Délvidék Hírek

Van mit tanulni Szerbiától!

Címlapon: Szabadka, Városháza

Közös történelmünk okán – melyben hol itt, hol ott voltunk útban egymásnak – Szerbiával is lehetne olyan a kapcsolatunk, mint Romániával, vagy északi szomszédunkkal. Hogy csak egyet említsek a nem is olyan távoli múltból; a dél-szláv háború során komoly atrocitások érték a vajdasági magyarokat. Most mégis példaként állítjuk Szerbiát! Igen, mert Szabadka negyedik hivatalos nyelveként a bunyevácot döntő többséggel elfogadta a város képviselő-testülete!

Világos? Negyedik! És milyen problémák vannak ebből? Az égadta egy világon semmilyen! Sokkal nagyobb baj lenne, ha a bunyevácok nem kapták volna meg ezt a nem csak jelzésértékű elismerést. Mert így boldogok lehetnek, hiszen annak ellenére, hogy száz, meg száz évek óta itt élnek, száz éve (!) senki nem ismerte el őket, mint kisebbség… Mirko Bajić, a Bácskai Bunyevácok Szövetségének képviselője így nyilatkozott:

„A bunyevácok erre egy egész évszázadot vártak. A döntéssel a bunyevácokat Szabadkán, de Szerbiában is önálló népként, nemzeti kisebbségként ismerték el, amely egyenrangú a többi szerbiai kisebbséggel, saját kultúrája, hagyománya és nyelve van.”

Szabadka, 2018 – Nagyboldogasszony napján, szerdán tartották az aratóünnepséget, azaz a Dužijancát a bunyevácok Szabadkán.

Gondolkozzunk csak! Mi volt 100 éve? Na ugye… Eleink bizony nem féltek a kisebbségektől, hanem elismerve őket olyan jogokat biztosítottak, amit csak manapság nyernek vissza… Persze mi, magyarok – ha a szlovákokon, vagy románok, pláne meg, ha az ukránokon múlik… – ilyen elismertségben soha nem részesülünk!  Csak egy példa erre Dan Tanasă a napokban elhangzott, nyíltan szélsőséges nacionalista beszéde a romén képviselőházban. bővebben: ITT)

De vissza Szabadkára! A bunyevác kisebbség hivatalos elismerésére a javaslatot Stevan Bakić polgármester tette meg, aki ezzel a bunyevácság iránti barátságáról tett tanúbizonyságot, mondta Dragan Kopunović, szintén a Bácskai Bunyevácok Szövetségének képviselője. Köszönetet mondott Pásztor Bálintnak, a VKT elnökének is, aki ugyancsak támogatta a kezdeményezést. A város ezzel elismerte, hogy a bunyevác nyelvnek egyenrangúnak kell lennie a szerb, magyar és horvát nyelvvel.

Persze egy kis fals hang azért becsúszott a testületi ülésen, ahol Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke jelezte, hogy a VHDSZ kezdeményezni fogja, hogy a horvát nyelv is legyen hivatalos ott, ahol legalább annyian vannak számarányukban, mint a szabadkai bunyevácok, mert Szabadkán most precedenst teremtettek. Szerinte önálló bunyevác nyelv nem létezik, az csak egy nyelvjárás.

Ez utóbbi mondat talán nem kellett volna (még ha igaz is, de ezt mi innen nem tudjuk megállapítani!), viszont kiderült, hogy Szerbiában a törvényi szabályozás szerint minden olyan településen hivatalos lehet az a nyelv, amit a lakosság legalább 15 %-a beszél. Igazán nem akarok negatív lenni, de Romániában több helyen előfordulna, hogy a román nem lehetne hivatalos nyelv… De ezt engedjük el, más ország, más jog(?)rendszer!

Elég annyi ide a végére, hogy északi szomszédunk – ahelyett, hogy Kárpátalját „viccesen” elcseréli az oroszokkal… -, na meg a románok – akik ahelyett, hogy a lerongyolódott temetőjük elhagyása után magyar katonai temetőt foglalnak el! – végre vennék a bátorságot, és szembe néznének a ténnyel; a magyarságot, a magyalakta területeket ajándékba kapták, amit bizony illene megbecsülni. Ha meg nem kell, mert megunták, mint egy játékszert, akkor menjenek haza! Már ha tudják egyáltalán, merre vegyék az irányt…

Ajánlott Cikkek