Hírek

Vélemény: Az EU szégyenteljes bánásmódja Lengyelországgal és Magyarországgal

Rodrigo Ballester, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhely műhelyvezetője, tapasztalt európai politikus a Newsweek-ben megjelent vélemény-cikkének kivonatát közöljük az alábbiakban.

Borítóképen: Rodrigo Ballester, Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos kabinetjének tagjaként, 2018 májusában (forrás: https://www.flickr.com/photos/friendsofeurope/27295782127)

Miközben az orosz hadsereg a hónap elején könyörtelenül bombázta Mariupolt és Kijevet, az Európai Unió új szankciókat fogadott el Oroszország ellen. Az európai állam- és kormányfők találkoztak, hogy közös választ dolgozzanak ki az 1945 óta legnagyobb fenyegetésre. Eközben milliók (főleg nők és gyerekek) menekültek a szomszédos országokba – elsősorban Lengyelországba, amely megnyitotta kapuit csaknem kétmillió menekültet, ami a lakosság 5 százalékának felel meg, Magyarország pedig további 282 ezret fogadott be.

Az Európai Parlament egy nappal azután, hogy új szankciókat hirdetett Oroszországgal szemben, nagy többséggel azonnali pénzügyi szankciókat sürget Lengyelországgal és Magyarországgal szemben a jogállamiság feltételezett megsértése miatt.

Miközben visszafojtott a lélegzettel figyeli egy esetleges világháború bekövetkeztét, az Európai Parlament képviselői találtak időt arra, hogy pénzügyi szankciókat követeljenek a két leginkább kiszolgáltatott – és a menekültek százezreit befogadó – európai országgal szemben. Elkeserítő.

Ez a szavazás sokat elárul az EU skizofréniájáról Putyin agressziója fényében. A háború a “történelem végét” jelenti Európa számára – brutális ébredést abból a szörnyű goepolitikából, amittöbb évtizeden át meglovagoltak az olcsó (főleg Oroszországból származó) energián és a NATO égisze alatti ingyenes védelmen.

Bár Putyin alábecsülte az európai egységet, nem szabad természetesnek venni. A Magyarország és Lengyelország szankcionálásáról szóló európai parlamenti szavazás azt mutatja, hogy egyes európaiak mennyire hajlandóak megosztottságot szítani még a háború kellős közepén is. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az európai elitet is elvakítja a politikai korrektség kultusza, és a politikai prioritásokat készségesen alárendeli a dogmáknak és a mantráknak, amelyek éppoly leegyszerűsítőek, mint amennyire károsak.

Ki vezeti a wokeizmust az EU-ban? Az Európai Parlament – ​​egy valódi törvényhozói jogkörrel rendelkező, de az európai polgárok számára nagyrészt ismeretlen választott testület, amely teljesen elszakadt valódi problémáktól, és alig tükrözi a kontinens politikai sokszínűségét. Az idő múlásával ez a „reprezentatív gyűlés” egyre buzgóbb erkölcsi tekintélynek tartja magát, még akkor is, ha ez olyan területekre való beleszólást jelent, amelyekben az Európai Uniónak egy csepp hatásköre sincs.

Európa dogmatizmusa nagymértékben magyarázza az EU és a kontinens két legnyíltabban konzervatív országa, Lengyelországgal és Magyarországgal szemben visszatérő konfliktusokat. Ennek a két „szörnyetegnek” megvan az a pimaszsága, hogy megvédjen egy alternatív modellt, és bocsánatkérés nélkül szembeszálljon a dogmákkal, amelyeket a brüsszeli értelmiség igyekszik rájuk erőltetni.

És megfizetik az árát. Sem Magyarország, sem Lengyelország nem kapta meg a rá eső részét a Helyreállítási Alapból – az európai gazdaság újraindítását célzó uniós kezdeményezésből a járvány után. Ráadásul Lengyelországot október óta napi egymillió euróra büntették.

Az Európai Bíróság a közelmúltban megerősítette a „jogállamiság” mechanizmusának jogszerűségét, bár az ítéletében szigorú keretek is szerepelnek annak alkalmazására. Az Európai Bizottság, amely végre a belátás jeleit mutatja, készen áll arra, hogy kivárjon egy jobb időt a mechanizmus elindításához. Az ilyen örvendetes óvatosság kétségtelenül heves ellenállásba ütközik az európai parlamenti képviselők részéről, akik folyamatosan figyelmen kívül hagyják, hogy Európa háborúban áll, és Lengyelország és Magyarország a frontvonalon állnak. A szankciókat követelő határozat nem biztos, hogy a parlament keresztes hadjáratának utolsó epizódja.

De a történelem itt nem ér véget. Ellenkezőleg. Idővel pedig a helyére billenti az Európai Parlamentet, és felfedi, hogy ez az állásfoglalás csupán szégyen – avagy gyalázat – forrása lesz.

A teljes cikk ITT olvasható!

Ajánlott Cikkek