Újházy László magyar agarai Texas-ban

Lesz szó azokról a bizonyos agarakról, de talán előbb fontosabb, hogy miként is került Újházy László Texas-ba, hiszen régi magyar nemesi család sarjaként – őse, Újházy Ábrahám 1609. december 31.-én kapta meg a nemességet – a Sáros vármegyében található Budamér településen született 1795 január 20.-án.

Borítóképen: Balra: Újházy László 1837-ben, jobbra: Újházy László a száműzetésben (forrás: Vasárnapi Ujság, 1884)

Alap- és középfokú tanulmányait Eperjesen végezte, bölcseletet Debrecenben, jogot Sárospatakon tanult. Iskoláinak befejezése után házasságra lépett a szepességi Szakmáry Donát fiúsított leányával, Benyovszky Móric unokájával.

Fiatal feleségével sáros vármegyei birtokaira költözött, bekapcsolódott a politikai közéletbe.

1837-ben a megyegyűlésen beszédet mondott Lovassy László és társai mellett, e miatt felségárulási perbe keveredett, felmentést csak 1840-ben kapott, akkor is a nádor közbenjárása révén. 1848-ban Sáros vármegye alkotmányos főispánja lett, de az aulikus (az udvarhoz feltétel nélkül hű) többség ellenszenve miatt kevés időt töltött a vármegyében, inkább a pesti országgyűlésben politizált.

A főrendiház 1848. július 6-án az ő indítványára nevezte el magát felsőháznak.

Rozsnyóbányai és budaméri Újházy László (hiszen Ábrahám nevű őse ezeket az előneveket kapta) 1848 szeptember végén saját költségén szervezett szabadcsapatot, s két fiával együtt annak élén vett részt Görgei Artúr téli hadjáratában.

Kormánybiztosi működést fejtett ki Rozsnyón és vidékén, majd 1949 nyarán a Komáromi erődrendszer városi részének lett polgári kormánybiztosa, e városi résznek katonai jellege már nem volt, így Újházi László aláírása nem szerepel a várat megadó okmányon, amelyet Klapka György, Prágay János és mások írtak alá Puszta-Herkályon 1849. szeptember 17-én.

Újházy László 1849 októberében kelt útra családjával, feleségével és öt gyermekével (két felnőtt fiával, Farkassal és Tivadarral, a 10 éves gyermekkorú Lászlóval, két leányával, a 22 éves Klárával és a 11 éves Ilkával) és több honvédtiszttel együtt, Hamburgba mentek, majd Anglián keresztül Amerikába.

Az ismerős nevű Újházy Lászlót, családját és kíséretét nagy lelkesedéssel fogadták, hiszen az amerikai sajtóból már tájékozódva voltak, s Amerika számos vezető politikusával Ujházy levelezésben állt, köztük Zachary Taylorral, az Egyesült Államok elnökével és George Perkins Marsh képviselővel.

Zachary Taylor elnök a washingtoni Fehér Házban fogadta Újházyt és kíséretét 1850. január 15-én, Újházy tiszteletteljes hosszú beszédet olvasott fel angol nyelven, az amerikai elnök rövidebben válaszolt, de igen szívélyesen. Újházi László kíséretében voltak ekkor Dambourghy Ede, Wass Sámuel, Leopold Richard Breisach, Prágay János, Krajtsir Károly szomolnoki születésű magyar orvos, aki a lengyel szabadságharcosokkal került Amerikába, Weiss Vilmos nevű volt utászkapitány, s egy Oswell nevű amerikai kapitány, Reményi Antal kapitány (Reményi Ede hegedűművész bátyja), ott volt még Radnich Imre, végül egy Henry de Ahna nevű bajor tiszt, aki Újházy kíséretében érkezett New Yorkba.

Újházy László volt ekkor Kossuth Lajos megbízott amerikai diplomatája, aki mindent megtett azért, hogy Kossuthot és kíséretét az amerikaiak kiszabadítsák Kutahiából. Hála Újházy diplomáciai tevékenységének és az amerikaiak fogadókészségének, Kossuth Lajos és kíséretének kiszabadítása két év múltán meg is történt.

