Utazik a fényfestő: Csontváry kiállítás a Szépművészeti Múzeumban!
A 170 éves született Csontváry Kosztka Tivadar okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Az évforduló alkalmából a Szépművészeti Múzeumban tekithető meg a fényfestő kiállítása.
Borítóképen: Önarckép
A csarnok nagytermében kapott helyet a művész három óriásvászna, A taorminai görög színház romjai , A Naptemplom Baalbekben , valamint a Mária kútja Názáretben, utóbbi két kép miatt a pécsi Csontváry Múzeum falát is megbontották, hogy el tudjanak jönni az emlékkiállításra. Képeivel mutatjuk be nagy festőnket.
Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát.
Igen, Csontváry a mi meglátásunk szerint „fényfestő”, de ez a jelző természetesen nem egy képzőművészti szakkifejezés a mi értelmezésünkben, mi csak ezt éreztük, amikor festményeit megtekintettük Pécsett.
Eredetileg patikusként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását, és Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult.
Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott.
Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút festők” közé sorolta.
Talán a legismertebb festménye a Magányos cédrus, aminek címét azonban az utókor adta: Csontváry katalógusaiban az Egy cédrusfa Libanonból címen szerepel.
Mindenki kissé különc, de csendes és szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, s lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”.
1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekbent, amelyről Rockenbauer Pál így írt:
„… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.”
Életében nem tartották nagy festőnek Csontváryt, művei ma nagyrészt azért láthatók, mert Gerlóczy Gedeon felvásárolta azokat, mielőtt az enyészeté lettek volna…
Képek: ITT-HONRÓL-HAZA archívum
