Vélemény Vélemény-cikkeink

Újabb kivonulás – Mire készül Amerika?

Az Egyesült Államok – utolsóként – kivonul Irakból. Úgy tűnik, hogy Jemen és Afganisztán után most tehát ezt a térséget is elhagyják, ami több kérdést is felvet. Egyrészt; biztos, hogy megfelelően stabil állapotokat hagy maga után Amerika? Másrészt; mire készül Washington azzal, hogy a több helyen szétszórt haderőt visszavonja?

Borítóképen: Amerikai katonai erők egy autópályán (forrás: wikipedia)

Irakba 2002-ben érkeztek meg a CIA ügynökei, majd a Speciális Műveleti Parancsnokság emberei követték őket. Végül 2003 március 20-án indult meg a katonai invázió amerikai, angol és ausztrál részvétellel. Állítólagos tömegpusztító fegyverek okán indították meg a támadást, de később kiderült, hogy ez tömény hazugság volt! Az angol titkosszolgálat fordítója ugyanis olyan dokumentumokat adott át újságíróknak, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy nem léteztek azok a tömegpusztító fegyverek, amikre hivatkoztak, a hamisított jelentések pedig kifejezetten azért készültek, hogy megtámadhassák Irakot.

Az iraki “kaland”– avagy Szaddam Huszein tündöklése és bukása

Ne feledjük, akkoriban az Egyesült Államokban még közel és távol sem volt a palaolaj-forradalom, az olaj-import történelmi csúcson volt. Így bizony nem kell sokat gondolkodni azon, hogy miért volt a beavatkozás. Erre utal az is, hogy Szaddam Huszein, akkori iraki vezető – látva az inváziós csapatok gyors előretörését, felgyújtotta az olajkutakat. Fontos tudni, hogy olyan kutakat is tönkretettek ilyen módom, amik messze voltak a harcoktól, mert Szaddam Huszein azt remélte, hogy ha a beavatkozás valódi okát megszünteti, akkor egy költség-haszon elemzés után elállnak a további beavatkozástól. Nem így lett…

Figyelem! Arról a Szaddam Huszein-ről van szó, aki 1959-ban merényletet kísérelt meg Kászim tábornok ellen, aki akkor alig egy éve sikeres puccsot hajtott végre II. Fejszál iraki király ellen. A kísérlet elbukott, Szaddam meg is sérült a lábán, de a CIA (!!!) és egyiptomi titkos ügynökök segítségével Szírián keresztül Bejrútba menekült. 1963-ig haza sem tért, de közben a kairói egyetemen jogot tanult.

Ehhez pedig a merénylet támogatója, az Egyesült Államok támogatása kellett – amit meg is kapott!

1968-ban Ahmad Haszan al-Bakr vette át a hatalmat, aki Huszein pártfogója volt, így a biztonsági szervek irányításával nagy hatalomre tett szert. Huszein Názin Kazzár-t nevezte ki a belbiztonság élére, a hírhedt szadistát, aki aztán merényletet kísérelt meg a hatalom átvétele céljából, de elbukott. Kazzár akciója nem ingatta meg Husszein pozícióját, sőt ezek után fokozatosan átvette az irányítást, mígnem 1979-re hivatalosan is ő vezette az országot. Valójában azonban már korábban is ő volt a tényleges vezető.

Nevéhez fűződik az irak-iráni háború, melynek során Irak jelentős anyagi segítséget kapott az Egyesült Államoktól.

A fordulat akkor következett be, amikor Irak önállósította magát, és Kuvaitra támadt, mert az nem volt hajlandó elengedni az Irán ellen folytatott háború miatt Irak által felvett kölcsönt! Ez pedig nyilván nem tetszett Washingtonnak, hiszen az olaj ára a piacon. a Sivatagi vihar nevű hadművelet során az USA és szövetségesei győzelmet arattak, és az ENSZ 1991. február 2-án elfogadta a fegyverszüneti megállapodást. És Szaddam Huszeint a helyén hagyták…

A történet vége ismerős, 2003-ban elfogták, majd az iraki bíróság 2006-ban akasztás általi halálra ítélték. Lehet, csak véletlen, hogy ez az élettörténet erősen emlékeztet Oszáma bin Láden földi pályafutására?

A lényeg tehát, hogy az Egyesült Államok kifejezetten és csakis az olaj miatt ment Irakba, és azért, mert korábbi pártfogoltja egyre kínosabbá vált számukra, hiszen akár tudhatott olyan dolgokat, amiket nem tudhatott a világ. Amíg lehetett, hatalomban hagyták, de amikor már megbízhatatlanná vált, likvidálták… Ennyit az iraki szerepvállalásról, ami lassan véget ér. És hogy mennyire stabil a rendszer, amit maga mögött hagy az USA? Azt majd csak akkor tudjuk meg, ha megtörténik a kivonulás, de tény, hogy a mai napig folynak fegyveres harcok az országban a még mindig létező ISIS-sejtek ellen…

A másik kérdés az, hogy mi a cél ezekkel a kivonulásokkal. Ezt talán még fontosabb megválaszolni, mert a nagyhatalmi játszmákban komoly szerepe lehet. Fontos tudni, hogy az Egyesül Államok hadserege most olyan helyekről vonul ki, ahol gerilla-háborút folytató ellenséggel kell(ett) felvenni a harcot, ugyanakkor a katonai fejlesztések egyre inkább a nem aszimmetrikus hadviselést támogató fegyverek, fegyverrendszerek irányába mennek el, láthatóan sokkal inkább a klasszikus értelemben vett háborúkra készülnek!

Ez pedig annyit tesz, hogy az USA a vele összemérhető haderőkkel vívandó harcra készül, oda koncentrálja erőit. Azt nem lehet tudni, hogy ennek csak az elrettentés, és a védelem megerősítése a célja, vagy kifejezetten támadó szándékkal történik (ez persze nem válik el élesen, a legtöbb fegyverrendszer többfunkciós!), de az tény, hogy Washington Kína és Oroszország ellen készül!

Kijelenthetjük, hogy máris zajlik a második hidegháború!

Van azonban egy másik fontos következtetés is, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy tényleg komoly változások mennek végbe az erőviszonyokat tekintve. Az USA haderejének koncentrálása annyit tesz, hogy Kína és Oroszország ma már olyan erőt képvisel, ami nem engedi meg, hogy az amerikai hadsereg szerte a világban, szétszórtan gerilla-alakulatok elleni harcokra fecsérelje erejét!

Az Egyesült Államok ereje gyengülőben van, előnye a gazdaságban tapasztalható sebességkülönbség okán hadászati téren is egyre csökken. Márpedig, ha ezt a folyamatot kivetítjük időben, akkor a nem is olyan távoli jövőben megtörhet Washington hatalma, amit érezve egyre agresszívabb lehet mind gazdasági, mind katonai téren. Sőt, a folyamat máris beindult, és ez nem sok jó sejtet…

Ajánlott Cikkek