Várhistóriák: Veszprém vára

Veszprém és környéke a X. században a fejedelmi törzs szállásterülete lett, a környékbeli település nevek is ezt bizonyítják: Jutas (Árpád fia), Fajsz (Árpád unokája), Tevel (Árpád unokája), Nemesszalók (Ösbő apja). A magyarság történelmében, mint fejedelmi szállás- és tartózkodási hely a kezdetektől kitüntetett szerepet játszott Veszprém, amely nevét minden bizonnyal Géza fejedelem Beszprim nevű unokájáról nyerte, az ország legkorábban kialakult vármegyei és püspöki székhelyei közé tartozott.

Borítóképen: Veszprém vára

Szent István uralkodásának elején fontos esemény helyszíne volt Veszprém környéke: a Koppány vezette hadak Veszprémet ostromolták (Koppány herceg neve /Cupan dux/ csak az 1358-as Képes Krónikában bukkan fel!!).

A Szent István királyról szóló kisebb legendát – Legenda minor Sancti Stephani – egy ismeretlen nevű magyar bencés szerzetes írta Kálmán király uralkodásának elején, 1096 körül, ebben ezt olvashatjuk:

„Ezek e napokban éppen, a köznyelven Bezpremnek mondott várost ostromolták … ott tanyáztak le ugyanis, ahol a király szokott megszállni és tartózkodni, hogy könnyebben nyíljon út más erősségek elfoglalásához. Az isteni kegyelemtől vezérelt király rajtuk ütött; ezek hitükben, azok bizony csak a fegyverekben bizakodtak, s mindkét részről küzdöttek. Végül, hogy az ellenséget legyőzték, s részint leölték, részint foglyul ejtették és megkötözték, a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi jeleket.”

Nincs szó Koppányról, de az kiderül, hogy már ekkoriban igen fontos szerepet töltött be Veszprém, melynek egyházi és államigazgatási központ intézményeinek helyet adó vár, illetve annak védművei két szakaszban épültek meg. Elsőként a várhegy északi harmada, a székesegyháznak és a püspöki palotának otthont adó terület népesült be, amelyet dél kivételével – mint természetes védelmi vonal – minden oldalról meredek falú sziklaoldalak határoltak. Déli oldalán már 1000 körül árokból és sáncból álló védőrendszert létesítettek.

Szent István várispánság székhelyévé tette Veszprémet, püspökséget alapított. Veszprém (Gizella királyné jóvoltából) a királynék városa lett. Veszprémnek, mint várnak az első említése 1206-ból való: „Bespremiensis castri”.

A tatárjárás alatt a várat feltehetőleg nem ostromolták, így itt nem a romokból kellett újjáépíteni a várat, hanem fejleszteni lehetett, így valószínűleg már az 1270-1290-es években megindult a veszprémi Várhegy déli felének az erődítése is.

IV. (Kun) László uralkodása alatt két főúri család harcolt egymással, a Csákok és a Héderek. A veszprémi káptalan 1275. május 30-án Héder nembéli Henrik fia Pétert választotta meg veszprémi püspökké. Bosszúból Csák Péter nádor 1276 márciusában elfoglalta, kifosztotta és felégette Veszprémet. Ekkor pusztult el a Szent Mihály-székesegyház, és a káptalani főiskola is. IV. László egy levelében így ír róla: „Ennél szörnyűbb dolog az én országomban emberemlékezet óta nem történt”.

Fontos évszám a történetben 1313! év október 26-án Károly Róbert király nagy hatalmat összpontosított a veszprémi püspök kezébe: Ákos nembéli (vagy Kéki) Istvánnak adta Veszprém vármegye “örökös ispáni” („comes perpetuus”) hivatalát.

Ettől kezdve ugyanis immár nem csak egyházi, hanem világi szerepe is volt Veszprémnek! Ez utóbbi korábban csak annyiban volt – mint fentebb láttuk -, hogy a királyok és királynék sűrűn előfordultak a ma is álló falak között.

Maternus, majd Hédervári Mihály püspök, illetve Branda de Castiglione bíboros (1412-1424 között megbízott püspöki adminisztrátor) nagyarányú erődítési munkálatai során épült fel a belsővár kaputornyának nagy kapuvédő erődje: a belső kaput védő – 19 méter átmérőjű – félköríves nagy barbakán, melynek kapuja nyugati irányba nézett. Jelenleg a vában a világosabb burkolat mutatja az alapfalak helyét.

