“Uram a késemért jöttem”… Rejtő Jenőre emlékezünk
Az igazi Trebitsch, Piszkos Fred, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins, Levin, Füllig Jimmy és a többiek megálmodójára emlékezünk.
Borítóképen: Rejtő Jenő
Rejtő Jenő születési neve Reich volt, de írói álnevei közé tartozott P. Howard és Gibson Lavery is. 1905. március 29-én született Budapesten, Erzsébetvárosban és 1943. január 1-jén hunyt el vagy tűnt el Jevdakovoban, a Kamenkai járásban, a Szovjetunió megszállt területén.
Rejtő Jenő a magyar szórakoztató irodalom egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb alakja volt, akinek életművét ma már nagyra értékelik. Fiatal korában verseket írt, de ezeket nem publikálta. Az 1928-as évtől kezdve komor hangulatú novellákat publikált a napi sajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a budapesti színpadokon. Ugyanakkor füzetes ponyvákat, majd operetteket írt, végül kalandregényeket alkotott, amelyeket részben külföldi utazásai ihlettek.
Sajátos stílusa groteszk, nyelvi humor és “váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte.
Rejtő Jenő: A reklám és a fürdőhely
A magyar ponyvaregények koronázatlan királya, Rejtő Jenő a „Vesztegzár a Grand Hotelben” című örökérvényű művében a Bali-csoporthoz tartozó Kis-Lagonda sziget uralkodójának, Nalaya királynak a találkozását írja le egy bizonyos Kund Wolfgang, a híres festőművésszel. A találkozás vége a „szerény kis sziget konjunktúrája” …
— Ajándékot hoztam neked, malájok fejedelme.
— Nem baj, csak szép legyen — felelte Nalaya király.
Wolfgang átnyújtott a bennszülöttnek egy ultramarinkéket, mert ez kedvenc színe volt, és többet is tartott belőle a készletében. A maláj megnézte.
— Az ajándék szép, de már ettem ilyent. Mit kívánsz, csúf, öreg idegen?
— Ide hallgass, király. A szomszéd Báli szigetről regényeket írtak, és azóta a bennszülöttek gazdagok. Miért ne utánozhatnád ezt a példát?
— Nem tudok regényeket írni, és népemnél sem vettem észre ilyesmit.
— A regényeket más írná, és te meggazdagodnál… Tudod te, mi az a reklám?
— Még nem ettem. — Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
— Értem. Ez a reklám. — Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak. Én festek a szigetről, az újságok írnak, és a vállalkozók bedőlnek. Ezt úgy mondják, hogy fürdőhely. A turisták vad fehér törzse, amely egy Baedeker nevű istent imád, ellátogat ide. Ezt hívják konjunktúrának. Kis-Lagonda fürdőhely lesz,
Őfelsége gondolkozásba mélyedt.
— A tipp nem rossz — mondta azután fűtői múltjából hazajáró kifejezéseinek egyikére!
Rejtő Jenő legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írt ponyvaparódiái hozták meg, olvasottsága pedig a Kádár-korban Jókai Mórét is felülmúlta. Ismert alakja volt a pesti művészi életnek, és barátságot ápolt a kor jelentős művészeivel, mint például Karinthy Frigyes, Kabos Gyula, Latabár Kálmán és Salamon Béla.
Miután kivezényelték a Don-kanyarba, Rejtő Jenő 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg vagy tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió megszállt területén.
