Turáni átok? A 40M és 41M közepes harckocsi – 1. rész: Cseh gyökerek
Amikor harckocsit kell rendszerbe állítani, addig még rendben is van a dolog, mert sajnos nem ideális világban élünk – és ez korábban sem volt másképp, sőt… -, de amikor úgy kerülnek rendszerbe a harckocsik, hogy azonnal mennek is a frontra, akkor már nagy a baj. Ez pedig 1941-ben így volt… Ennyit a világpolitikai vonatkozásokról, mi itt és most kifejezetten technikai oldalról közelítjük a magyar harckocsik témakörét!
Borítóképen: Az eredeti cseh löveggel felszerelt T-21-es a hajmáskéri gyakorlópályán
Ezzel együtt is tudjuk, hogy morális és politikai vetületei is vannak a témának, de ezt meghagyjuk azoknak, akik szakértői ezen vonatkozások megtárgyalásában. Nézzük tehát, hogy mi is a története a magyar közepes harckocsiknak, melyek a második nagy világégés alatt a Magyar Királyi Honvédség harckocsi állományának gerincét képezték!
A honvédség páncélos erőinek korszerűsítésére irányuló Győri Program keretében, 1939-ben megkezdődött a Toldi könnyű harckocsik sorozatgyártása, de a korszerű hadsereg megteremtése kényszerűen sürgette a közepes és nehéz harckocsik hadrendbe állítását is.
Győri Program
A Győri Program elnevezésű egymilliárd pengős hadseregfejlesztési programot Darányi Kálmán 1938. március 5-én Győrött, a kormányzópárt, a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlésén hirdette meg. A program kidolgoztatója Imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke volt.
Az egymilliárd pengős beruházási hitel a hadsereg állapotát és igényeit nézve viszonylag szerény volt, az ország javuló gazdasági helyzete akkor csak ezt tette lehetővé. A nemzeti adósság csökkent, a valutakeret növekedett, az 1936/37. évi nemzeti jövedelem 22%-kal haladta meg az előző évit. A gazdaság vezető személyiségei örömmel fogadták a beruházási programot, mert a megrendelésektől a már megtorpanással fenyegető gazdasági ciklus újabb fellendülését, hadi konjunktúrát várt.
A program katonai tartalma egy egyszeri maximális erőkifejtésre kész, 107.000 fős béke- és 150.000 fős hadilétszámú, megfelelő gépesítettségű és légierővel is rendelkező hadsereg felállítása volt 1940 végére.
Előbb a hazai fejlesztést célozták meg, a honi fejlesztés útja vakvágányra jutott, de a V-4 típusú harckocsival kapcsolatos remények nem valósultak meg, fejlesztését leállították.
A Straussler V-3 kissé nehezen irányítható volt, de igen megbízható, azonban a harckocsival szemben támasztott újabb követelmények (úszóképesség, lánc nélküli közlekedés pl.) és egyéb más elvárások miatt a V-4 fejlesztése elhúzódott és mire hadrendbe állt volna elavult lett… Így két megoldás maradt; külföldi vásárlás, vagy licensz-jogok megszerzése.
A vásárlás abban a helyzetben nem volt jó megoldás, mert függőséghez vezetett volna, így inkább a licensz-vásárlásban bíztak. A Győri Waggon- és Gépgyár a svédekkel (Lago) és az olaszokkal (M.13/40) folytatott tárgyalást, azonban a szomszédos Cseh-Morva protektorátusból váratlanul ajánlet érkezett:
Václav Fiegl, a Skoda gyár műszaki igazgatója átadta a Haditechnikai Intézet (HTI) munkatársainak azoknak a katonai járműveknek listáját, melyeknek külföldi értékesítését a németek engedélyezték.
És ez a lista tartalmazott két érdekes típust is… Az eladható típusok között szerepelt a T-11 és a T-21 Skoda-harckocsi is. A T-11 típusú harckocsiból a Felvidék visszacsatolása során 2 darabot kilőtt a honvédség, majd kijavításuk után próbának vetették alá. A próbák kedvező eredményei alapján a T-11 típusból továbbfejlesztett T-21 változat felkeltette a szakemberek figyelmét!
A Skoda Művekkel megkezdett tárgyalások során megállapodás született a T-21-es1940 elején történő magyarországi kipróbálására.
Így állt elő az a helyzet, hogy 1939 végére a HM három közepes harckocsi – a Lago, az M.13/40 Ansaldo és a T-21 – beszerzési lehetősége közül választhatott.
