Vásárcsarnokot Budapest pénzügyi negyedébe!

Ma már aligha ehetünk jó piaci sülteket, és nem vásárolhatunk mindenféle más piaci portékát – persze itt az élelmiszerekre gondolunk elsősorban! -, mert bizony az a piac, amiről is és most szó lett, ma a térkép tanúsága szerint Light Art Museum név alatt fényművészeti múzeum működik itt. Szerencsére az épület maradt!
Borítóképen: A Hold utcai piac a vásárcsarnok megépítése előtt ~ 1896
A piac egyébként már jó ideje halódott, sok szó volt róla, hogy nem igazán megy az üzlet sem az eladóknak, sem magának az intézménynek. Ennek oka valószínűleg az, hogy a belváros ezen ontján nincs nagy igény a klasszikus piaci szolgáltatásokra, de talán az is közrejátszik, hogy a Hold utca eléggé eldugott kis utcácska a területen lévő nagy terek – úgymint: Szabadság tér, vagy Kossuth Lajos tér – mellett.
Akkor itt az ideje, hogy tisztázzuk, hol vagyunk. Nos, a talán elsőre a két kép sem biztos, hogy sok támpontot ad, de biztosak vagyunk benne, hogy pontosan sikerül azonosítani a helyet azon kedves olvasóink számára is, akik nem járatosak Budapesten.

A nyíl a vásárcsarnok helyét jelöli, de a négyzetes jelölés is igen fontos, mert bizony itt volt a vásárcsarnok megépítése előtt a Hol utcai piac!

A képen jól látható, hogy ez egy viszonyleg széles utca volt és a Hold utcát továbbra is nagyforgalmú, széles útként képzelték el akkoriban.
Nos, ez nem pontosan így lett… Amikor az elnyomás szimbólumaként a területen álló Újépület elbontását tervezték, kezdetben a Hold utcát egy széles sugárútként, vagy körútként képzelték el. Erről sajnos sokkal többet nem tudunk, de az biztos, hogy nem a Váci körút (a mai Bajcsy-Zsilinszky út kiváltására készültek.
Újépület? Nos, hogy mi volt az, azt az alábbi cikkben írtuk meg:
Igen ez az az épület, amiért egy kicsit sem fáj a szíve az embernek – különösen úgy, hogy lebontása után a Szabadság tér, és annak környezete igazán impozáns módon lett rendezve!
De vissza a történetünkhöz! Ahogy az a fentiekből kiderülhetett, a Lipótváros a 18. században budapesti városfal körül kialakult negyed között az utolsónak született meg. Az első tervezett városrész volt, szabályos alaprajzzal. Gyorsan fejlődésnek indult, sőt a XIX. századra Magyarország gazdasági központja lett.
Ebben a helyzetben természetes volt, hogy a lassan egyfajta pénzintézeti központtá váló területen – itt épült meg később az Osztrák–Magyar Bank budapesti főintézetének székháza, a Tőzsdepalota, de a környéken volt a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. reprezentatív székháza is – nem lehet fenntartani egy szabadtéri, fedetlen piacot bódékkal, és rendetlenséggel… És a piac építése idején ez már egy tervezett folyamat volt!
De eredetileg nem is a Hold utcába, hanem a Széchenyi sétatérre tervezték a piacot. Mi az a Széchenyi sétatér? Nos a valamikori Újépület még bőven állt, amikor Széchenyi István neje 1846 március 3.-án elültetett az Újépület hatalmas kaszárnyája déli fala mellé az első fácskát.

Ma a helyen, ahol az első fácskát elültették, a fent látható díszkút áll.
Az első fa elültetése után a helyet elnevezték Séta térnek, és a ritkás ligetes terület hamarosan kedvelt találkozóhely lett. Épült itt egy kis egyszerű vendéglő is (ami 1862-ben leégett), de továbbra is tartottak itt színelőadásokat is. Sőt, volt itt egy Olaszországból érkezett zenész banda is, akiknek a prímása signora Gobbi volt, és férjével együtt Mantovából érkeztek Pestre.