Újházyék lehetőséget kaptak arra, hogy letelepedjenek, földet foglaljanak maguknak, Újházy Iowa és Missouri államok határainál talált megfelelő helyet a magyar emigráció letelepedésére. A korabeli útviszonyoknak megfelelően útjuk hosszú volt és fárasztó, végül megtalálták a kívánt helyet a Thomson folyó és Davis City (Iowa) közelében, 1850 augusztus első napjaiban oda is értek.

A helyet New Budának nevezte el Újházy. Voltaképpen egy kezdetleges tanyavilágot sikerült létrehozni, de hamarosan postahivatalt is kaptak.

Az erősen idősödő Újházy gondjai csak szaporodtak, az aradi vértanúk kivégzése után két évvel, 1851 október 6-án meghalt szeretett felesége. Öt gyermekük vele maradt, de ő vigasztalódást nem talált, mégis enyhült fájdalma, amikor hírét vette, hogy nagy barátja, Kossuth Lajos megérkezett Amerikába. Találkoztak is Saint Louis (Missouri) városában.

Kossuth csalódott amerikai körútjának eredményességében, nem sikerült Amerika fegyveres segítségét kieszközölni Magyarország függetlensége érdekében.

Újházy elkeseredésében elhagyta Új-Budát, felesége földi maradványait koporsóstól vitte magával, egy San Antonio (Texas) melletti farmon kezdett új életet, amelyet Sírmezőnek nevezett, ott újra eltemette feleségét.

Az amerikai polgárháború miatt onnan menekülnie kellett, amikor Abraham Lincoln amerikai elnök tudomást szerzett az idős szabadságharcos nehéz helyzetéről, kinevezte őt az itáliai Anconába konzulnak. Egyik fiával ment el oda 1862 januárjában, több mint két évig betöltötte a hivatalt, elkeserítette Giuseppe Garibaldi megállítása és a híres itáliai Magyar Légió lefegyverzése, lemondott hivataláról, Lincoln elnök elfogadta lemondását. Újra visszatért Sírmezőre ezúttal Mexikón keresztül, mert az amerikai polgárháború miatt északról még el volt zárva az út Texas felé.

Az 1867-es kiegyezést nagyon helytelenítette, éppen úgy, mint Kossuth, nem állt szándékában visszatérni az Osztrák-Magyar Monarchiába.

És akkor most itt az ideje szólni azokról a bizonyos agarakról! 1867 februárjában a Vasárnapi Ujságban jelent meg egy cikk Újházy Lászlótól, amit érdekesen vezet be:

„Ne várjon tőlem a szerkesztőség komoly tárgyakról való értekezést, — ilyesekről én nem irhatok édes hazámba; mert eddigelé nem tudtam tollamat annyira megjámboritani, hogy közérdekbe vágó czikkem az „Imprimatur” („nyomtassák ki!” – a szerk.) hatalmas privilégiumát magyar lapnál megnyerhette volna.”

Igen, Újházy korábban több olyan levelet is küldött Magyarországra, amivel kiadókat célzott meg, de írásai nem jelenhettek meg. Ezzel kapcsolatban a szerző így írt:

„… mert a mit Laczika nem tudott megtanulni, abba az öreg László sem tud már bele okni.”

Röviden ez annyit tett, hogy nem fog megváltozni, nézetei szilárdak, és nem fog más véleményt megfogalmazni. És itt jött egy igen érdekes fordulat, ugyanis a szerkesztő egy megjegyzésben reagált! Íme:

„Reméljük, hogy most már, a viszonyok szerencsés fordulatával, ama másnemű tárgyakra nézve sem lesz semmi „elháríthatlan akadályokkal” ütközés. Közleményeit mindig örömmel fogadjuk.”

A szerkesztői pozícióba éppen akkor – átmenetileg – maga Heckenast Gusztáv volt, így a szerkesztői megjegyzés is tőle származhatott. Az átmeneti szerkesztői pozícióra azért volt szükség, mert Jókai Mór – aki Pákh Albert betegsége okán szintén ideiglenesen került a szerkesztői pozícióba… -1856-ban elindította saját lapját, a Nagy Tükör című humorisztikus képes folyóiratot, így Heckenastra maradt a feladat.

Pákh Albert, aki egyébként 1854-től látta el a szerkesztői feladatokat, sajnos éppen 1867 február 10.-én hunyt el mellhártyagyulladás következtében.

