Hírek

Valaki mondja már meg nekik!

„A NATO ne köntörfalazzon, adjon tisztességes választ Ukrajnának a kérdésre, hogy mikor léphet be az Észak-atlanti Szövetségbe, ne hivatkozzon a reformok hiányára, ha fél Oroszországtól.” Dmitro Kuleba külügyminiszter csütörtökön Vilniusban eresztette el ezt a nagyívű gondolatot. Ez az egy mondat mindent elárul; az ukrán vezetés stratégiáját egyetlen dologra építi, az orosz szomszédságra. Ezen oknál fogva Ukrajnának minden jár, de neki semmi nem kötelező. A baj azzal van, hogy ezt csak ők gondolják… Valaki igazán megmondhatná nekik, hogy ez nem így megy! Ukrajna elefánt a porcelánboltban, valószínű, hogy a diplomácia finom (vagy akár durvább) jelzéseit nem érti.

„Ha a probléma az, hogy a NATO-tagországok nem akarják provokálni Oroszországot, akkor Ukrajna NATO-belépésének halogatását nem kellene a reformok hiányával igazolniuk.” Ez is egy igen szép mondat, és ékes bizonyítéka az ukrán vezetés totális szereptévesztésének! Az fel sem merül, hogy esetleg tényleg a reformokat kellene inkább erőltetni, semmint csak úgy említeni hiányukat, mint valami ócska kifogást. Mert bizony igencsak ráférne az országra egy alapos átstruktúrálás, na meg a kisebbségi jogok kérdése sem egy kerek történet… De Kuleba úgy érzi, hogy máris eleget tettek azért, hogy felvételt nyerjenek:

„Megértjük, hogy a NATO-tagság nem naptári időpont, amit vörös színnel lehet kijelölni, de mi már eleget tettünk annak érdekében, hogy megtehessük a következő lépést az euroatlanti integrációnkban.”

Komoly kijelentés, csak hadilábon áll a valósággal! Ezt most külön nem részleteznénk, korábbi cikkeinkben megírtuk már, hogy miért nem tartjuk ezeket a sirámokat valósnak. Apropó, vörös szín! Az nem lehet, hogy a Kreml által meghúzott vörös vonalat sértené Ukrajna NATO-csatlakozása? És az is lehetetlennek tűnik, hogy Putyin erről világosan tájékoztatta Bident találkozójuk alkalmával? És az teljesen elképzelhetetlen, hogy ezt az „apróságot” soha nem fogja Washington Kijev orrára kötni? Dehogynem! Látni kell, hogy Ukrajna nem a játékos, hanem a játékszer ebben a menetben!

De menjünk tovább! Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a Miniszteri Kabinet honlapján szintén kinyitotta a témát, ezzel a mondattal:

„Ukrajna a közeljövőben csatlakozni kíván az EU-hoz és a NATO-hoz. Célunk, hogy 5-10 éven belül megszerezzük a tagságot. Ukrajna európai jövőjének fontos kérdése a reformok következetes végrehajtása, amelyen továbbra is dolgozunk és jelentős eredményeket érünk el.”

Ez azért sokkal értelmesebb megnyilvánulás, mert legalább azt mondja, hogy dolgoznak az ügyön, és a reformokat nem, mint kifogást hozza fel, hanem mint cselekvésre ösztönző feltételt. Sőt, tovább megyünk, ezúttal Zelenszkij is egész értelmesen állt hozzá a NATO-csatlakozás kérdéséhez, amikor – szintén Vilniusban – így nyilatkozott:

„Államunk világos listát akar az integrációhoz szükséges reformokról.”

Ez teljesen jogos kérés, de ne felejtsük el, hogy a NATO követelmény-rendszere pontosan meghatározott, azt pedig, hogy ezeknek ki, és milyen úton-módon tud megfelelni, azt jellemzően meghagyják azoknak, akik csatlakozni kívánnak a szervezethez. Ezt persze kissé bonyolítja, hogy a NATO nem csak katonai, hanem politikai szövetség is, ilyen formán pedig a diplomácia is beleszól az ügyekbe. Nos, ezért lenne fontos, hogy ha már Ukrajna elefánt, legalább ne fickándozzon már a porcelánboltban, hanem legalább egy kis időre álljon meg, mert a nagy csörömpölésben, amit maga kelt, nem hallja meg a neki szánt mondatokat…

