Vicinális: a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút, a berek felfedezője
Nem a legrégebbi, de az egyik legnagyobb élményt nyújtó kisvonatozást ígéri a Balaton déli partján, Balatonfenyvesről induló kisvonat. Története a nagy háborúk utáni időszakban indult el, és ez az egyik olyan ritka kisvasút, ami a mai napig a MÁV kezelésében van.
Borítóképen: Zakatol a berek partján a kisvasút
A Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdeményezésére 1950. október 13-án kezdték meg a 760 mm nyomtávolságú gazdasági vasút pályájának lefektetését. A lápos, mocsaras területet egymásra merőleges vágányokkal hálózták be.
A területen lévő majorságokból mezőgazdasági terményeket, tőzeget és mésziszapot szállított a Balatonfenyvesi vasútállomásra.
1953-ban a gőzmozdonyokat felváltották a dízelmozdonyok. 1954-ben Balatonfenyvesen felépítették a mozdonyszínt és a javítóműhelyt. A menetrend szerinti személyszállítás 1956. június 3-án indult meg. 1960. április 1-jén csatolták a Magyar Államvasutakhoz, mint minden kisvasutat. Az 1970-es évektől az áruszállítás mennyisége folyamatosan csökkent.
A balatoni Nagy-berek
A 19. század végéig valami egészen más kép fogadta a látogatót, ha a Balatonhoz érkezett. A tó kiterjedése sokkal nagyobb volt – persze ez a mindenkori vízállástól is erősen függött -, és a legszembetűnőbb eltérés a főként a déli területekbe beöblösödő mocsaras-vizenyős területek – a berkek – sokasága a mai viszonyokhoz mérten.
A Nagy-Berek kialakulásában oroszlánrészt vállaltak az erős, északias szelek, amelyek a Tapolcai-medence felől vadul csapnak le a térségre. A kialakult egységes víztest szél által felkorbácsolt hullámzása a déli part mentén, azzal párhuzamosan futó hordaléksáncokat, turzássávokat hozott létre.
A Császári és Királyi Déli Vasúti Társaság Budát Nagykanizsával összekötő vasútvonala 1861-ben érte el a térséget. És ekkor jött egy igen komoly hiba, ami a tó mai jellegének kialakulásához vezetett…
Az építkezés éveiben a Balaton vízszíntje tundiillik jelentősen alacsonyabb volt, de ezt a mérnökök – a tó állandó adottságának tekintették, és nem törődtek a helybéli idős emberek figyelmeztetésével.
Erről részletesen mellékelt cikkben számoltunk be.
A lényeg azonba az, hogy végül csökkenteni kellett a tó vízszintjét, hogy megóvják a vasúti töltést, de ennek következtében a berkes területek nagy része kiszáradt, a vízszint általános csökkenése miatt…
Ezzel együtt – mint fent is látható – maradtak még vizenyős területek, ahol még a mai napig is közlekednek kisvonatok.
Az 1980-as években turisztikai jelentősége egyre nőtt, ahogy egyre többen látogatták a csisztapusztai termálfürdőt. 1985-ben gőzvontatású nosztalgia vonatokat indítottak Csisztapusztára. 1987-ben az ide vezető szakaszt kb. 1 km-rel meghosszabbították, hogy még közelebb rakhassa le utasait a fürdőhöz. 1990-ben a többi, csak áruszállításra használt kisvasúti pályaszakaszt üzemen kívül helyeztek, vagy felszedtek.
A csisztai vonalon a 2000-es évek elején az egyre romló pálya és alépítmény miatt leállt a forgalom, míg a somogyszentpáli vonal a 2002. és 2003. évben teljes felújítást kapott, melynek során a régi síneket 48 kg/folyóméterűre cserélték.
Manapság a csisztai és a szentpáli vonal is működik, azonban Táska nem elérhető a kisvonattal.