A XV. század közepére épülhettek fel a veszprémi várban – a belső vár kapuvédő erődítményei után – a déli nagy kaputorony és erődítményeinek részét képező, hengeres alakú vigyázótorony, a mai Tűztorony alsó része. Kiépültek a „Mindenszentek” külsővárának keleti, nyugati és déli falai. Ezek 2 méter vastag, kettős várfalak, helyenként – mint pl. a vár déli és délnyugati részén – még ma is állnak. A vár déli nagy vagy „öreg” kapuja elé mély árkot ástak, melyet a nagy kaputoronyból felvonóhíd ívelt át.

Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa csapatai törtek be a Dunántúlra 1490-ben. Vitéz János veszprémi püspök átadta Veszprémet a német hadaknak. 1491 júniusában II. Ulászló hadai ellentámadásba indultak (itt vetve be utoljára a “fekete sereg” cseh és lengyel zsoldosait), s Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál vezetésével sorra visszafoglalták Veszprém, Vázsony és Sümeg várait is!

A mohácsi csata utáni trónviszály alatt Veszprém többször gazdát cserélt a két király párthívei között. A Szapolyai párti várost 1527-ben Ferdinánd csapatai ostrommal foglalták el, majd 1537-ben Török Bálint visszafoglalta. Egy év múlva ismét Ferdinánd párti csapatok foglalták el. A város és vár romokban hevert.

A törökök elsőként 1552-ben, hétnapos ostromot követően foglalták el, és a későbbiekhez hasonlóan mintegy 300-350 főnyi várőrséget állomásoztattak a falai között. A veszprémi birtok ura, a püspök, aki 1313 óta a megye főispáni tisztét is betöltötte, Sümegre menekült.

1566-ban ugyan sikerült visszafoglalni a várat – ami ekkorra már tényleg csak végvár funkciót látott el – 1570-ben sikerült is megerősíteni, de a védművek rövid életűeknek bizonyultak, 1593-ban egy 50 ezer fős török sereg hatnapos tüzérségi támadással lerombolta a falakat és bástyákat, a védők elmenekültek, a törökök harc nélkül bevették a várat (annak maradványait…).

Öt évvel később azonban már ismét a császáriak kezén találjuk, minthogy Pálffy Miklós és Schwarzenberg fővezérek csapatai közeledésének hírére a törökök meg sem próbálkoztak a megtartásával; felgyújtották és elmenekültek. 1605-ben ismét az oszmánok, majd 1608-ban megint a Habsburgok foglalják el.

A császárpárti hatalomnak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonái vetnek véget, akik 1620-ban kiűzték a várból Zichy Pál kapitányt, bár két évvel később a Habsburgokkal megegyezésre kényszerülő Bethlennek a nikolsburgi béke egyik feltételeként le kellett mondania Veszprémről, ahol ismét a királytól zálogjogot szerzett Zichy Pál került hatalomra. 1629-ben a Sümegről visszatérő Senyey István püspök a győri kapitánnyá kinevezett Zichytől megváltotta a veszprémi birtokot és a várőrséggel elismertette a püspök és az új kanonokok kinevezésével megalakuló káptalan földesúri jogait.

A hódoltságot követően erőd funkciója a hazai várak védműveinek királyi rendeletre történő megsemmisítése és a Rákóczi-szabadságharc bukását követően Heister generális csapatai által végzett pusztítás következtében megszűnt.

Végvári státusát a tábornoki székhelyeknek a határvidékekre való áttételéről és a szükségtelen erősségeknek kiürítéséről címet viselő 1723. évi XXIII. törvénycikk hatályba lépése után jogi értelemben is elveszítette.

Acsády Ádám püspök idejében, az 1730-as években elbontották a belső és alsó vár között falat, illetve kapuépítményeket is, majd a várnegyed területén a 18. század második felében új építkezési hullám vette kezdetét, amelynek keretében az egyházmegyei építmények megújítása mellett számos, a mai utcaképet meghatározó barokk stílusú polgári épületet, palotát emeltek.

Manapság igen nagy munka folyik a várban, ugyanis a barokk kor óta, közel 250 éve nem volt a mostanihoz hasonló nagyságrendű felújítás! 18 épület és a hozzá tartozó terek újulnak meg;

Megújul a székesegyház az altemplom kivételével, az érseki palota terei, a Gizella-kápolna, a Szent-György-kápolna, látogatható lesz a Boldog Gizella Gyűjtemény, restaurálják a Szentháromság szobrot, a Szent Mihály Székesegyház üvegablakain az 1910-es díszítés jelenik meg.

A felújítás várhatóan 2025 nyarán zárul, és úgy gondoljuk, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akik már nagyon várják, hogy elkészüljenek a mesterek!