Túszdráma a 121-es járaton
1982 novemberében egy lengyel kiskatona megpróbálta eltéríteni a Malév menetrend szerinti 121-es járatát. Nyugat-Berlinbe akart repülni. A 20 év körüli fiatalember gépfegyverrel lépett a Tu-154-es fedélzetére. Ami ezután történt, az bizonyos szempontból filmbe illő.
Borítóképen: Budapest, Aeropark Múzeum, Tupolev-154 B-2 (HA-LCG)
Mielőtt felidézzük a ’82 november 28.-i eseményeket, fontos tudni, hogy mi vezetett egy lengyelt – akinek katona mivolta csak még súlyosabbá teszi tettét! – arra, hogy a gépeltérítés eszközéhez folyamodjon!
Lengyelország igen komoly károkkal került ki a világháborúból, és utána sem volt éppen leányálom, ami arrafelé történt. Garantáltan lesznek ismerős elemek! – sajnos… A háború után Lengyelország – ahogy Magyarország is – szovjet befolyási övezet lett. Ennek egyenes következménye volt a ’47-’48-as kommunista hatalomátvétel, aminek meghatározó alakja volt Władysław Gomułka.
Bár egy időre „kivonták a forgalomból”, mert nem értett egyet Sztálin politikájával, újra előtérbe került, amikor…
Sztálin 1953-ban beköszöntött halála után a „baráti országokban” egyfajta enyhülés indult meg, és aminek végül a magyarországi és a lengyelországi (poznańi munkásfelkelés) lett a vége, ugyanis volt egy pont, ahonnan már nem engedték tovább a szovjetek a „barátokat”!
A felkelés hatására rövidesen távozott a hatalomból a párt addigi első titkára Edward Ochab és a vezetést Gomułka vette át, valamint a szovjet ellenőrzés az ország fölött csökkent. Ez utóbbi nem jelentett feltétlen jót, ugyanis az új vezető maga is elvégezte a „piszkos munkát”
Az 1956-os poznańi munkásfelkelés áldozatainak száma 57 és 100 fő között volt, míg az 1970-es 1970-es gdański mészárlás során pedig 20 fő veszthette életét, Gomułka nem kegyelmezett, mindkét felkelést vérbe fojtotta.
Az 1970-es események – amit az alapvető élelmiszerek árának 23 százalékos emelése váltott ki, a karhatalmat már a döntés kihirdetése előtt készenlétbe helyezték! – megelőlegezik a valamivel több, mint 10 évvel későbbi eseményeket, ugyanis;
A gdański mészárlás után Gomułka nem maradhatott, jött viszont helyette Edward Gierek, aki azt hitte, hogy tanul elődje példáján, ezért az életszínvonal mindenáron való emelését tűzte ki célul, azt gondolván, hogy ha az embereknek tele a gyomruk, akkor lázadni sem fognak a rendszer ellen.
Igen ám, csakhogy ehhez Gierek nyakló nélkül vette fel a nyugati hiteleket, amelyeket egyrészt a fogyasztásra, másrészt pedig az egyébként rendkívül ésszerűtlen és teljesen gazdaságtalan nehézipari nagyberuházásokra költöttek.
A gazdaság totális csődjének közeledő veszélyére először 1976-ban a radomi és az ursusi megmozdulások figyelmeztettek. A munkások akkor a tervezett nagymértékű áremelések ellen tiltakoztak. Igen, a sok-sok hitelt el kellett kezdeni törleszteni is… 1980 februárjában Gierek leváltotta a népszerűtlen Piotr Jaroszewicz miniszterelnököt (a közhiedelem szerint ő volt Moszkva abszolút bizalmi embere a LEMP vezetésében), akit a színtelen-szagtalan Edward Babiuch követett.
De már semmi nem segített! Országos szinten törtek ki tiltakozások, melyek hatására Giereket is menesztették, majd egyezkedni kezdtek.
Aztán – miután totálisan kicsúszott az irányítás a kezükből… a TASZSZ hírügynökség közleményben tájékoztatott a Lengyelország területén tartandó, szovjet és lengyel katonai egységek részvételével folytatandó hadgyakorlatról.
Itt még ment a nagy huzavona, de a vége az lett, hogy;
1981. december 13-án lépett életbe Lengyelországban Wojciech Jaruzelski miniszterelnök, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) első titkárának döntése a hadiállapot bevezetéséről.
Gondoljunk bele; a hadseregek készenlétben (a szovjet és a lengyel), és a lengyel kiskatonáknak saját honfitársaik ellen kell fellépniük. Sokan távoztak így-úgy az országból (a „baráti” országok lezárták határaikat Lengyelország felé!), a MALÉV gép pedig ebbe a helyzetbe csöppent bele…
És az akkori helyzetben, megszokott módon sok katona volt a reptéren, ha valakinek, akkor hát egy katonának volt lehetősége elhagyni az országot. Erről voltak is mendemondák, állítólag sokan elbújtak a repülőgépek bizonyos félreeső zugaiban, és így menekültek a rezsim terrorja elől.
Nézzük tehát az eseményeket az Aeropark által készített videó segítségével:
A hadiállapotot 1982. december 31-én felfüggesztették, majd 1983. július 22-én szüntették meg végleg. A kiskatona persze ezt nem tudhatta, ahogy azt sem, mikor kell honfitársaira fegyvert fogni és meghúzni a ravaszt…
