Várhistóriák: Hollókő, szövetségben az ördöggel

Az 1526-ban vívott mohácsi csatát követő kettős királyválasztás után az ország területe két részre szakadt. 1538-ban Ferdinánd és I. János (Szapolyai János) megköti a váradi békét, mely szentesíti a két részre szakadást, és egyben kimondja, hogy I. János halála esetén I. János része Ferdinándra szál. Igen ám, de I. János megesteti tanácsadóját, Fráter Györgyöt, hogy nem tartja be a megállapodást…

Borítóképen: Hollókő vár

1541-ben három részre szakadt Magyarország; a török – miután csellel Fráter György által már legyőzött német katonákat elűzték… – elfoglalta Budát. A Habsburgok uralta Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a török hódoltság határai így jobbára kialakultak.

A történetet Kiss Károly 1827-ben az „Aurora – Hazai Almanach”-ben így írja le:

„A’ Mohácsi gyásznap után, önmagok közt minduntalan viszálkodást szenvedő pártokra oszolván fel az ország, az egyetértés’ szelleme a’ Nemzet’ kebeléből örökre eltűnni látszatott. A’ két királyt játékbábjóknak lárták az engedetlen nagy birtokos urak, azonban ők is alacsony rabjai voltak a’ mindenek felett vaskézzel uralkodó hatalmas Szolimánnak. Harminczhat évig tartott pusztítás után a’ fel hivalkodott győző békét adott Ferdinand királynak; önkényes akarattal osztá fel a’ szép magyar hont a’ két koronás fő közt. Hazánk’ fejét — szent Budát — több nagyobb várakkal magának tartván. A’ megkötött béke’ köz hírré tételével kemény kötelessége lett mind a’ három résznek egymás iránt fegyvernyugvásban élni; ki is szabattak a’ határok, mellyeken túl egyik ’s másiknak hatalma megszűnt. A’ békeszeretőbbek elunván a’ véres nyugtalanságot, örömmel en gedtek a’ felső rendelésnek; de voltak többen, kivált a’ török alá esett részen, kik halálban gyűlölvén a’ pogány fertelmet, vagy elhagyták ősi lakhely őket ’s vidéki földre bujdostak új hont keresni; vagy pedig, kivált a’ hegytájak’ lakosi, bízván az ellenség’ megaláztatásában, sziklaváraikban megvonulván, azokat életre halálra védelmezték.”

Kiss Károly szerint ilyen volt Hollókő is;

„Hollókő is büszkén állott a’ veszély közepett. Több századok előtt a’ rettenetes tatárjárásban győzhetetlen maradván, most is hasonló dicsőségre vágyott. Már több hetek óta Csáky Imre’ kormánya alatt minden fogyatkozásoknak, fenyegetéseknek, szemmel látható veszélyeknek nagy lélekkel ellenállván, hatalmasan védé magát kevésre fogyott bátor népével Eunoch Basa’ vívásai ellen.”

Ma úgy tudjuk, hogy a hollókői várat a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték építeni a falu melletti sziklára (az öregtorony alsó szintjeit Kacsics András valószínűleg még a tatárjárás előtt emelte). Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz.

Először egy 1310-ben kelt oklevél említi Castrum Hollokew néven.

A Kiss Károly által idézett történelmi időszak után a török elfoglalja a várat, majd visszakerül, de – érdekes módon – a két „tulajdonosváltás” harc nélkül zajlik le, így egész jó karban marad a vár.

Ki gondolná…? 1701-ben I. Lipót több más várral együtt elrendelte Hollókő lerombolását, de ezt ekkor még nem tették meg.

A 18. század elején az üresen álló építmény őrzését Szabó György, Gondor Mátyás, Nagy Orbán és Krikk Lőrinc hollókői lakosokra bízták. 1710-ben Nógrád labancpárti nemesei Hollókőn tartották a megyegyűlést.

1711-ben az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel a vár bejáratait, hídjait és a külső várudvar szakaszait elbontották, így a vár elkerülte a teljes lerombolást. 1718-ban már romként említették, és a következő évszázadokban az időjárás – és a köveket elbontó lakosság – valóban erősen megkoptatta falait. A birtok a 18. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környék szegényei laktak.

Szerencsére 2014-ben komoly felújítási munkálatok kezdődtek a várban, így visszaállt a vár régi rangja!

És ami legalább ennyire fontos; nem is annyira biztos, hogy jól tudjuk a vár építésének történetét, ugyanis a legendák másról szólnak, mint a száraz történelmi tények…:

Nevének eredetéhez igen érdekes történet fűződik, mely szerint élt a környéken egy Kacsics András nevű úr, aki éppen várat épített. Megtetszett neki a szomszéd földbirtokos felesége, ezért elraboltatta, és épülő várának egyik termébe záratta.

A földbirtokos feleségének azonban volt egy titka: a dajkája egy boszorkány volt, aki szövetséget kötött magával az ördöggel, hogy együtt szabadítsák ki az asszonyt.

Nappal a kőművesek kőről kőre építették a börtön falát, ám minden reggel meglepődve látták, hogy azok szőrén-szálán eltűntek. Kiderült, hogy az éj leple alatt a hűséges ördögfiókák hollóvá változva, a csőrükben elhordták a köveket.

Ezeket a szomszédos dombtetőn tették le egy halomba, és ebből épült fel az, amit ma a hollókői várként ismerünk.

Ki tudja, talán így volt…