Arról nem igazán tudunk, hogy a diplomáciában milyen háttéralkuk köttetnek, de az EU-csatlakozás ügyében azért tudunk pár dolgot mondani. Itt is igaz, hogy a kérdés politikai oldala számunkra nem ismert, de tegyük fel, hogy ezeket Ukrajna teljesíti. Így marad a gazdasági oldal. Nézzük meg tehát, hogy mi kellene ahhoz, hogy a csatlakozás időpontjában hasonló feltételek mellett tudjon csatlakozni Ukrajna, mint annak idején a kelet-európai, ex-szocialista államok! Ehhez azt a makrogazdasági adatot vettük alapul, ami talán a legjobban leírja az egyes gazdaságok fejlettségét. Ez pedig nem más, mint az egy főre jutó éves, végső felhasználásra szánt javak összértéke, azaz az egy főre eső GDP. Ez persze erős egyszerűsítés, de a nagyságrendi különbségek (mert azok vannak!) azért mégis jól megmutatják a különbségeket!

Amikor Magyarország 2004-ben belépett az EU-ba, Németország egy főre jutó GDP-je 2,8-szerese volt a magyarországinak (35.400 USD vs. 12.600 USD). Pontosan tudjuk, hogy Magyarország rögtön az orosz katonák kivonulása, és a demokratikus választások után bejelentette csatlakozási szándékát mind az EU-hoz, mind a NATO-hoz. De ehhez sokakt kellett tenni! És nem volt kivétel a gazdaság sem! 1992-ben ugyanis mindössze 8.550 USD volt az egy főre jutó GDP, ami az akkori német érték negyede volt! Innen kellett eljutni 2004-ig, a belépésig, és jó 50%-kal növelni kellett az egy főre jutó GDP értékét. Ismerjük a történetet, nem volt egyszerű… Így már Unió-kompatibilisnek ítélték a gazdaságot, de ne feledjük, a német gazdasághoz képest ekkor még mindig komoly lemaradás volt! A különbség azóta csökkent, ez pedig konvergencia jele.

Ha most ezt Ukrajna adatait összevetjük a német adatokkal, kiderül, hogy az ukrán gazdaság tökéletesen alkalmatlan a csatlakozásra – attól függetlenül, hogy egyébként a gazdaság jogi aspektusait vizsgálnánk (szabályozás, hatósági árak, szabad verseny stb.). Fontos kitétel, hogy a 2019-es adatokat vettük alapul, hogy a járvány hatását kivegyük, mert az nem az egyes gazdaságok sajátosságai okán ütötte fel a fejét! Ukrajna egy főre jutó GDP-je 2019-ben 3.220 dollár. Ez azonnal magyarázatot ad arra, hogy miért élnek éhbéren a nyugdíjasok, és úgy általában is miért lyukas a szociális háló, de témánk szempontjából ez nem jelent mást, min hogy az ukrán egy főre jutó GDP-t 16.950 dollárra kellene növelni ahhoz, hogy azonos feltételekkel induljon az ország az Európai Unióban, mint annak idején Magyarország és a többi kelet-európai ország!

Nem kis feladat, mert ez azt jelenti, hogy több mint ötszörös (!!!) növekedést kellene elérni, és az még nem biztos, hogy elég lenne, hiszen közben a német egy főre jutó GDP még mindig növekedhet! Ehhez mennyi idő kell? Nos, az szinte biztos, hogy több, mint 5-10 év…

Fontos megjegyezni, hogy Ukrajna gazdaságára a kelet-ukrajnai helyzet negatív hatást gyakorol, de az adatok azt mutatják, hogy ez a hatás nincs több 10%-nál. Ez nem kevés, de ha 10%-kal megnöveljük az ukrán adatot, 4-szeres növekedést kell elérni, ami szintén nem megy 5-10 év alatt. A végére meg kell jegyezni, hogy az egy főre jutó GDP mellett nyilván számtalan más tényező és mutató is segít egy gazdaság makro-szintű leírására, de azok is hasonló eredményeket adnak az összevetésben. Másrészt pedig el kell mondanunk, hogy az eredménynek egyáltalán nem örülünk, mert ez azt jelenti, hogy kárpátaljai testvéreink anyagi értelemben még igen hosszú ideig lemaradásban lesznek más térségek magyarlakta területeihez képest…

Mi most minden esetre megmondtuk.

Ajánlott Cikkek