Erdély Vélemény Vélemény-cikkeink

Úzvölgyi mesék

2019-ben erőszakos cselekmények történtek az úzvölgyi katonatemetőnél (és a temetőben…), a románok azt kiabálták, hogy „Kifelé a magyarokkal az országból”. Az e témában tett magyar szervezetek feljelentését megalapozatlannak találta a román ügyészség, indoklásuk pedig olyan sutára sikeredett (vagy szándékos provokáció volt?), hogy azon nyomban leszázalékolta magát, deréktörés okán… Most viszont valami egészen más irányt vett a dolog!

Előbb az indoklás;

A vádhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a jelszó nem minősül gyűlöletkeltésnek vagy diszkriminációra uszításnak.

Ezt azzal indokolták, hogy a jelszó nem egy egész közösség, vagy egy meghatározott kisebbségi csoport – például fogyatékkal élők vagy szexuális kisebbség – ellen irányult, még akkor sem, ha egyértelműen magyar etnikumúakat céloztak meg. Tehát vagy a magyarság nem egy etnikum, vagy nem kisebbségi csoport, és semmiképpen sem egy közösség… Ezek bármelyikét is nehéz lenne cáfolni, így marad a másik megoldás; a román igazságszolgáltatás egy velejéig romlott, rasszista csőcselék, ami nem az igazságot, hanem a gazságot szolgálja!

Tudjuk, ez sokak számára nem meglepő, de akkor sem lehet elmenni szó nélkül az ilyen törvénytelenségek mellett, ha ez az ezredik, vagy tízezredik, vagy akár hányadik ilyen is! És ugye mindenki jól figyel? A román ügyészség azzal a fegyverrel él, amit Európa is szívesen alkalmaz; a kisebbségek közé nem sorolja be az etnikai kisebbséget, mintha az nem is létezne! Pedig – mint tudjuk – Európában van 50 millió ember (a népesség 11%-!), aki bizony őshonos kisebbségként él különböző országokban. Talán 50 millió ember léte nem bizonyít semmi???

„Tavaly nyáron feltett kérdéseinkre az EB semmitmondó válaszokat adott, arra hivatkozva, hogy a nemzeti hatóságok feladata a hátrányos megkülönböztetés, a rasszista gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények minden állítólagos esetének az alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban történő kivizsgálása és elbírálása. Ezért október 28-án két újabb kérdéssel fordultunk a bizottsághoz, ezekre most, három és fél hónap után érkezett válasz. A bizottság korábbi és mostani álláspontja között egyértelmű a szemléletváltás” – mondta Vincze Loránt, az RMDSZ EP-képviselője.

Ez a válasz a saját farkába harapó kígyó verbális megnyilvánulása; azt mondja ugyanis, hogy ha egy országban a regnáló hatalom (mert ne feledjük, hogy az igazságszolgáltatás egy hatalmi ág!) nem tartja be a hátrányos megkülönböztetés, a rasszista gyűlölet-bűncselekmények témakörében a törvényeket, vagy azokat nem vezeti át saját jogrendszerén az európai elveknek megfelelően, akkor az büntesse meg magát!

A mindennapi életre alkalmazva:

Azt mondja az EB, hogy ha egy betörő kirámol egy lakást, nem kell azt a törvény szerint megbüntetni (mivel nincs is ilyen törvény, ahogy kisebbségvédelmi törvény sincs, és nem is lesz, mert a Minority SafePack-ot is lesöpörték az asztalról…), hanem fel kell szólítani, hogy „Kedves betörő úr, legyen szíves megbüntetni magát”!  És ezzel elintézettnek tekintett az ügy… az indoklás meg annyi, hogy mindent a lehető legalacsonyabb szinten kell rendezni!

Ez nem politikai kérdés, ne is akarja senki ráhúzni. Ez egyszerűen arról szól, hogy Európa nem akar foglalkozni kisebbségekkel, nemzetekkel! Ez egy gyalázatos üzenet – és nem csak nekünk, magyaroknak -, hanem minden más európai nemzetnek is. Mert ez annyit jelent, hogy Európában európaiak vannak, és kész! Miért baj ez? Mert a közös kulturális és vallási gyökerek ellenére a sokszínűség éppen a különböző országok, nemzetek alapzatán jöttek létre.

De nézzük, hogy most, amikor egy újabb válasz érkezett, mi történt, és mire jutott az EB. Helena Dalli esélyegyenlőségért felelős uniós biztos február 12-én keltezett leveléből kiderült, az EB október 30-án kötelezettségszegési eljárás keretében felszólította Romániát, hogy maradéktalanul ültesse át jogrendjébe a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmény bűncselekménnyé nyilvánítására irányuló uniós jogot.

Nagyon jó… Folytatva a hasonlatot; ez annyit tesz, hogy a korábban saját maga büntetésére megkért betörőtől kérnek egy írásos nyilatkozatot, hogy biztosan megbünteti magát, és soha többé nem csinál ilyet! Ez aztán a komoly megoldás! De itt nincs vége, mert van egy olyan elem is, ami már kicsit komolyabb, mint az önbüntetés intézményének európai jogrendbe történő bevezetése.

Szintén Vincze Loránttól tudjuk ugyanis, hogy;

„Az EB beavatkozhat azokban az esetekben, amikor egy tagállam szisztematikusan nem tartja be az uniós jogot, vagy ha a nemzeti jogszabályok nem felelnek meg az uniós jognak.”

Ez már valami – mondhatnánk… De mégsem, mert az meg sehol nem definiált, hogy az EB pontosan mikor, milyen esetekben, hogyan, milyen eszközökkel, és milyen hatáskörrel avatkozhat be. És akkor itt jön a kérdés;

Ha nincs tisztázva, hogy az EB milyen keretrendszer, avagy törvényi feltételek mellett gyakorolja a fent említett jogát, az nem alkalmas a kettős mérce használatára? Másképp; amíg ezen a szinten nincsenek pontosan definiálva a szabályok, a gyanú mindig fennáll. Ez a gyanú pedig hiteltelenné teszi azt a szervezetet, ami így működik. Kinek jó ez? Mire jó ennek a bizonytalanságnak a fenntartása?

A végére azért jegyezzük meg, hogy ez már így is egyfajta eredmény, de érdemes továbbgondolni azt is, hogy mi következik, mi lehet a következő lépés.

Ajánlott Cikkek