Újév napján, vagy… mikor is?

Újév napja világszerte jeles nap, még akkor is, ha vannak egyes országok, amelyek más időpontokra teszik Újév napját. Ilyen a kínai, vagy éppen a hindu vagy iszlám, amelyek nem csak más napra teszik az új év kezdetét, hanem más naptárakat is használnak. Ezzel együtt ma már jobbára mindenütt tartanak valamilyen szilveszteri-újévi ünnepet, de legalábbis jeles napnak tartják.
Borítóképen: Naptár 1928-ból
Ezzel együtt mi most mégsem az egyes allásokhoz kapcsolódó évkezdeteket fogjuk górcső alá venni, hanem azt, hogy Európában, ahol a kereszténység évezredes múltra tekint vissza. Mert bizony január első napja nem mindig volt az év első napja!
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy az Augustus császár óta használt naptár csak 10 hónapot tartalmazott (Holdhónapokhoz igazítva), a maradék 61 nap pedig a telet jelentette. A későbbiekben ezt a 61 napot is felosztották, így és januárnak, illetve februárnak nevezték.
Természetesen a naptár nem egy öncélú dolog, nem csak arra való, hogy az időt úgy általában mérjük, legnagyobb jelentősége mindig is a mezőgazdasági munkák, az állattartáshoz kapcsolódtak. A naptárak adták meg azokat az időpontoka, amikor ki lehetett hajtani az állatokat, amikor el lehetett kezdeni a vetést vagy aratást. Ez pedig igen fontos volt mindig is!
Igen ám, csakhogy a Julián-naptár – ami kissé pontosabb volt, mint a római – szintén nem volt teljesen pontos, a naptár egyre kevésbé felelt meg annak a követelménynek, hogy a naptári év olyan hosszú legyen, amennyi az évszakok együttes hossza.
Ez világos, így nem véletlen, hogy 1582-ben bevezették a Gergely-naptárt, mert a Julián-naptár a bevezetésétől a 16. századra már 12 nappal megelőzte a valós dátumot. Ennek oka az volt, hogy ugyan a Julián-naptár alkalmazza a szökőévet (minden negyedik év 366 napos), de azt a problémát nem kezeli, hogy az év ténylegesen 365 és egy negyed nap, hanem ettől rövidebb (nem 365 nap és 6 óra, hanem 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc).
Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy csökkentették a szökőnapok számát, méghozzá úgy, hogy a kerek százas évek közül csak 400-zal maradék nélkül oszthatókat hagyta meg, mint szökőévet (ezért 1700, 1800, 1900 közönséges [365 napos] év volt, de 2000 már – 366 napos – szökőév).
Ezzel meg is vagyunk, van tehát január és február, a naptár most már sokkal pontosabb, de mi van a január 1.-ével? Nos, ez nem is annyira régen az év első napja!
Hogy is van ez? A korábbi időkben a tél után kezdődött az év, első napja pedig március 1. volt!
Igen ám, de tudjuk, hogy ez a naptár nem volt pontos, így azok a keresztény ünnepek, amelyek a nap-éj egyenlőséghez voltak kötve, míg mások pontosan meghatározott napokon voltak. A naptár pontatlanságából fakadóan így az ünnepek kezdtek „egymásra csúszni”…
A Gergely naptár bevezetése pontosabbá tette a naptárt, de az évkezdettel nem foglalkozott. Bár az igaz, hogy a Német-Római Birodalom már 1544-ben, a spanyolok és portugálok 1566-ban, Poroszország és Svédország 1559-ben, Franciaország 1564-ben, a skótok pedig 1600-ban jelölték ki január 1.ét az év első napjának, akkoriban – mint a bevezetések időpontjainak szórása is mutatja! – egyáltalán nem volt egységes évkezdet Európában (sem).
És ez alól Magyarország sem volt kivétel. A nyugati kereszténység előtti időkben – és sokáig utána is – az évkezdet a tavaszi, vagy az őszi nap-éj egyenlőséghez kötődött ez évkezdet, hiszen a gazdálkodás szempontjából ezek a jeles napok sokkal fontosabbak, mint a téli, vagy nyári napfordulók. De akkor mégis mióta január 1. Újév napja?
Nos, erre többféle válasz létezik, de az első és legfontosabb, hogy a Pápai Kancellária 1622-ben rögzítette, hogy az év első napja január 1.
Ezt is tudjuk, de a fő kérdés, hogy Magyarországon mióta tekintik ezt a napot az év első napjának? Nos, erre vonatkozóan nincs pontos adatunk, de – miután egy erősen katolikus országról beszélünk – feltételezzük, hogy a pápai döntést azonnal elfogadta az akkori uralkodó, II. Habsburg Ferdinánd, ennek megfelelően pedig maga az ország.