Bár még a licensz-jogok beszerzéséről meg sem indultak a tárgyalások, a HTI máris megállapodott a Weiss Manfréd Rt., a Magyar Waggon, a Ganz és a MÁVAG vállalatokkal, hogy arányosan elosztva mindegyikük gyártja majd a kiválasztásra kerülő típust. A T-21 lett a befutó, miután Korbuly János vezetésével 1940 kora tavaszán katonai és műszaki küldöttség járt Plzeňben, és a cseh gyártó május 11.-én átadta a vonatkozó műszaki leírásokat, valamint a licensz-szerződés tervezetét, miszerint…
Hét és fél millió korona, azaz másfél millió pengő ellenértékért a magyar gyártók megszerezhetik a gyártási jogokat.
Bár a vas felépítményű prototípussal a kértnél képest sokkal kevesebb tesztet tudtak végrehajtani, valójában az 1940 május végétől kezdődő próbák előtt megszületett a döntés a T-21 gyártási jogának megvásárlása mellett, ugyanis ezt a típust – mint említettük – nagyrészt ismerték a hazai szakemberek, másrészt addigra a licensz-vásárlás lehetősége totálisan beszűkült.
A fegyvertelen, vas felépítményű T-21-esmintapéldánya 1940. június 10-én érkezett Hajmáskérre, cseh személyzettel, de szerkezeti rajzok, műszaki dokumentáció nélkül (ezek csak egy nappal később érkeztek meg). A műszaki átvétel és csapatpróba a Vértesy János ezredes vezetésével kiküldött bizottság részvételével zajlott le, erősen korlátozott körülmények között. Ugyanis a harckocsi vezetését csak a kiküldött cseh személyzet végezhette, a magyar bizottság tagjai csupán 1-1 órát vezethettek, ellenőrzés mellett. Ugyanakkor harcászati értékelése sem lehetett kielégítő, hiszen a próbakocsi fegyvertelen volt, illetőleg az eredeti, 47 mm űrméretű, vastag csőfalú Skodaharckocsiágyút gyakorlatilag meg sem ismerhették.
A bizottság mindezek ellenére kedvező véleményt alkotott:
A T-21-es megfelel a követelményeknek, csupán védettségét kell megfelelő páncélzattal növelni, a torony térfogatát bővíteni, hogy a kezelőszemélyzet eredeti létszámát egy fővel, ötre lehessen kiegészíteni.
Fegyverzeteként egy 40 mm űrméretű löveget, a toronyban egy 8 mm űrméretű géppuskát, a vezető mellett egy további 8 mm-es és egy 12,7 mm-es géppuskát javasoltak beépíteni.
Miután a döntés már jóformán a próba előtt eldöntötték, nem volt kérdés a vásárlás, de az látható, hogy a próba nem volt kielégítő. Ennek azonban megvolt a maga oka! A Skoda Művek, felhasználva a T-11-estípussal szerzett tapasztalatait is. 1937-től 1939-ig végezte fejlesztési kísérleteit az S-1l (T-21) harckocsival.
A mintapéldány közvetlenül Csehszlovákia német megszállása előtt készült el, gyártását a megszállás után a német katonai hatóságok megtiltották.
A cseh gyárak számára a német típusok gyártását írták elő – amelyek egyébként jobbak is voltak -, ezért akadályozták meg a gyártást, és később, csakis a magyar kérésre engedélyezték a fegyvertelen prototípus bemutatását és a licensz megvásárlását.
A T-21 harckocsival tehát nem volt harctéri tapasztalat, és inkább csak egy igazán jól előrehaladott terv volt, de nem egy kész harckocsi!
A végső T-21 változat tervezett kialakítása: a 16,7 t tömegű jármű hossza 5250 mm, szélessége 2250 mm, magassága 2300 mm. A 8 hengeres, 245 LE-s, benzinüzemű 14,8 t/LE fajlagos teljesítményt jelentett. Legnagyobb sebessége 45 km/h. Páncélzata: homlok 30 mm, oldalt és hátul 25 mm, tető- és fenéklemez 10 mm. Fegyverzete: a toronyban 1 darab 47 mm űrméretű, Skoda A-17 mintájú harckocsiágyú, 1 darab Vz 37 típusú7,92 mm űrméretű géppuska, a páncéltesten, a frontlemez középpontjában egy további 7,92 mm-es géppuska.
Nos, eddig a cseh gyártmányról, ami egyrész nem is volt totálisan kész, másrészt eleve úgy készültek a hazai szakemberek, hogy módosításokat kell végrehajtani rajta. Így voltaképpen egy jó alapot kaptak, amivel azért még rengeteg munka volt!
A fejlesztés további részletei a következő részben:
