Magyarság Mások írták

Újabb bizonyítékok a Hun-Magyar azonosságra folytonosságra

A cikk Varga Géza történész oldalán jelent meg. Változtatás nélkül közöljük

A hun-magyar azonosságnak egyre több bizonyítékát mutatja fel a tudomány. Korábban a rovológia tette le a garast az asztalra, mert a hun leleteken sorra kerültek elő a székely írás és a magyar hieroglif írás jelei, amelyek segítségével magyar szavakat és mondatokat lehet elolvasni (2. ábra). Újabban a genetika is megerősíti a napjainkig elevenen élő hagyományt, miszerint a hunok magyarok. Ezt annak kapcsán érdemes áttekinteni, hogy Neparáczki Endre egy új genetikai sikerről adott interjút. 

1. ábra. A baktriai (BMAC) kultúra sar ten “Úristen” olvasatú jelvénye Kr. e. 2000 tájáról (balra) és a kiszombori honfoglalás kori veret sar isten (mai magyarsággal Úristen) olvasatú antropomorf alakjai

2. ábra. A rovológia (magyar ősírástan) álláspontját a a hun-magyar azonosság kérdéséről a régészeti leleteken lévő székely jelek alapján ebben a füzetben adtam közre 1996-ban

“A Human Genetics című neves szaklapban francia kutatók, Christine Keyser és munkatársai szenzációs publikációt közöltek. Összevetették a Közép-Mongóliában Tamir Ulaan Khoshuu temetőből feltárt ázsiai hun sírokból nyert DNS-mintákat számos, az adatbázisokban található archaikus DNS-mintával, többek között az Árpád-ház általunk közölt mintáival.” – tájékoztat Neparáczki Endre a Demokratában Hunfajta a Turul-dinasztia címmel közölt interjúban – “A vizsgálat során nem kevesebb, mint négy olyan ázsiai hun mintát mutattak ki, amelynek haplotípusa megegyezik a Turul-nemzetségével. Tehát külföldi kutatók is megerősítették a feltételezéseinket, nem utolsósorban a XIX. század második feléig folyamatos és töretlen néphagyományt, amit egyébként a krónikáink is rögzítettek.” 

Persze Neparáczki Endre téved, amikor azt állítja, hogy a hun-magyar azonosság néphagyománya csak a XIX. század második feléig volt folyamatos és töretlen (1). A hun-magyar azonosságot csak a “tudományos konszenzus” berkeiben volt szokás megkérdőjelezni, ami pedig – ismervén a szakmai és etikai csődjüket – nem számít erős érvnek. (2).

3. ábra. Hissar-i edény (Észak-Irán) Kr. e. 4500 tájáról az Istennel azonos égig érő fa jellegzetes ábrázolásával (középen), a székely írás néki megfelelő tprus  (tapar us “szabír ős”) jele (jobbra) és egy avar szíjvég a Zamárdi temetőből hasonló faábrázolással (balra), az edényen a fa előtt és után látható vonalka-csoport a székely írás “r” (ragyogó) jelének sorából áll, az istenidéző szertartás ragyogj és ragyogtál szavainak ismételgetését rögzíti, a korai sumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a “subar-ki”, azaz “szubar föld” kifejezés a Kr, e. 27.-26. századból.

A hun-magyar azonossággal összefüggő kérdésekben nem ez az első nagyszerű genetikai eredmény. Ezekről így beszél Neparáczki Endre: 

A 2010-es években professzor dr. Kásler Miklós kezdte meg a történeti családfák kutatását az Országos Onkológiai Intézetben, ahol az Árpád-ház genetikai vizsgálata is elindult. Mi a Szegedi Tudományegyetemen az előbbi csapáson indultunk el, a doktori értekezésemet is a honfoglalók genetikai eredetének kutatásából írtam 2017-ben dr. Török Tibor és dr. Pálfi György társ­témavezetésével. … Tavaly publikáltuk Nagy Péter professzor úr elsőszerzőségével azt a kutatási eredményt, amely bebizonyította, hogy az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. Erről megfigyelhető egy izgalmas leágazás Baskíria és a Volga-Urál vidéke felé. A kiindulási pont a III. Béla király csontjaiból kinyert DNS-minta volt, ezt fejtettük fel időben visszafelé. Ami a honfoglaló népességet illeti, amit szerintem helyesebb a fogalmi lehetőségeket kitágítva, Árpád magyarjainak nevezni, azt találtuk, hogy a megvizsgált közel száz, gazdag lelet­anyagú, íjakat, gyönyörű szép vereteket tartalmazó sírban nyugvó ember az anyai és apai genetikai vonalaiban mintegy 30 százalékban egyértelmű belső-ázsiai leszármazású.

