (OSZK. Népszh. 1344) szerzője minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy az úgyszólván „tisztán magyar zenei gyökerű mezőnyben” számára nem teremhet babér egy németes hangvételű, auftakttal – azaz zenei felütéssel – kezdődő, indulószerű himnusz-próbálkozással. Érdekes ráadásként említendő, hogy a korabeli kopista – kottamásoló – elvétette az írást, s a „Hozz rá víg esztendőt” sor első szava helyett „Küldj rá…” kifejezést alkalmazott, s azt is (alighanem a Kecskemét–Szeged környéken hagyományos módon ö-ző) „Köldj rá…” formában.
Ismeretlen szerző: Himnusz pályamű
Szívós kutatómunka és a szerencsés véletlen egybeesése folytán aztán a Magyar Millennium esztendeje előtt még további két pályaműre sikerült rálelni. A Nemzeti Színház irattárában kutató Berlász Piroska megtalálta a „Szenteld Óh Magyar Hazádnak…” jeligéjű, négyszólamú férfikari, zenekar-kíséretes kotta partituráját (OSZK. Msmus 10869). A pályázati himnuszok közül eme ízes, verbunkos stílusú darab sajátossága a kórusműtől szervesen elkülönülő utójáték: egy 8 ütemes, karakteres fuvolaszóló zenekari kísérettel.
Ismeretlen szerző: Himnusz pályamű, jelige: „Szenteld Óh Magyar Hazádnak…”
Nem kérdés, a Himnusz, az, amit mi ismerünk, biztosan a legjobb – és nem csak azért, mert ezt szokta meg fülünk, hanem azért is, mert az akkori bírálók – véleményünk szerint tényleg a legjobb művet választották ki!
Hozzá kell tenni, hogy a többi pályamű – talán a „németes” kivételével… – egyaránt színvonalas mű, azonban a végső nyertes mind felett áll!
forrás: magyarhimnusz.hu
