Üstökös S 60 – a magyar versenymotor!
Ez a gép csupán azért nem került a magyar ipar remekei közé, mert nem egy gyárban készült szerkezetről van szó, hanem egy olyanról, amit „amatőrök” készítettek. Idézőjel, mert a Műszaki Egyetemen dolgozók – akik megépítették a motort – aligha nevezhetők amatőröknek, ahogy a Fáklya SE tagjai sem. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy bőven megvolt a megfelelő szakmai tudásuk!
Borítóképen: Üstökös S 60
Már csak azért sem, mert Gampe Károly – aki ekkoriban tanársegéd volt még – később a Csepel Autógyár főkonstruktőre lett, irányítása mellett került kifejlesztésre – más típusok mellett – a D-442 felderítő úszó gépjármű (FUG).
De most nézzük, mit tudott az Üstökös S 60, melynek akkoriban már készült a 125-ös kistestvére, az S 30-as is, ami 8 lóerőt tudott. De ennél az Üstökös S 60 sokkal erősebb volt! Nézzük, mit ír a próbaútról az Autó-Motor 1952 augusztus 15.-i száma!
„… karburálás nélkül, Ignis N2-es (!) gyertyáikkal próbálták ki a gépet. Jellemző a motor fordulatszámára, erejére és sebességváltójára, hogy a Műegytetem környékén nem találtunk olyan egyenes útszakaszt, ahol alapos kihúzatás után a harmadik sebességet lehetett volna kapcsolni. Második sebességben 90 km körüli tempóban valóban üstökösként száguldott a motor. Mint utóbb a beszélgetés során kiderült, Fejér Rudi egy ízben kevéssé kihúzatva betette a harmadik sebességet és akkor sem csökkent a gép ereje, nem esett le a fordulatszáma.”
Hogyan lehetett elérni ezt a sebességet? Nos, ehhez két dolog kellett. Egyrészt könnyű felépítés – amin még kellett faragni ezután, mert például az olajtank beöntőnyílásához csak úgy lehetett hozzáférni, ha előbb a nyerget leszerelik.
De ezek apróságok voltak, miden bizonnyal sikerült is megoldani az ilyen és hasonló problémákat, ahogy a másik tényező is igen biztató volt, ugyanis a motor teljesítménye 18 lóerő volt!
Erre sokan azt mondhatják, hogy igazán nem nagy szám, ellenben látni kell, hogy az akkoriban gyártott egydugattyús Csepel 250-es 10,5 lóerőt teljesített, elődje pedig, az ikerdugattyús 250/U hivatalosan 12 lóerőt teljesített, de a szakértők azt állítják, hogy inkább csak10-et tudott, sőt a fékpadi mérések során 8 lóerőtől már elfogadták a motorokat.
Egyébként egyáltalán nem lennénk meglepve, ha az Üstökös motorja eredetileg egy Csepel 250/U-t szolgált volna, mert a műszaki adatok (furat, löket, hengerűrtartalom) azonosak a két típus esetében – legalábbis nekünk úgy tűnik.
És akkor nézzük a menetteljesítményeket, hiszen egyversenymotornál mégiscsak ez a legfontosabb! Íme a táblázat:
Hogy végül mi lett a sorsa a gépnek, sajnos nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy akkoriban a fent látható adatok bizony igen jóknak számítottak!
