Vélemény Vélemény-cikkeink

Üldözik a… mit is???

Egyre nagyobb divatja van annak, hogy a közösségi oldalakon szűrik a tartalmakat. Van ennek sokféle vetülete, mi most ebben a cikkben az antiszemitizmussal foglalkozunk, mert egy friss tanulmány szerint ezen a téren nincs előrelépés. Mármint abban nincs, hogy a közösségi oldalak nagyon alacsony hatékonysággal szűrik ki az antiszemita tartalmakat. Semmiképpen, és semmilyen formában nem támogatjuk az antiszemitizmust, de azért jó pár kérdésünk van a témával kapcsolatban!

Borítóképen: Törlés (forrás: itsolutions-inc.com)

„A közösségi oldalak az antiszemita bejegyzések 84 százalékénál nem tettek semmilyen ellenlépést – áll az amerikai Digitális Gyűlölet Elleni Központ nevű civil szervezet tanulmányában. Vagyis  az oldalakat üzemetető cégek tízből mintegy kettő bejegyzést távolítottak el a vizsgált hat hetes időszakban. A bejegyzések között szerepelt holokauszt-tagadás és náci szimbólumok használata is. A legrosszabbul a Facebook teljesített. A Twitter, az Instagram és a TikTok pedig annak ellenére nem törölt bejegyzéseket, hogy azok a zsidók megölésére felszólító hashtag-eket tartalmaztak.”

Nem árt tisztázni, hogy miben is áll az antiszemitizmus. Erre egy példát hozunk, ami nem biztos, hogy a legjobb, de reméljük, sikerül megértetni a lényeget. Két mondatot rakunk egymás után, és arra próbálunk rávilágítani, hogy az egyik miért is nem antiszemita, a másik viszont miért az.

  1. A zsidó állam újra rakétákkal lőtte a palesztin területeket, holott a palesztinok utóbbi napokban lefolytatott tüntetéseinek okaként a zsidók palesztin területen történő felvonulása váltotta ki.
  2. Izrael újra rakétákkal lőtte a palesztin területeket, holott a palesztinok utóbbi napokban lefolytatott tüntetéseinek okaként a kaftános gengszterek palesztin területen történő grasszálása váltotta ki.

Az első mondatban nincs igazán kivetni való, egy kritikai megjegyzés, ami Izrael felelősségét firtatja a rakétatámadások esetleges palesztin áldozataival kapcsolatban. A második ezzel szemben jelzős szerkezetet használ, gengszternek beállítva be azokat a zsidókat, akik felvonultak palesztin területeken (pedig adott esetben egy mély hagyományon alapuló ünnep okán vonultak fel). És itt jön a nagy probléma! Abban mi sem vagyunk tökéletesen biztosak, hogy az első mondatban nem lehet kivetnivalót találni, azt meg végképp nem tudjuk, hogy az egyes közösségi média-cégek hogyan értékelik az ilyen típusú mondatokat.

De ne legyünk álszentek! Igenis vannak egyértelműen antiszemita tartalmak. Ez nem jó, egyértelműen nincs helye a közösségi médiában. Ugyanakkor a tanulmány nem foglalkozik azzal, hogy a tartalmak hány százaléka antiszemita jellegű! Erre még csak tippelni sem tudunk, de – legalábbis a saját érdeklődési körünkben – töredék százalékra tippelünk. Erre sem vennénk mérget, de azon is csodálkoznánk, ha globálisan egész százalékokban mérhetnénk az ilyen tartalmakat!

Igen, ezzel együtt sem helyes dolog az antiszemitizmus, ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Ezzel együtt van ám más kérdésünk is! Svájci példa, de Ausztriában is van hasonló személyes tapasztalat; a mindennapi életben Bécs, vagy német-Svájc városaiban látványosan befogadó a közeg, de ha az ember bekerül egy helyi társaságba, ahol (majdnem!) barátként elfogadják, kiderül, hogy a mindennapi életben az elfojtás az egyik meghatározó elem, így aztán saját „biztonságos” közegükben nyugodtan kibeszélhetik gyűlöletüket…

