Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem

„Úgy néz ki, mint egy albatrosz” – Svachulay Sándor első repülőgépe

A mondat valójában így hangzott: Es schaut aus wie ein Albatros. Ugyanis amikor 1909-ben Bécsújhelyen kísérletezett, az osztrákok a gépet meglátva mondták a címben magyarra fordított mondatot. Ebben van is igazság, ugyanis a ma már szokatlannak ható szárnykialakítás miatt a madárfajra hasonlító gép alapjait a repülés hajnalán rakták le.

Borítóképen: Svachulay Sándoracélból készült Albatros nevű monoplánja, amellyel Hegedűs József honvédfőhadnagy sikeresen repült – 1912

A múlt század 10-es éveiben rohamos fejlődésen mentek keresztül repülők, de az Albatrosz még teljesen egyedi építésű, színtisztán készítője gyakorlati tapasztalatain alapul szerkezete. Honnan a gyakorlat?

Nos, Svachulay János 1898-ban, a Tömő utca 8. szám alatti épületben nyitott lakatosműhelyt. Azt nem tudjuk, hogy milyen eredménnyel működött a vállalkozás, de azt igen, hogy 1905-ben Svachulay Hieber Ferenc császári és királyi főhadnaggyal közösen jegyeztették be szabadalmukat egy cigarettatöltő berendezésre. Még ebben az évben (június 27.-én) bejegyzésre kerül a Svachulay és társai nevű közkereseti társaság, a Svachulay-féle szabadalmazott szivarkatöltőgép-kereskedőket fogta össze.

Svachulay Sándor gépével

A társaság érdekessége, hogy a már említett két úriemberen túl Rössler Nándor is a tagok között volt, és – miután feltehető, hogy a vállalkozáshoz ős adta a pénzt – egyszemélyben Rössler jegyezte a céget.

Ezen túlmenően Svachulaynak volt még egy úgynevezett „Forgómotor”, aminek csak egy elég nagyvonalú leírása maradt meg, amiből sajnos nem tudtuk kihámozni, hogy mi is lehetett valójában. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy minden bizonnyal jól ment az üzlet, mert Svachulay ugyan nem messze, de jóval frekventáltabb helyre költözteti műhelyét, az Üllői út 64. alá.

1909-es dátum alatt találtuk meg az első olyan nyomot, ami már a repülés irányába vezet. Akkor már minden bizonnyal behatóbban foglalkozott a repüléssel, sőt – mint azt más forrásokból tudjuk, és a bevezetőben le is írtuk – 1909-ban már Bécsújhelyen kísérletezik. A cikk viszont azért érdekes, mert abban arról értekezett Svachulay, hogy véleménye szerint a jövő az acélvázas, vászonnal borított légcsavaré, ugyanis bármi más megoldás esetén sokkal nehezebb lenne, ami viszont rengeteg energiát emészt fel.

Svachulay Sándor aviatikus Nagytemplom utcapincéjében a madarak és rovarok repülésén alapuló repülőgép-modeleket készít – 1933

Ebben az időszakban már sorra jelennek meg cikkei az újságokban, a Pesti Hírlap egyenesen sorozatot íratott vele, aminek a sokat sejtető „A mesterséges repülés” címet adták.

Ebben az évben (szeptember 29.-én) adja hírül a Pesti Napló, hogy elkészült az első magyar repülőgép. Persze ezt illik némi fenntartással fogadnunk, mert elég érdekes megoldásokat sorakoztatott fel a gép: Svachulay elmondása szerint ugyanis a korabeli beszámolók így idézik:

„A két csavar a gép közepén foglal helyet és üzemközben a tengelyük elfordítható s így 90 fok alatt bármely állásban rögzíthető. A gép tehát meg tud állani a levegőben.”

A beszámoló szerint a riport elkészültét követő 10. napon fog felszállni vele Seress Imre, aki egyébként hírlapíró volt, de hű segítője volt Svachulaynak. Talán Seressnek is volt némi „érdeme” abban, hogy a gép igen komoly figyelmet kapott, ugyanis egyre több lap számolt be a gépről, és egyre több levél érkezett ezzel kapcsolatban. Többen nem értették, hogy miért vitatkoznak a gépről, hiszen pár nap múlva úgyis kiderül az igazság arról, hogy a gép megfelel, vagy sem!

Talán volt némi kis furfang ebben a dologban, ugyanis Svachulay az egyik újság hasábjain leírta, hogy megkeresték egy frankfurti társaság nevében, mert értesültek gépéről, és szép summát ígérve azt javasolták, hogy ne is folytassa a próbákat otthon, hanem egyenesen menjen Németországba!