A prímás hölgynek és férjének két gyermeke született Pesten, akikből zeneszerző és zenepedagógus lett, míg lánytestvérük a Dalszínház megépülése után operaházi tag lett.
A prímásnő unkája volt az a Gobbi Ede, aki nagy svindler hírében állt, de ő lett Royal Apollo moziigazgatója, akit leánya, Gobbi Hilda egyengetett meglehetősen kanyargós életpályája során…

1891-ben még a Séta térre tervezték a vásárcsarnokot, de azt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa végül elvetette, és a piac eredeti helyéhez sokkal közelebb, a Hold utcába tervezte megépíttetni azt.
A tervezési feladatokkal a Tanács Czigler Győző műépítész és egyetemi tanárt bízta meg.
A Hold utcai piac mellett párhuzamosan Cziegler megkapta a Hunyadi téri piac épület tervezési munkáit is. Az építész a megbízásért cserében garantálta, hogy mindenképpen tartani fogja a határidőt.
Ugyanis az feltétel volt, hogy a városban épülő négy csarnoknak (Hold, Hunyadi, Klauzál, Rákóczi) a Nagyvásárcsarnokkal egyazon időben kell elkészülniük. Cziegler ezzel komoly felelősséget vett a vállára, ugyanis megbízásakor a többi csarnok készületei már előrehaladottabb állapotban voltak.
Cziegler a csarnok Hold utcai frontjára háromemeletes bérházat tervezett. Ide tervezett még egy nagy vendéglőhelyiséget, 3 üzlethelyiséget, 4 pince részt, a bérházba pedig emeletenként 4-4 lakást. Az építkezés a szoros határidő ellenére is igen előrehaladt, amikor…
A nagycsarnokban történt tűzeset miatt ez eredeti megnyitót későbbre halasztották, mellyel nagymértékben segítették a többi még épülő csarnok felzárkóztatását.
1897 februárjában megtörtént az ünnepélyes megnyitó. A csarnokrendszer (Fővám téri, Hold utcai, Hunyadi téri, Klauzál téri, Rákóczi téri) megnyitása nagy szenzáció volt, legnagyobb érdeklődést a Nagyvásárcsarnok kapta.
A Hold utcai piac forgalma a várakozásoknak megfelelően alakult.

A három hajós épületben 174 állandó és 80 időleges áruhelyen volt árusítás. A karzaton további 140 kofa dolgozott. Mint a többi vásárcsarnok ez is nagyon korszerű volt. Hűtőkamrák, mérlegszobák, húsvizsgáló helyiség, mentő és rendőr szoba, valamint WC helyiségek épültek külön a nők és a férfiak részére.
A piac bejáratai felett ma is látható a Hold utcai oldalon a kapu fölött a “BEJÁRÁS”, Vadász utcai oldalon a “KIJÁRÁS” felirat. Erre azért volt szükség, hogy a csarnok középen lévő szélesebb úton a kocsik közlekedése megoldott legyen. A hely szűkössége miatt csak egy irányban történhetett a közlekedés.

50 évvel később a csarnok hanyatlásnak indult… Már csak 83 árus működött benne, de egyre több igénytelen bódé épült a piacon, a csarnok állapota leromlott. A ’90-es évek elején teljesen felújították és még működött, de már nem volt minden elemében egy klasszikus piac, nyomokban azonban még felfedezhető volt, milyen lehetett fénykorában.


És ha már olyan sok szó esett a Hold utca – illetve a valamikori Újépület déli részéről – említsük meg Pogány Móric alkotását a Hold utcából nyíló téren (az egykori Újépület északi végénél), ami nem más, mint a Batthyány örökmécses! Alábbi cikkünkben az alkotó, és maga az örökmécses is szóba kerül:
A történethez szorosan kapcsolódik egy másik piac története. Ugyanis légvonalban alig több, mint egy kilométerre található a Lehet téri piac, ami – a városfalon kívül, tehát vámot nem fizetve! – mindig is olcsóbb volt, így pedig komoly konkurenciát jelentett a Hold utcai vásárcsarnoknak.
De ez nem tántorította el az építőket attól, hogy a Hold utcában megépítsék a nagyságrendekkel kulturáltabb körülményeket biztosító csarnokot, azonban ahhoz, hogy mára már nem piacként üzemel a Hold utcai épület akár az is hozzájárulhatott, hogy a Lehel téri piac csarnokának megépítése után a vásárlók szívesebben választották ez utóbbit!
Ma már tehát nem piacként üzemel, de legalább az épület megvan. És bár sok információnk nincs, de a múzeum, ami most ott működik, minden bizonnyal szintén jó programot ad, így érdemes lehet ellátogatni ide, ahogy érdemes megtekinteni a cikkünkben említett többi épületet is.