Valóban leigázta Bécset Mátyás király?

Másképp feltéve a kérdést; Valóban „Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”? Nem az a kérdés, hogy Mátyás elfoglalta, vagy sem Bécs városát, hanem az, hogy vajon mit és hogyan tett, amikor Bécset bevette! Mert bizony lett volna jó oka arra, hogy akár vérengzést rendezzen – azóta meg csak további okot adott Bécs egy ilyen egyébként elítélendő cselekedetre… -, vagy „rámehetett volna” a hadizsákmányra, de Mátyás nem így tett!

Borítóképen: Magyarország területei Hunyadi Mátyás alatt – érdekes, de Bécs nem szerepel az uralma alatt álló területek között…

Így utólag ezt akár hibának is tekinthetjük, de kik vagyunk mi ahhoz, hogy Mátyás király tetteit megítéljük? Inkább „elmondjuk”, hogy miként is zajlott Bécs bevétele, és mi történt, miután Mátyás alfoglalta Bécs városát.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes császár.

Ugyan a két uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, az ellentétek megmaradtak, majd tovább éleződtek egyebek mellett Mátyás csehországi hadjáratai miatt.

A háború először 1477-ben robbant ki, annak ürügyén, hogy Frigyes menedéket nyújtott a király által mellőzött, majd ellene szövetkező Beckensloer János esztergomi érseknek, aki kincstárával együtt elszökött az országból. Ez lehetne az első ok, ugyanis a magyar vagyon – mi sem természetesebb… – Frigyes kezére került…

A magyar hadak már ekkor körülzárták Bécset, de a pápa közbenjárásával a két uralkodó újra békét kötött, a császár hadisarc fizetését is vállalta – igaz, ennek csak egy részét fizette meg később. Ez a következő ok…

Sokáig nem is pihentek a fegyverek, Mátyás 1482-ben ismét hadat üzent, és a félelmetes Fekete Sereg egymás után foglalta el a kisebb ausztriai várakat, hogy aztán 1485. január 29-én újra ostrom alá vegye Bécs városát is.

Mátyás a nyílt rohamok helyett a nagyjából 50 ezres lakosságú Bécs kiéheztetésében bízott. Mivel felmentő seregnek híre-hamva sem volt, az élelmiszer pedig fogyni kezdett, Bécs polgárainak egy része már áprilisban megpróbálta megnyitni a kapukat a hódítók előtt, de…

Erre végül csak 1485. június 1-jén került sor, amikor a védők parancsnoka, Hans von Wulfersdorfer is belátta, hogy a további ellenállás értelmetlen.

A magyar király nem a kifosztható hadizsákmányt, hanem az osztrák örökös tartományok feletti tartós uralom lehetőségét, hosszú távon pedig akár a császári trón felé vezető út egyik lépcsőfokát látta a városban, így Bécs nem sínylette meg túlzottan a hatalomváltást.

A katonáknak megtiltották a fosztogatást, a sereg előtt pedig 32, élelmiszerrel megrakott szekér érkezett a kiéheztetett városba. A király ünnepélyes bevonulásának végén Bécs befolyásos egyházi és világi vezetői fogadták Mátyást, aki az Ausztria hercege címet is felvette.

A polgárok jóindulatának megőrzése érdekében az új király csak egy emberét, Szapolyai János főkapitányt ültette be a városi tanácsba, meghagyta a város régi szabadságjogait, valamint több évre adómentességet is biztosított számára – igaz, a magyar kereskedők érdekében az árumegállítási jogot elvette.

Mátyás bár meghagyta Buda korábbi státuszát, udvarát viszont ezután Bécsben rendezte be, itt is érte a váratlanul korai halál 1490. április 6-án.

Frigyes ugyan három évvel túlélte ellenfelét, de a magyar trónviszályok és a Fekete Sereg meggyengülése miatt védtelen Bécset már fia, Miksa foglalta vissza, aki Magyarországra is betört, de a trónt nem sikerült megszereznie.

A rövid magyar uralomnak nem sok emléke maradt az osztrák fővárosban, igaz, egyesek szerint a Stephansdom tetőszerkezetét ekkoriban egy budai műhelyből származó mázas cserepekkel fedték le.

Jóllehet ezt többször lecserélték és felújították, jellegében megőrizte azt a képet, amelyet egykor még Mátyás is láthatott.

Nos, Mátyásnak legalább két oka lett volna arra, hogy Bécset kifossza, a várost totális uralmi módszerekkel ellehetetlenítse, mégsem így tett! És azóta csak még több ok gyűlt…

Persze ma már nem a fegyverek nyelvén beszélgetnek az egyes országok vezetői – jobb helyeken! -, de azért azt meg kell jegyezni, hogy a Bécs irányában Magyarországot ért sérelmek okán nem árt fenntartással viseltetni Frigyes, na meg a labancok utódaival, és az 1920-ban – és utána is… – kárunkra cselekvő Béccsel szemben.