Turáni átok? A 40M és 41M közepes harckocsi – 4. rész: A 40 M-től a 41 M-ig, és tovább…
Bár a Honvédelmi Minisztérium még 1940-ben 230 darabot, majd 1941 szeptemberében további 309 darab 40M-re adott megrendelést, de az előző részben említett meghibásodások, valamint, hogy a 40 mm-es löveg nem biztosított elegendő tűzerőt, ezek a hátrányos tulajdonságok akadályozták hatékony alkalmazását. Ez a tény, meg a gyártás beindításának késlekedése vezetett oda, hogy végül csak 55 példány készült el (más források 49 darabot említenek).
Borítóképen: Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár, Turán típusú harckocsi – 1943 (forrás: Fortepan/Lissák Tivadar)
A harci tapasztalatok alapján egyértelművé váltak a hátrányos tulajdonságai, ezért már 1941-ben döntés született egy nagyobb tűzerejű harckocsi kifejlesztéséről.
Az előző rész:
De előbb még pár érdekesség a 40M-ről, ami a maga kategóriájában úttörő volt, így természetesen magán hordozta ennek minden folyományát. Lássuk be, a rendelkezésre álló idő, és az alap, amit bizony szinten minden egyes elemében át kellett tervezni és építeni, hatékonyabb harckocsi előállítását – különösen az akkori helyzetben – egész egyszerűen nem tette lehetővé!
Ezzel együtt a mérnökök és a katonai szakértők lelkesedése egy pillanatig sem hagyott alább. Létezik például egy felvétel – a brnói Páncélos Akadémia levéltárából került elő -, amelyen egy igazán különlegesen felszerelt 40M látható:
A Haditechnika című lap 1990-es 2. száma így írt erről:
„A fényképen egy Turán-40-es látható, azonban a páncéltest hátsó részén, az emelők helyén két fémláda látható, melyeket csuklós felfüggesztésben erősítettek a farlemezre. A fotó alapján kiszerkeszthető, hogy a ládák kb. 60°-ig – kilövőhelyzetig?! – felemelhetők. A ládák mérete: 1100-1200×250-300×250-300 mm. Méretei és helyzete alapján nem kizárt, hogy a ládában kör keresztmetszetű vetőcsövet tartottak, feltehetően egy rakétahajtású lövedék számára, melyet a kocsiból lehetett – megfelelő előkészítés után – indítani.”
Szóval nem lehetetlen, hogy egyes példányokat felszereltek – legalább kísérletek erejéig – rakétavetőkkel is. De volt olyan fejlesztés is, ami sokkal szélesebb körben elterjedt, és korábban már az első kísérletről készült fotót közöltük is. Arról van szó, hogy 1943 folyamán több 40M harckocsit is kötényezéssel látták el. A próbákat a H-834-es rendszámú egységgel kezdték, amin még tömör lemezt alkalmaztak, de később ezt perforált oldal- és toronykötényekre cserélték, mert túl nagy volt a súlyuk.
A kubinkai harckocsimúzeum udvarán korábban még látható volt az 1H-013-as rendszámú egység, ami kötényekkel volt felszerelve – bár a kiállításon éppen a kötények nem voltak a gépen… Mára ez változott. De van még egy érdekes kép, ami egyfajta visszacsatolás a 40M történetének elejéhez, ugyanis a háború után a csehek a T-21 ismét elővették, és fejlesztették. Ez eredmény pedig igen hasonlatos lett a 40M-hez…
A páncélteknő első fedőlapja meredekebb dőlésszögű, az első frontlemez magasabb. Más helyre kerültek az első figyelőnyílások, hiányzik a géppuskanyílás. A torony alaplapját – hasonlóan a Turánhoz – a toronygyűrű fölé helyezték. A típus fejlesztése és hadrendbe állítása a szovjet fegyverzettel történő egységesítés után elmaradt.