Figyelem, ekkor még nem történt meg a kiegyezés! Ezért nem véletlen a szerkesztő kissé virágnyelven írt válasza, illetve bizakodó hangneme, ugyanis éppen az Újházy írása felett jelent meg egy beszámoló a képviselőház 67-es bizottságának üléséről, amit az akadémia gyűléstermében tartottak meg.

A kiegyezés voltaképpen I. Ferenc József és a Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf vezette magyar tárgyalódelegáció között 1867 elején született megállapodások összefoglaló elnevezése.

A kiegyezés az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között fennálló politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat rendezték. Ez magyar részről négy törvényt jelentett (1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikk), amelyek sarokpontjait az Andrássy-kormány beterjesztése nyomán 1867. március 20-án kezdte el tárgyalni a magyar országgyűlés.

A pontosan egy hónappal korábban, február 20-án alakult kormány egyben az első felelős magyar kormány volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta. A 69 pontból álló határozatot 1867. március 30-án fogadta el a képviselőház.

Ennek alapján Ferenc József 1867. június 8-án Magyarország királya lett. Ferenc József ezután magyar részről 1867. július 28-án szentesítette a törvényeket, hivatalosan is létrehozva egy paritás elvű alkotmányos monarchiát, melynek neve Ausztria–Magyarország vagy Osztrák–Magyar Monarchia lett.

Igen ám, csakhogy – mint már említettük – Újházy László nem értett egyet a kiegyezéssel, így számára a helyzet nem változott, maradt Amerikában.

És mi volt az a „nem komoly tárgy”, amit az újság által közölt cikk tartalmazott. Itt jönnek az agarak! A történet Sírmezőn játszódott le, és bizony igen komoly társaság gyűlt össze agarászásra. Íme:

„Az itt tanyázó egyesült állami katonaságnak két ezredese, egy őrnagy, pár százados és hadnagy, a polgáriak közül a kerületi törvényszék elnök-birája, az Egyesült államok itt nemrég fölállított bankjának igazgatója, egy ügyvéd, s mint emlitem, két magyar társunk, kiknek egyike Katona Gábor Balmazújvárosról, 48-ki honvéd, később besorozott osztrák katona és szerencsés szökevény Olaszország határairól, képezék azt.”

Az agaréászás úgy zajlott le, hogy – annak ellenére, hogy magasrangú katonák is voltak a társaságban – Újházy átvette az irányítást, hiszen itt nem harc volt, hanem sport! Két részre osztotta a lovasokat, melyek előtt két agár cirkált.

Amikor aztán felbukkant az első nyúl kiadta a vezényszót: Haj rá! A két agár azonnal a nyúl után eredt, de az egy bozótosba menekült. Az agarak a sűrűben hátrányban voltak, de sokáig még a sűrű sem tudta őket visszatartani, a nyulat végül megfogták.

A második nyulacska ügyesebb volt, az egy még sűrűbb bozótba talált menedéket, ahol ugyan egy idő után a kutyák elkaphatták volna őket, de a tövisek sérüléseket okozhattak volna nekik, így aztán visszahívásra kerültek. Ezzel el is telt a délelőtt, így aztán a társaság letelepedett, és nagy lakomát csapott. A délutánt a jól lakott, és az elfogyasztott bortól kissé fegyelmezetlen csapat még négy nyulat ejtett el az agarakkal. Számos vicces jelenet adódott a vadászat közben…

A legnagyobb derűt az egyik ezredes okozta, aki egy bokor tüskéi majdnem levetkőztettek, ugyanis nadrágja két szárát szinte teljes egészében a bokor martaléka lett…

Visszatérve a településre, az egyik ezredes még pezsgőzni is meghívta a magyarokat, és csodálatát fejezte ki Újházy Lászlónak, aki – a többiekkel együtt – reggel 7 órától este 5-ig az ebédidőt kivéve végig nyeregben töltötte, holott akkor már 72 éves volt!

Vidámság és jó egészség. Ez derül ki a levélből, ugyanakkor ez inkább csak a felszín lehetett… 1870 márciusában Újházy László felesége sírhalmán önkezével vetett véget életének.

Újházy László és feleségének hamvait 1878-ban hazahozatták gyermekei, s a budaméri családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Nos, így és ezért agarászott egy magyar nemes Texas-ban…