Megérne mindez egy jó pár szociológiai tanulmányt, de – eltekintve egy-két ilyen témájú kutatástól – leginkább elintézik annyival, hogy „mi itt nyugaton már ezt is megoldottuk!”. Oldottátok a nagy büdös fenét! A szőnyeg alá söpörtétek a bajaitokat, és csodálkoztok amikor az újság az amstetteni vérfertőzési üggyel kapcsolatban az osztrák rém tetteit taglalja… Hogy is jön ez ide? Nos, úgy, hogy a közösségi oldalakon, jobbára névtelenség mögé bújva (megjegyezzük, valódi anonimitás nem létezik ebben a „műfajban”!) ugyanezek a szociológiai mozgatórúgók lépnek működésbe; név nélkül, arc nélkül (vagy kamuprofillal) az emberek döntő többsége másképp nyilatkozik meg, mint szemtől szemben az utcán, vagy bármilyen más, fizikai társas kapcsolatban!

És amiért igenis le kellene folytatni azokat a vizsgálatokat, és komoly kutatásokat kellene végezni, az nem más, mint hogy kiderüljön, melyik a valódi én, vagy legalábbis melyik áll közelebb hozzánk! Az a sokszor animális megmondóember, aki az – elvi – névtelenség mögül okádja a mocskot, vagy az, amelyik simulékony magatartást tanúsít társaságban? Nagy kérdés…

De akkor menjünk tovább, mert az anonimitásnak van még egy olyan vetülete is, ami bizony újabb kérdést vet fel. Nevezetesen azt, hogy egyes tartalmak vajon tényleg egy egyén, vagy szervezet véleményét, világlátását tükrözik, vagy esetleg kifejezett provokációk? Mert az teljesen biztos, hogy mindkettő előfordul! De vajon mik az arányok? Érdekes, ezt sem kutatta senki…

És végül jöjjön az, ami a legfontosabb! Nem veszi észre senki, hogy a közösségi médiában megjelenő antiszemita tartalmak törölgetése csak egy rossz kísérlete a tüneti kezelésnek? Talán nem az az alapvető probléma, hogy a társadalomban létezik antiszemitizmus? Nem ezzel kellene inkább valamit kezdeni? Vagy az már bonyolult lenne, sokkal egyszerűbb cenzúrázni, mint értelmes vitákat lefolytatni?

Csak egy példát említenénk; mi magunk nem vagyunk annyi tudás birtokában, hogy hitelt érdemlően tudnánk véleményt alkotni a témában, de talán nem csak nekünk szúrt szemet, hogy maga a zsidóság sincs teljesen egyöntetű állásponton saját szerepét tekintve például a második világháború kapcsán! A két szélsőérték körülbelül az, hogy vétlen áldozatok voltak, míg a mási k az, hogy önmagunknak köszönhették mindazt, ami történt, mert igenis totális gazdasági hatalomra törtek (legalábbis egyesek közülük).

A példában felhozott nézetek között mi nem tudunk igazságot tenni, de látni kell, hogy ha maga a zsidóság sem tudja a maga helyét és szerepét meghatározni (rendben, a kiválasztottság kérdésében nincs vita, de hogy ez mit jelent és mire predesztinálja őket, közel sem egyértelmű…), akkor mit várnak másoktól? Jegyezzük meg gyorsan, ez nem a zsidóság hibája, ez annak a gyakorlatnak a következménye, amit a nyugatinak nevezett kultúra immár legalább 100-200 éve gyakorol; szőnyeg alá a kínos kérdésekkel!

Kicsit messzire kanyarodtunk, így most vissza az alaptémához! Az antiszemitizmussal kapcsolatos „viselkedés”, az antiszemitizmusra adott válaszok pont olyan falsak, mint a manapság divatos térdeléses, meg mozaikszavas, na meg az európaitól totálisan elütő kultúrák mindenek feletti támogatása; az egyszerű polgár egész egyszerűen nem tudja, hogy mi a cél, miért történik mindez, és ki az, aki irányítja az egészet. Csak annyit érzékel az egészből, hogy megint ő a célpont, mert… Miért is? Már ez sem teljesen világos!

Nincs mese, előbb-utóbb szembe kell nézni a valós (!!!) problémákkal, és el kell felejteni azokat, amiket csak gumicsontnak vetettek a nép elé azok, akik megosztanak, és uralkodnak… Utópista gondolat, ugye? Hát az!

Ajánlott Cikkek