4. ábra. Tell-i Bakun, Észak-Irak, Kr. e. 4000, Jó Föld, esetleg Dana jó földje olvasattal

E kétségtelen genetikai sikereknek van egy állandó, sajnálatos kísérőjelensége. A genetikusok érzékelik (Török Tibor fogalmazta meg egy interjújában), hogy amely őshazákba a gének elvezetik őket, ott a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Ezért néha kinyilatkoztatnak nyelvészeti kérdésekben is, például, hogy van-e avar, vagy honfoglaló magyar nyelvemlék s hogy milyen nyelven beszélhettek a honfoglalók. Miközben ők is tudják, hogy a gének nem rögzítik a nyelvet. Azt is tudják, mert elmondtam nekik, hogy vannak hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus nyelvemlékek. Mivel azonban ezekkel nem tudnak mit kezdeni, inkább genetikára alapozott(?) nyelvészeti ötletekkel tömik a tágra nyílt szemű publikum fejét.

5. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (Irán) jelkészlet jeleinek magyar párhuzamai

Hozzátehetjük: ezt az ellentmondást csak a nyelvet meghatározó nyelvemlékekkel lehet feloldani, az íróasztalon kitalált finnugrista agyalmányokat az elolvasható nyelvi tényekkel lehet méltó helyükre, a szemétdombra száműzni. A helyzetben az a különös, hogy bár ilyen nyelvemlékekkel rendelkezünk a fent említett földrajzi területek és történelmi korok mindegyikéből, azokat sem a nyelvészek, sem a genetikusok nem hasznosítják. 

6. ábra. Afganisztáni fémedény, Tepe Fullol (BMAC), Kr. e. 2000, az edény mezőiben lévő világmodell az Éden jelekből alkotott térképe, amelynek olvasata: Bél országa

Már az is a cikkeimnek köszönhető (3), hogy a legutóbbi években az ELTE és a Magyarságkutató Intézet hajlandó nyelvemléknek tekinteni a Kárpát medencei rovásírásos emlékeket (persze a nevem és az ügyben kifejtett munkásságom megemlítése nélkül). Azonban nem csak a Kárpát-medence, hanem a Selyemút környezete, vagy másképpen a sztyeppe országút területe is végig van hintve a magyar hieroglif írással írt és magyarul megszólaló nyelvemlékekkel, a “szakma” mégis úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. E különös magatartásnak az lehet a magyarázata, hogy e “tudományos” körben sikk lehet nem érteni a székely íráshoz, a magyar hieroglif íráshoz meg pláne.    

A Baktria felé mutató rovológiai kapcsolat

E cikkben több olyan hieroglifikus írásemléket mutatok be (1. és 3 – 16. ábra), amelyek illusztrálják Kásler Miklós kutatási eredményeit, miszerint az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. A területen és környezetében széles körben használták a székely írás szójeles előzményét, a magyar hieroglif írást magyar szavak és mondatok rögzítésére. Nem csak az Árpád-ház, hanem a magyar nyelv, ősvallás, írás és identitás egyik szülőföldje is volt ez a táj és ez a kor, amely összekötő láncszemet képezett egyrészt az Éden területe (az írás 50 ezer évvel ezelőtti szülőföldje) és Mezopotámia, másrészt a sztyepp-övezet között. 

7. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról a székely írás “a” (anya) jelének előképével és a “magas kő” ábrázolási konvenció (a székely “m” és “harmadik k”) korai példájával, az anyaistennő azonos az égig érő fával, amit Berze Nagy János a magyar népmesék alapján is megállapított

teljes cikk itt olvasható

Ajánlott Cikkek