Vélemény Vélemény-cikkeink

„Úgy gondolom, nem szabad elengedni a horogról Zelenszkij urat…”

„… és egész csapatát, amely úgy vonaglik, ahogy csak tud.” Szergej Lavrov, a sokat látott orosz külügyminiszter szavai ezek, a RIA Novosztyi hírügynökségnek adott szerdai interjúból. Lavrov – aki Josep Borrell-t, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét porig alázta annak moszkvai látogatása alkalmával. De a csípős szavakon túl azért elhangzott még egy-két gondolat, amit érdemes megfontolni. És persze Borrell reakciója sem maradt el…

“Ha rajtunk áll és a (szakadár) milíciáktól, – már amennyire értjük az ő gondolkodásukat – akkor a háborút el lehet és el is kell kerülni. Az ukrán oldalról, Zelenszkij, ukrán elnökkel kapcsolatban nem bocsátkozom találgatásba, mert megnyilvánulásai alapján számára az a legfontosabb, hogy hatalmon maradjon, és ezért kész mindet megtenni, beleértve azt is, hogy a neonácik és az ultraradikálisok kedvében járjon, akik továbbra is terroristának nyilvánítják a Donyec-medence milíciáit.”

Lavrov nem először fejti ki, hogy nem a katonai megoldás az elsődleges, de igenis nyomatékot kell adni Oroszország véleményének. Azt nem tudni, hogy ezt miért nem akarja meghallani senki, az üzenet igenis világos; az oroszok által meghúzott a vörös vonalakat nem lépheti át senki! Ezt nem csak mi nem értjük, sokkal fontosabb, hogy pontosan tudja Lavrov is, ez így mintha nem lenne teljesen kerek…

Persze az orosz külügy vezetője a tőle megszokott vehemenciával egyenesen részrehajlással vádolta meg a nyugati országokat, és szerinte az Európai Biztonsági és Együttműködés Szervezet (EBESZ) megfigyelőinek statisztikáiból kitűnik, hogy a szakadár területeken sokkal több polgári személy sérül meg, mint az Ukrajna által ellenőrzött területeken, ami egyértelműen arra utal, hogy “Kijev kezdi a csapásmérést a polgári objektumra, a felkelők pedig válaszul azokat a pontokat támadják, ahonnan tüzelnek”.

Ettől azonban fontosabb talán az a megállapítása, hogy “nem tudja vagy nem akarja rákényszeríteni” a nyugat Zelenszkijt arra, hogy a Porosenko által vállalt, az ENSZ BT által jóváhagyott, ezért kötelező érvényű minszki megállapodások végrehajtására. Ezzel nem igazán lehet vitatkozni, Lavrov pedig nem véletlenül említette! Azon túl ugyanis, hogy Kijev nem tesz eleget a nemzetközi közösség előtt vállalt kötelezettségeinek, másrészt viszont ez egy erős jelzés arra, hogy

Oroszország az esetleges későbbi tárgyalások során sem fog eltekinteni a szakadár területek autonóm státuszától!

Sőt, Lavrov tovább is ment, amikor azt mondta, hogy az orosz-ukrán határ ellenőrzésének átvétele Kijev által nem előzheti meg a szakadár területek különleges státusának alkotmányba foglalását és az általános amnesztia kihirdetését. Véleményünk szerint teljesen világos az orosz álláspont, ahogy az orosz külügyi vezető célzása is arra, hogy nem kívánnak tárgyalni az ukránokkal, hiszen – hivatkozva a minszki megállapodásra – véleménye szerint Kijevnek Donyeckkel és Luhanszkkal kellene tárgyalnia a rendezésről.

Eddig az orosz álláspont, amit a cseh és újabban a bolgár vádakra adott válasszal zárt le. Szerinte ugyanis van egyfajta verseny abban, hogy ki mond nagyobb vádat Oroszországra.

„Még jó, hogy Ferenc Ferdinánd nagyherceget nem mi öltük meg, de a jelek szerint efelé haladunk.”

Most következzen az Unió véleménye, melyet Josep Borrell unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben, az Európai Parlament plenáris ülésén artikulált.

“Nem akarjuk elmérgesíteni a helyzetet, ugyanakkor ki kell fejeznünk, hogy nem fogadjuk el a megfélemlítő magatartást, a katonai megoldásokat, és válaszolnunk kell, ha ilyenek történnek.”

Borrell felmondta a leckét, megemlítve a csehországi robbantásokat, Navalnij bebörtönzését, és a nemrég elrendelt csapatösszevonásokat az ukrán határ mentén. Ezek után felszólította Oroszországot, hogy hagyjon fel a provokációval, és tegyen a feszültség csökkentéséért, mert véleménye szerint Moszkva semmit nem tesz a 2014-ben kirobbant konfliktus megoldására. Ezek után előrevetítette, hogy a szeptemberben esedékes orosz parlamenti választásokig nem várható változás a szabadságjogok területén, így Navalnij ügyében sem.

Sajnos Borrell ezúttal – pedig most nem is volt személyes találkozó – újra alulmaradt, és az igazság az, hogy az ukrán helyzettel kapcsolatban valójában nem is nagyon védhető az uniós álláspont (sem), mert onnantól kezdve, hogy Ukrajna nem tesz eleget vállalt kötelezettségeinek, nem igazán értelmezhető Oroszország részéről agresszióként a katonai felvonulás, hiszen, ha a jog eszközeivel nem lehet kényszeríteni Ukrajnát, akkor mi marad más?

A többi vádpont pedig akár áll, akár nem, valójában a torta-kolbásszal esete, hiszen semmi köze nincs az orosz-ukrán konfliktushoz! Ezekben a kérdésekben nehéz lenne cáfolni Borrell állításait, ugyanakkor a cseh incidens kapcsán kiderült, hogy az ok az állítólagos megdönthetetlen bizonyítékok nem is annyira megdönthetetlenek. Navalnij ügyét pedig Moszkva mintha belügynek tekintené, ezért nem is igen kíván a nemzetközi fórumokon a kérdésben megnyilvánulni, ahogy a külügy sem igen beszél róla.

Fontos megérteni, hogy az oroszok szerint Donbasz nem erkölcsi kérdés, hanem igenis jogi jellegű a téma, márpedig a jog ebben az esetben az oroszok oldalán áll – állítják ők. Ezzel szemben a nyugat álláspontja az, hogy Oroszország az ördögi Putyin vezetésével maga a velejéig romlott sátán, így soha semmiben nem lehet igaza, soha semmiben nem kell vele szemben betartani a nemzetközi jog rendelkezéseit sem.

Így áll most a helyzet, és azt kell mondjuk, hogy a nyugat még mindig nem képes hatékonyan fellépni Oroszország ellen. Az más lapra tartozik, hogy miért is kell fellépni Moszkva ellen, de erre alighanem Washingtonban kell keresni a válasz.

Ajánlott Cikkek