Újramelegített lánctalpas: SL-50-55
Érdekes cikkre bukkantunk a Dunántúli Napló 1952 február 12.-i számában. Egy kép alatt a rövid felirat arról tudósít, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár – ami a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt.-ből (HSCS) 1951-ben létrehozott Hofherr-Schrantz Traktorgyár Nemzeti Vállalat utódja volt – bemutatta legújabb gyártmányát, az SL-50-55-öst! Ami a kép tanúsága szerint éppen próbaúton volt akkor.
Borítóképen: Reklám a ’40-es évekből: SL-50-55
Nézzük!
„A napokban „tanítottak járni” gépgyártásunk újszülöttjét, a nagy teljesítményű, hernyótalpas „SL 50—55“-ös traktort. A traktor a Vörös Csillag Traktorgyár udvarán tett próbautat. Az új traktortítlus, amely gyorsabbés eredményesebb munka mellett csökkenti az egy hold megmunkálásához szükséges üzemanyag fogyasztást is, már az idén, a terv harmadik évében eljut a gépállomásokra és az állami gazdaságokba. Képünk a próbautat ábrázolja” – így a kép alatti felirat, és íme a kép:
Miért érdekes ez a hír? Ha figyelünk egy kicsit az apróságokra, észrevesszük, hogy a Clayton és a Shuttleworth nevek – azok brit-amerikai kapitalista hangzása miatt! – nem élhették meg az államosítást, ugyanakkor egy ideig még megfelelt a németes hangzású Hofherr és Schrantz név….
Aztán persze ezek a nevek is „mentek a lecsóba”, helyette jött a korszellem szempontjából telitalálat – ám nem túl sok fantáziára utaló… – Vörös Csillag, na meg a névben is a traktorgyár, hiszen a specializáció mindennél fontosabb volt, még ha a szocialista vállalatok gyakran sok különböző profilú vállalatból is alakultak meg…
Persze az új névvel aztán már lehetett igen komoly propagandát küldeni, ahogy arra egyébként az államosítás előtt is használható volt a gyártó. Érdekes módon a háború előtt és utána is az önellátás fokozása volt a cél, de ezzel a ’45 utáni „elit” nem dicsekedett el…
És mivel nem dicsekedett még az akkori propaganda?
Nos, azzal, hogy ez a traktor – bár lehet, hogy azok már nem is éltek, akik tervezték és gyártották, hiszen az egyenesen az 1939-ben 122.367 számon szabadalmat kapott gép volt – „Lánckocsi lánctalpas szántótraktorhoz (vontatóhoz)” címen –, melyet szép számmal gyártottak is!
Magyarul; szó sem volt róla, hogy ez egy új gép lett volna, ellenben a közölt képen van még egy igen komoly érdekesség! A gép hűtőjén büszkén ott virít a felirat: HSCS!
Az tehát egyértelmű volt, hogy a traktort újként kell bemutatni, de az már korántsem volt egyértelmű, hogy a vállalat új nevét használják, hiszen a HSCS nemzetközi szinten elismert márka volt, míg a Vörös Csillag Traktorgyárról a kutya nem hallott…
Érdekes, hogy rendszerek mentek és rendszerek jöttek, de a traktorgyártó mindig alkalmas volt a propaganda számára, hogy saját politikai céljait elérje!
Szerencsére ez egy kicsit sem érdekelte azon keveseket, akik itthon maradtak, és a tervezésben, valamint a gyártásban részt vettek továbbra is a kispesti vállalatnál! Ha nem így lett volna, nem születhetett volna meg az évszázad egyik legjobb traktor-fejlesztése, a DUTRA D4K!
Addigra eltűnt a HSCS név, és a DUTRA traktorok újra megszerezték a gyártónak az elveszőben lévő hírnevet, de ha alaposabban megnézzük a DUTRA gépeket akkor láthatjuk, hogy a gyártó megnevezése leginkább csak diszkrét kis fémlapokon került a traktorokra…
Talán úgy gondolták a gyáriak, hogy a propagandából elég volt, most már inkább dolgoznának… Nem tudjuk, hogyan történt, de aztán valahogy azt is sikerült megcsinálni, hogy a DUTRA gyártójának szinte írmagja sem maradt…
A gép egyébként irányítása két botkormánnyal valósult meg. A lánctalp szerkezeti kialakításában, valamint a lánctag profiljában különbözött a L 50-55 típustól. Nőtt a típus mérete és tömege. A nyomtáv a talp-szélesség növekedése miatt 30 mm-rel, 1480 mm-re nőtt. A tengelytáv is növekedett 1840 mm-re. A motor teljesítménye is nőtt; 30 helyett 50 LE-t tudott a gép! A legjelentősebb változás, hogy a lánctalp felfekvési felülete közel 25 %-kal 7.600 cm²-re nőtt. Korában jó gép volt, semmi kétség!
Ami pedig a hab a tortán, az nem más, hogy miért vették elő újra ezt a típust!
A Szovjetunióval kötött megállapodás keretében DT típusú traktorok gyártása volt a feladat, de gyártási nehézségek miatt 1953-ban 500 db SL 50-55 traktort is gyártott, amelyek a Kínai Népköztársaságba kerültek.
Persze, amikor a szovjet alapokon nyugvó DT gyártását megoldották, a jó öreg HSCS eltűnt a porondról, és azt meg az idő jótékony homálya takarja, hogy ezekért a gépekért mennyi pénzt kaptunk…
Vagy lehet, hogy csak a jóvátételi számlán húztak le pár dollárt?