Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem

Velünk élő történelem – Elindul a kommunista államosítás utolsó szakasza 1948 március 25.

Az államosítás folyamata Magyarországon a második világháború utáni időszakban zajlott. Az államosítás célja a gazdaság állami irányítása és az állam szerepének növelése volt a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében. Az államosítás folyamata a kitermelőipart, a gyáripari nagyüzemeket, az energiaellátást és a bankrendszert érintette.

Az államosítás első lépéseként 1945 nyarától kezdődött meg az akkori energiaellátás bázisintézményeinek államosítása, először a szénbányászat területén. 1946. január 1-jétől az állam átvette az összes bányát, melléküzemüket, villamosműveket, ingatlanokat és készleteket. A következő lépés az egyéb nehézipari nagyüzemek állami tulajdonba vétele volt, és 1946. december 1-jétől a négy legnagyobb nehézipari üzemet államosították, valamint azokat a nagyvállalatokat, amelyekben az államosított üzemek érdekeltsége legalább 50%-os volt. Ezt követően kerültek állami tulajdonba a legnagyobb kapacitású energiatelepek és távvezetékek.

Az államosítás hatására 1946 végén a kitermelőiparban és a gyáriparban foglalkoztatott munkásoknak már 43%-a tevékenykedett az állami szektorban. Az államosítás folyamatát azonban számos kihívás és nehézség kísérte, többek között az új rendszer kiépítésének költségei, a munkaerőhiány és a korábbi magánvállalkozások tulajdonosainak elégedetlensége. Az államosítás hatása és eredménye a gazdasági és társadalmi fejlődésre azonban a mai napig vitatott kérdés Magyarországon.

Az államosítás utolsó nagy folyamata az 1948. március 25-i Minisztertanács határozatával kezdődött, amely elrendelte a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását. 1948 októberéig az állam átvette a feldolgozóipari gyárak 22%-át, amelyek mintegy 70%-a foglalkoztatta a feldolgozóipar dolgozóinak. 1949 elejére az állam már megszerezte a feldolgozóipar 39%-át, a gépgyártó vállalatok felét és az építőanyag-ipari vállalatok 41%-át.

Az államosítás után az iparban dolgozók 63%-a a gyáriparban dolgozott, míg a kisiparban dolgozók aránya csak 37% volt 1948-ban. A gyáripar főként Budapestre koncentrálódott, ahol a gyáripari dolgozók több mint fele dolgozott. A kisipar továbbra is dekoncentrált volt, ahol a kisiparban dolgozók csak 13%-a dolgozott Budapesten, míg 87%-uk vidéken.

Az államosítással az ipar vezető tisztségeibe főként alacsony iskolai végzettségű, legfeljebb szakmunkás képesítésű és politikailag motivált munkások kerültek. Sok felső és középszintű ipari szakember, főként műszakiak, elbocsátásra kerültek.

1949-ben megkezdődött az iparban a szövetkezeti mozgalom. Az ipar fejlődése azonban továbbra is az extenzív módon történt. 1946 és 1948 között a kitermelő és a gyáripar együttesen 60%-kal növelte a létszámot. A gyáripar termelése 1948-ban elérte az 1938-as évi szintet, majd 1949-ben a háborús évek termelési csúcsát is elérte.

Az ipar szerkezete jelentősen megváltozott ebben az időszakban. A nehézipar elsőbbséget kapott a fejlesztésben, és 1949-ben a gyáripar nettó termelésének 21%-át a gépipar állította elő (a fémtömegcikk-iparral együtt), míg 1938-ban ez az arány jóval kevesebb volt. Ezzel egyidejűleg a már akkor is viszonylag fejlett mezőgazdaságra épülő élelmiszeripar súlya csökkent, részaránya 1949-re a gyáripar össztermelésén

Ajánlott Cikkek