Hírek

Új orosz fegyver: a búza!

Újabb bizonyítékot találtunk arra, hogy az Oroszország elleni szankciók ellenére (helyesebben, éppen azért!) összességében inkább pozitív hatással voltak az ország gazdaságára, semmint komolyabb károkat okoztak volna. Ha volt is ilyen, átmenetinek bizonyult, mára Oroszország a világ legnagyobb búza-exportőre lett, holott a szovjet időkből örökölt eleve lepusztult mezőgazdaság a ’90-es években még inkább leépült. Mi történt azóta, hogy ekkorát fordult a világ?

Kezdjük azzal, hogy az oroszoknak szerencséjük is volt, mert mindenféle szankció ellenére sikerült elérniük, hogy az olaj-export soha ne duguljon be, Európa, és a hagyományosan oroszoktól vásárlók kereslete töretlen maradt. Persze ez a szerencse nem a véletlen műve, ugyanis már a ’90-es években elindult az a tervezési, szervezési munka, ami sok buktató, szankciós fenyegetés, és gazdasági, politikai probléma után végül az Északi Áramlat 1-en történő energiahordozó szállításokban csúcsosodott ki.

A beruházás sokáig döcögött, de azzal, hogy a politikai pályát lezáró Gerhard Schröder (volt német kancellár) került a Nord Stream AG vezetői székébe, felgyorsultak az események, és a Balti-tenger alatti szakasz megépítése után a csővezetéket 2011. november 8-án Angela Merkel német kancellár, Dmitrij Medvegyev orosz elnök és François Fillon francia miniszterelnök adta át egy Lubminban tartott ünnepségen.

Ne feledjük, hogy ekkor Oroszország túl volt két olyan Európa számára könnyen válságba forduló eseményen, amikor Ukrajnával kerültek vitába, ezért Barátság kőolajvezetéket gyakorlatilag lezárták. A részletek nélkül csak annyit érdemes említeni, hogy az ukránok a kedvezményes árat sem fizették meg az oroszoknak, és rendszeresen megdézsmálták az Európába irányulótranzit-szállításokat is.

Ekkor úgy tűnt, hogy a két vezeték jól kiegészíti egymást, hiszen Ukrajnát sakkban lehet tartani a másik lehetőséggel, így a fizetések és a szállítások is rendben lesznek. De már akkor megvolt a terv a Nabucco, vagy Török Áramlat vagy Déli Áramlat projektre is (mikor milyen útvonalon, mikor kinek a támogatásával…), ami végül szintén elérte legalább a magyar határt, és megindulhattak a szállítások. Miért volt fontos ez Moszkvának? Mert a Krím elcsatolása, illetve a Donbász helyzete miatt az EU és szövetségesei szankciókat vezettek be ellene, ugyanakkor az olaj útja mindig biztosított volt, és a függőség okán Európa nem is mondott le soha az orosz olajról.

Az orosz költségvetés jó állapotban van, mostanság már egyre több hadiipari fejlesztésre is futja, de ami talán még fontosabb, a mezőgazdaság is helyrebillent! Pedig a világ legnagyobb országa talán soha nem volt önellátó például búzából! Kell mondani, hogy ez sem a véletlen műve? Putyin már 2000 körül elindított egy mezőgazdasági fejlesztési programot, majd 2010 körül a piaci szabályozást is rendbe rakták, így amikor szankciókat vezetett be az EU és szövetségesei– melyekre Moszkva importkorlátozásokkal válaszolt -, a mezőgazdaság (is) jól reagált!

Mi történt? Azzal, hogy bizonyos áruféleségek kereskedelme korlátozásra került, a termelők konkurencia híján jobban tudták érvényesíteni áraikban költségeiket, és egyre nagyobb nyereség is keletkezett, így 2017-re a világ legnagyobb búza-exportőrévé vált Oroszország – miután megtalálták azokat a piacokat, ahol a szankciók ellenére is eladhatták termékeiket, és persze versenyképes áron jelenhettek meg a közben bekövetkezett rubel-gyengülés okán. Figyelem, mert fontos rész következik!

A rubel gyengülése – éppen a pénzügyi tranzakciókra (is) kivetett szankciók miatt – nem jelent olyan komoly megpróbáltatást, mint korábban, hiszen nincs teljesen nyitott piac, a rubel értékének csökkenése egyrészt a magasabb fokú önellátás, másrészt az egyre magasabb export-volumen miatt egyáltalán nem hat tragikusan!

Úgy tűnik tehát, hogy Moszkva megtalálta azt a terméket – vagy inkább termékcsoportot -, ami az olaj mellett egyre nagyobb súllyal megjelenhet az exportban, és a fosszilis energiahordozók iránti esetleges csökkenő kereslet okozta problémákat is megoldja. De ma még ott tartunk, hogy magasan van az olajár, és ezzel együtt máris dübörög a búza-export! És ha jól sejtjük, hamarosan más mezőgazdasági termékek is követik majd!

Ha mind ehhez még hozzávesszük, hogy Kína, ami egyre szorosabb kapcsoltba kerül Oroszországgal, mindent (is) gyárt, valamint azt, hogy a védelmi együttműködésben soha nem látott pénz állhat össze soha nem látott technológiákkal, akkor ugye világos, hogy a világ hatalmi súlypontja igencsak kimozdult!

És ne feledjük; az olaj (gáz) és az élelmiszer, valamint a gyárak, termelő berendezések, és az olcsó munkaerő mind-mind olyan tényezők, amik alkalmasak a kisebb országok gazdasági, politikai befolyásolására, a technológia, meg az olcsó termelés pedig a fejlett országokkal segít felvenni a versenyt. A jövő okán érdemes tehát megfontolni, hogy ki hova áll, és kivel milyen viszonyt ápol…

Mert bizony az élelemiszer az, ami egy túlnépesedett bolygón a lehető legfontosabb – még akkor is, ha a napi hírek nem erről szólnak…   

Ajánlott Cikkek