Lehet, hogy azért volt a nagy felhajtás, azért került szóba a német gyártó képviselője, hogy még a próba előtt bőkezű támogatókat szerezzenek?

Nem lehet tudni, hogy mi a pontos igazság, de a Pesti Hírlap október 22.-i száma csak annyit írt, hogy Seress és Svachulay egy Érsekújvár melletti pusztán kísérleteznek a géppel, amit korábban Budapesten kiállítottak. Aztán csend következik… Csak annyit tudunk meg aztán – és azt is csak november közepén a Vasárnapi Újságból! -, hogy Svachulay Sándor, aki ügyes terveit kellő támogatás híján csak hiányosan tudta megvalósítani s egy sikertelen repülőpróba után – amelynek kudarca eddig titokban maradt! – visszavonult a józsefvárosi lakatosműhelybe.

1909-ben tehát a feltaláló nem járt szerencsével… A visszavonulás azonban nem jelentette azt, hogy tétlenül teltek napjai, ugyanis az 1910 június 5.-én rendezett repülőversenyre leadta nevezését!

A versenyben végül 16 pilóta és gépe vett részt (5 egységet kizártak), Svachulay pedig a 12. helyet szerezte meg. Azt ugyan pontosan nem tudjuk, hogy milyen volt a verseny – előfordulhatott akkoriban, hogy már az egy sikeres dolog volt, ha elszakadt a földtől a gép! -, de megvolt az első verseny, és voltak Svachulay gépénél gyengébben szereplők is.

1910 augusztusában készítenek egy riportot Svachulayval, aki akkor elmondta, hogy egy Anzani motor került gépébe, ami talán túl erős is, na meg azt is megjegyezte, hogy abban a formában, ahogy akkor állt gépe, nem lehetett repülni, mert a motor elhelyezése olyan szerencsétlen, hogy bukás esetén azonnal agyonzúzná a pilótát…

Az igazsághoz tartozik, hogy a repülőgép szerkesztő nem műhelyébe húzódott vissza, hanem Bécsújhelyen folytatta kísérleteit, és – miután Seress mintha kikerült volna a képből… – ő maga nem repült, repülősként Hegedűs honvédfőhadnagyot alkalmazta. És végre rámosolyog a szerencse! A Pesti Hírlap 1911 augusztus 11.-i száma így írt:

„Kitűnően bevált Hegedűsfőhadnagy pilóta kezében Svachulay Sándor teljesen acélból készült monoplánja mely a szél dacára is feltűnő stabilitással repült. Svachulaynak ez a minapi kísérlet teljes elégtételt szolgáltat eddigi balsikereiért. Tizenkét év óta foglalkozik már repülőgépszerkesztéssel és előrelátható volt, hogy munkája nem maradhat eredmény nélkül.”

De hogy is volt az a bécsújhelyi túra? Hogyan sikerült kiutazni, és ott fejleszteni a gépet, amikor láthatóan híján volt forrásnak Svachulay? Sajnos ezt is tudjuk…

A néhai Leitner Henrik, egy budapesti éjjeli mulatóhely igazgatója mutatta be Svachulay Sándornak Schwarc Sámuelt, mint amerikai milliomost és bányatulajdonost. Schwarc támogatást ígért és összeköttetésbe is léptek. Elcsalta Fischamendbe, majd Bécsújhelyre, kezdetben fedezte is kiadásait, de azután nem támogatta többé, sőt a bécsújhelyi hangár bérösszegével is adós maradt!

Svachulay végül, amikor már keserves csalódással hazakerült, rájött, hogy Schwarc a mecénást csak azért játszotta, mert ebben a szerepben mindenféle szélhámosságot követett el.

De nézzük a gépet, amiről immár kiderült, hogy röpképes, tehát egyike az első magyar repülőgépeknek! A monoplán fesztávola 9 méter, hosszúsága 7 méter volt, a szárnyfelület pedig összesen 16 m² volt. Négy-öt órai túrára való benzin és olaj készlettel, de pilóta nélkül a gép súlya 240 245 kilogramm volt.

A hajtóerőt az állam által, támogatásként vásárolt Y típusú 30—35 lóerős Anzani-motor szolgáltatta, de kísérletezett Dedics-féle motorokkel is.

„A gépnek emelkedései, fordulói, leszállásai, vagy siklórepülései nagyon szép, szinte meglepő preczizitással mennek végbe” – írta Az Aero című lap 1913. július 15.-én megjelent száma.

Nos, 12 év, rengeteg küzdelem, meg még egy szélhámos is kellett ahhoz, hogy végül Svachulay gépe megépülhessen úgy, hogy arról a szakmai értői is elismeréssel nyilatkozzanak!

Svachulay Gyuri nevű vitorázó gépe a ’30-as évekből

Ajánlott Cikkek