Foci Magyarság Nagyjaink Semleges Térfél Sport Történelem Történelem Videók

“Van egy részem, ami nem működik, és ez vesztemre van. Soha nem tudtam hazudni” – Varga Zoltánra emlékezünk

Varga Zoltán (Vál, 1945. január 1.– Budapest, 2010. április 9.) magyar olimpiai bajnok labdarúgó, csatár, labdarúgóedző, a Ferencvárosi TC örökös bajnoka. 1977-ben elvégezte a kölni labdarúgó edzőképző főiskolát; a Győri ETO FC szakmai igazgatója volt, majd Aszódon edző.

Borítóképen: Varga Zoltán

A Ferencvárosban kezdte profi karrierjét. A nagycsapatban 1961-1968 között játszott, amely időszak a klub második világháború utáni történelmében az egyik legsikeresebb volt. Varga 135 mérkőzésen lépett pályára, 53 gólt lőve. A klub bajnok lett az 1962-63-as, 1964-es, 1967-es és 1968-as NB I-es idényben is.

Ezekben az években a Fradi, mint Európa egyik legjobb klubcsapata, sorozatban bejutott a Vásárvárosok kupája nevű, nagy európai klubcsapatoknak rendezett nemzetközi tornára is. Mai utódja az Európa-liga.

Az 1962–63-as idényben az elődöntőig jutottak Vargával a sorban, majd két évre rá, 1964-65-ben megnyerték azt. A siker nem szakadt meg, 1967–68-ban a másodikok lettek. Mivel a mexikói olimpián Varga elhagyta az országot, így lezárult sikeres korszaka a Ferencvárosnál. Többé játékosként magyar klubban nem játszott.

Játszott a Hertában, Aberdeen FC-ben az Ajaxban a Borussia Dortmundban a  KAA Gentben. Igazán sehol sem találta a helyét és nem futotta be azt a karriert amit érdemelt volna.

1964 és 1968 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és 2 gólt szerzett. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapat tagjaként debütált a válogatottban. 1966-ban részt vett az angliai világbajnokságon, de sérülése miatt nem léphetett pályára.

1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja. Négyszeres olimpiai válogatott. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián is a keret tagja volt, de a mérkőzések megkezdése előtt elhagyta az olimpiai tábort és nem tért vissza Magyarországra.

Sokan mondták nekem, hogy hiányzik belőlem a kompromisszumra való hajlandóság. Én belátom, hogy bennem nincs elég kompromisszumkészség, pedig kellene. De amikor ezen gondolkodom, mindig eszembe jut, hogy nem is lesz. Gyerekkoromban elromlott bennem valami. Van egy részem, ami nem működik, és ez vesztemre van. Soha nem tudtam hazudni. Nem tennék olyat, amivel nem értek egyet, mert nem tudnék aludni: egy perc nyugalmam nem lenne azután. Én a rosszra soha nem fogom azt mondani, hogy jó. És azt sem hiszem, hogy a távolabbi célokhoz hazugságokon és jellemtelenségen keresztül vezetne az út. Én ezért maradtam fiatal, ahogyan sokan mondják: olyan, mint egy kisgyerek. Ez egyfajta naivitással is együtt jár. Életem során sokan becsaptak emiatt, de nem bántam meg semmit. Lehetett volna könnyebb az életem, de ha tükörbe nézek, azt látom: az én szemem mindig nevet…

2010. április 9-én este a Danuvia-pályán megrendezett öregfiúk-meccsen, játék közben esett össze. A mérkőzést az old boys-bajnokság másodosztályának keleti csoportjában játszották, Varga Zoltán a Merkapt SE labdarúgócsapatában futballozott. Rosszulléte miatt megszakadt a mérkőzés, és a helyszínre kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni…

forrás: wikipedia, arcanum, nso

Ajánlott Cikkek