De most koncentráljunk a hazai fejlesztésekre! A hadi tapasztalatok alapján már 1941-ben világossá vált, hogy a Túrán 40 mm űrméretű harckocsiágyú a kitűzött feladatok végrehajtásához nem elég hatásos.
A vezérkar egy 75 mm űrméretű löveggel ellátott harckocsi megalkotását követelte.
Persze az nem csak úgy megy, hogy a 40 mm-es löveg helyére beépítenek egy 75 mm-es löveget, de a Vezérkar azt is kikötötte, hogy a motor, a futómű és a toronygyűrű ne változzon. Erre megvolt a jó okuk, ugyanis tudták, hogy nincs idő totálisan új típust megtervezésére, vagy akár a 40M típust jelentős áttervezésére! De azt is mutatja, hogy a 40M ugyan problémás volt, de nem reménytelen, és a legnagyobb hiba nem a harckocsi szerkezetében, hanem felszereltségében volt, nevezetesen a tűzerő nem felelt meg.
Igen ám, csakhogy a kikötések egyben behatárolták a lehetséges megoldások körét is! A feltételek összességének ugyanis csak úgy tudtak eleget tenni, hogy eleve egy rövid csövű, kisebb kezdősebességű, így aztán kevésbé hatásos löveget építenek be…
De az sem volt mellékes, hogy nem állt rendelkezésre beépíthető 75 mm-es löveg – márpedig ez kellett a páncéltörő lőszer alkamazhatóságához! -, ezért a régi, monarchiabeli 76,6 mm-es Böhler löveget tervezték át 75 mm-re.
A szovjet mérnökök a T-34 esetében 1943-ban az eredetileg légvédelmi ágyúnak készült 85 mm-es űrméretű L/51,5-es harckocsiágyút szereltek be, amelynek páncéltörő képessége 914 méterről 30°-os becsapódási szög esetén is elérte a 95 millimétert, miközben a 41M – ez lett a 75 mm-es löveggel felszerelt változat neve! – csak 500 m-ről volt hatásos a T-34-es ellen.
Bár az új harckocsi méreteit, páncélzatát és teljesítményét tekintve a közepes kategóriába tartozott, Magyarországon – tekintettel 75 mm űrméretű lövegére – nehéz harckocsinak tekintették. A módosított torony mintapéldánya a beépített rövid csövű ágyúval 1942 februárjában készült el. A nagyobb torony és a súlyosabb fegyverzet a harci tömeg egytonnás növekedését jelentette, aminek következtében csökkent a harckocsi fajlagos teljesítménye. A nehéz Turánok gyártása a löveg előállításával kapcsolatos problémák miatt csak 1943 elején indulhatott meg.
Az 1941 szeptemberében leadott 309 darabos rendelésből 222 darabot már az új típusból rendelték meg, végül 188-190 darab kerülhetett leszállításra – immár 75 mm-es löveggel, Turán 41M néven. Végül tehát ez lett a nagyobb darabszámban előállított harckocsi, de a háború további menete megakasztotta a gyártást, így soha többé nem készültek ilyen típusok.
De nem csak hogy nem készültek, hanem nem is maradt fenn itthon egy darab sem.
Helyesebben;
A 43M Turán a Magyar Királyi Honvédség számára a második világháború idején kifejlesztett nehéz harckocsi volt. Sorozatgyártására nem került sor, mindössze egy prototípusa készült el két különböző kialakítású toronnyal. Hosszú csövű Turán 75 néven is ismert.
Az új harckocsitípusnak a hosszú csövű, 75 mm űrméretű löveggel ellátott Turánt szánták. A sok reménnyel kecsegtető 43 M 75 mm-es hosszú csövű páncéltörő ágyúból gyártási gondok miatt csak kettő darab készült.
Nos, a sorozat története röviden ennyi, mi pedig azért gondoltuk ismertetni ezeket a gépeket – annak ellenére, hogy a fegyverekkel, hadiipari termékekkel kapcsolatban van némi fenntartásunk…-, mert nem maradt belőlük, így csak a leírások és a képek maradnak, amik megőrzik emléküket.
