Unió Erdéllyel 1865 november 18.
Az 1865. november 18-i történelmi esemény, az a nap amikor az Erdélyi Országgyűlés Kolozsváron deklarálta Erdély unióját Magyarországgal, ami egy jelentős mérföldkő a magyar és erdélyi történelemben. Az 1830-as évek politikai reformmozgalmaiban, mind a magyarországi reformellenzék, mind az erdélyi magyar és székely rendek egyaránt támogatták az ötletet, hogy a 1526-os mohácsi vész után kettészakadt országrészek – a Királyi Magyarország és az Erdélyi Nagyfejedelemség – újraegyesüljenek.
Az 1848. március 15-i események és a Tizenkét Pont követelései is ezt az uniót szorgalmazták. A pozsonyi diéta 1848. április 7-én fogadta el és terjesztette az uralkodó elé a törvényjavaslatot, amelyet az Államtanács április 9-én jóváhagyott, de az erdélyi országgyűlés jóváhagyásától tette függővé a törvény hatályba lépését.
A szabadságharc leverése után, noha sok törvény sorsára jutott az unió kimondása, az egyesülés gondolata tovább élt a magyar társadalomban. 1865. november 18-án végül Kolozsváron megvalósult az unió deklarációja, melynek következményeként az erdélyi románok közül sokan politikai passzivitásba vonultak, míg a magyarországi románok aktívan részt vettek a politikai életben. December 10-én Pesten tartott országgyűlésen erdélyi részekről 14, magyarországi területekről pedig 24 román képviselő vett részt, akik külön parlamenti csoportot alakítottak Anton Mocioni elnöklete alatt.
- június 20-án az országgyűlés hivatalosan is szentesítette az uniót, intézkedve a közigazgatásról, megszüntetve a kolozsvári kormányszéket, erősítve az állampolgárok egyenjogúságát, valamint a Szász Universitás és a felekezetek önkormányzatának és egyenrangúságának fenntartását. Az abszolutizmus korából származó bizonyos jogszabályok, mint az osztrák polgári törvénykönyv és a bányatörvény, továbbra is érvényben maradtak, hogy ne okozzanak nagy megrázkódtatást Erdélyben.
- arcanum
