Változó szélirány: amikor a beszolgáltatást felváltotta a felvásárlás
’56 után világossá vált, hogy az addigi gyakorlatokat nem lehet követni, mert… Mert az az akkori elit bukásához vezetett volna, de – miután a „szereposztás” régen eldőlt a háború végi konferenciákon… – nem történt volna semmi, csak még több vér folyt volna… De az akkori vezetés ragaszkodott hatalmához, ezért más eszközökhöz folyamodott – miközben a cél mit sem változott!
Borítóképen: A siklósi Táncsics Termelőszövetkezetharmincholdas tavaszi árpatábláját vágja a villányigépállomás kévekötő aratógépe – 1960
A ’60-as évek legelején már „leleplező” cikkek jelentek meg a beszolgáltatásról, amelyekben például azt lehetett olvasni, hogyan is jegyeztek fel a statisztikák 20-30 sertés beszolgáltatását egy-egy faluban a Rákosi-korszak végén. Odavittek a településre egy sertés, azt egyenként odaadták 20-30 gazdának, majd mindtől külön-külön beszolgáltatott állatként feljegyezték. Holott a gazdáknak sem takarmányuk, sem disznójuk nem volt…
Az egy dolog, hogy ezzel a statisztika sérült, a végén mindig kiderült, hogy hiány van, ami nyilvántartásban van, az nincs is, vagy csak a töredéke!
Persze mindez az egyéni gazdákra vonatkozott, ugyanis a szövetkezeti formában termelők (akkoriban úgy nevezték, hogy szocialista szektorban dolgozók) esetében ez nem így volt – hacsak nem folytattak otthon is gazdasági tevékenységet, hiszen a szövetkezetekben egyre inkább munkabérérét, vagy bérnek megfelelő természetbeni juttatásokért dolgoztak, de alapvetően a munkavégzés/bérezés jellege semmiben nem különbözött a gyári munkásokétól.
A lényeg az, hogy valamikor ’57 körül kivezették a rendszerből a beszolgáltatás, és helyette a felvásárlás eszközéhez folyamodtak.
Nézzük, hogyan írtak akkoriban a mezőgazdaságról, és a felvásárlások első éveinek tapasztalatairól (Zalai Hírlap, 1960. január 24. 20. szám):
„A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak gazdasági feladat, de rendkívül fontos tényező a falu osztályszerkezetének átalakításában is. A proletárhatalom akkor lesz erős, ha nemcsak a munkásság, de a parasztság is a szocialista szektorban dolgozik.”
Ez világos, a proletárhatalom mindennél fontosabb volt, ezt akár mindin cikk elejére oda lehetett volna biggyeszteni, csak az alanyokat kellett volna hozzáilleszteni a témához… De vajon tényleg változott a széljárás, vagy csak az eszköz változott (ami ugye szentesíti a célt…)?
„A mezőgazdaság vonatkozásában foglalkozni kell a felvásárlás problémájával. A parasztságnál tartalékolási tendencia mutatkozik. Ha a parasztság nem adja el az államnak a terményt, akkor importálni kell, ami komoly terhet jelent az országnak.”
Nos, ez így önmagában igaz, nem is kérdés, azonban a megoldás nem a tény megállapításában van, hanem abban, hogyan kezeljük! Sajnos azonban a cikkíró által felvetett probléma valójában következmény, ugyanis a felvásárlási árak körül kellett (volna) kutakodni kissé! Ha ugyanis a termelő úgy látja, hogy érdemes eladnia áruját, mert a kapott pénz fejében valamilyen előrelépésre van lehetősége (beruházás, gépesítés, életminőség-javítás stb.), akkor eladja áruját!
De ha ezt nem látja biztosítottnak, ellenben sok bizonytalanságot érez – márpedig a beszolgáltatások időszaka megtanította arra, hogy soha nem lehet üres az ól, vagy a takarmány-tároló! -, akkor nagyon helyesen cselekedve tárolni kezd!
De nem, a problémát nem sikerült felismerni, csak maszatolni… Pedig biztosan pontosan tudta mindenki, hogy mi lehet a valódi gyengéje a felvásárlási rendszernek, csak éppen tudták, hogy ezt továbbra sem akarják hallani a pártházban!
Ellenben – akarata ellenére! – a szerző mégis rámutat arra, hogy miért nem fizették meg tisztességesen az egyéni gazdálkodókat! Ugyanis érdekes érvelést fogalmaz meg az egyéni gazdák iránt tanúsítandó türelemről…:
„… elő kell segíteni a szerződéskötést az egyéni parasztok körében is. Az egyéni paraszt is szövetségesünk, türelemmel kell vele foglalkozni, hiszen ő a termelőszövetkezet, jövendő tagja.”
Az egyéni termelő mikor megy be a szövetkezetbe? Nos, ha ellehetetlenítik egyéni gazdaságát… Mert például nem fizetik meg tisztességgel a felvásárlás során az általa termelt terményt!
A kör bezárul. Mi változott?
